Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
7 dolog, amit a nagyszüleid tudtak, de te már nem
Létrehozva: 2014. július 15. 08:07
Sokszor halljuk az idősebb generációtól, hogy ,,bezzeg az én időmben\" és ,,ezek a mai fiatalok\". Legtöbbször jól felháborodunk rajta, pedig van, amiben igazuk van.
Nők Lapja Café: 7 dolog, amit a nagyszüleid tudtak, de te már nem
Nők Lapja Café: 7 dolog, amit a nagyszüleid tudtak, de te már nem
Abban a pillanatban, amikor berakod a vasalt rurhát a szeskrénybe, annyi a fertőtlenítésnek.
Fertőtleníteni csak elég magas hőfokú vasalással tudsz, amit viszont az anyagok jelentős része nem bír el.
A gyűrődős ruhákat meg nem veszem meg, ha kiderül, hogy mégis, elajándékozom. Mert egy dolog, hogy kivasalja az ember (mondjuk én nem, de valaki :D ), de utána is összegyűrődik rajtad, ha gyűrődős az anyag! És az hogy néz már ki, hogy leültél a szoknyában, és felállva a fenekeden gyűrődésfoltok vannak, míg a többi helyen sima. A legtöbb ruhámnál nálam tökéletesen beválik, hogy kímélő mosás után vállfára aggatva szárítom.
A lekvárkészítésről csak annyit hogy egy felesleges butaság. Gyümölcs és cukor keveréke szétfőzzve. Lehet van akinek tetszik és szereti, de én nem vagyok oda érte. Hízlal és a tápértéke nulla ( a szétfőtt gyümölcsök miatt). Nem fogok napokat avval szórakozni a konyhámban hogy befőzök. Aztán takaríthatom a konyhámat...
Vasalni szoktam, leginkább gőzzel. Azt nagyon szeretek mert kikapcsol engem. Fertőtlenítés céljából vasalok és azért hogy szebben nézen ki a ruha. De a mai vasalók messze nem olyan tartós munkát adnak mint a régiek. Nem bezsélve arrol a fajtáról ami szénnel münkődött, vasból volt és isszonyúan nehéz. Maga a vasaló súlya és a szén melegsége tartósan kiegyenesítette a textiliát. Ma visszont a supersmart vasalók pille könnyűek és a igazából csak optikai munkát adnak nem minőségit.
Ők még fordítva működtek: megnézték, mi van otthon, mik azok az összetevők, amikhez épp csak egy-két dolgot kell még beszerezni, és már meg is volt a fejükben a terv, hogy hogyan lesz mindebből akár vasárnapi nagy lakoma. Mert az, amit ők összeütöttek a konyhában, mindig finom lett valahogy. Pontosan tudták, hogy mikor elég jó a rántás, hogyan legyen csomómentes a puding, és kemény a hab. Szerintem ezzel a képességgel születni kell, bár gyanús, hogy egy egész nemzedékben megvolt ez a főzős gén.
Van aki ma is igy főz. Megnézi mi van otthon aztán kipótolja a boltból néhány dologgal és kész az ebéd. Aztán vannak akik telitöltik a kosarukat aztán mégsem lesz semmi a szuper netes receptből. Minden szép és gusztusos stílusosan lefotózva, de az íze is a képhez hasonlóan szuper? Aztán ezek a nők egészen kicsi korúk óta főznek, éveken évtizedeken át. Van egyfajta gyakorlatuk, pontosan ez a gyakorlat nincs meg a mai generációban. Mert régen nem volt fast food, junk food, pizza, Mcdonalds, rengeteg fagyasztott valami a szupermarketek mélyhütőjében amit csak fel kell melegíteni/kisütni.
Manapság már nem foltozzuk a ruhákat, ha kilyukad egy zokni, megy a szemétbe, és veszünk újat. Ahogy nem rakjuk tele a lakást sem horgolásokkal, és a gyereknek sem mi kötjük a pulcsit. Rá lehet ezt fogni az időhiányra és a felgyorsult életünkre
Akkoriban leginkább anyagot lehett kapni,aztan mindenki szabbatott és varratott vagy varrt magának. Nagyon ritka volt hogy lehetett kapni divatárút. Nos, ma sokkal drágábban jön ki egy nyári ruha ha megvarratjuk mintha mondjuk megveszük egy Zara szerüségben, nem beszélve amikro leárazás van 4-5000 Ft. kapunk jó ruhát ezekben a láncokban.
Magam is alig hiszem el, pedig régen tényleg így volt. Nem sms, telefon, facebook és gtalk állt a kapcsolatteremtés fő helyén, hanem az élő beszéd, élő találka. Ez nem egy „régen minden jobb volt” megállapítás, hanem egyszerűen annyi, hogy személyesebb volt egymással a kapcsolat, könnyebben igazodtak el a kommunikáció rögös útján az emberek. Mert a testbeszéd, hanglejtés, mimika mind a segítségükre volt, nem úgy, mint mai online világunkban.
Én már kikapcsoltama mobilom hetekre, olyan nyugalmam nem volt jó ideje mint akkor. Ez a bárki bárhol elér hosszutávon zavaró tud lenni. A felgyorsult kommunikáció jó de képes ellehetleníteni is a kapcsolatokat.
A hangsúly az „igazán jól”-on van. Mert persze elsimogatjuk a szuper kütyükkel a ruhát, hogy úgy nézzen ki, mintha ki lenne vasalva, de a keményítéstől és élre vasalástól messze állunk. Sosem ropogósan friss az ágynemű, és az ing gallérja is hagy kívánnivalót maga után. Bezzeg az ő idejükben ez nem fordulhatott elő! Személy szerint mondjuk pont én senkire nem vetnék követ, aki sosem veszi elő a vasalót, maximum piros betűs ünnepekkor, magam is ebbe a kategóriába tartozom. De minden tiszteletem azoké, akik őrzik nagyanyáink hagyományát, és mindennap szépen vasalva fekszenek be az ágyba.
Keményíteni ma is lehet. A vasalók is elég jók, bár egy régi tipusú vasaló tényleg minőségibb munkát ad. De mondjuk mindegy ugyis rövid időn belül összegyürődik...
Képzeld el mondjuk a háború utáni időszakot, elmebetegnek is néztek volna ha egy kis lyuk miatt kivágtad volna a zoknidat vagy harisnyádat a szemétbe :) ahelyett hogy megstoppoltad volna:)
Tényleg érdekes a mostani 80-90 éveseket meghallgatni, hogyan éltek vagy hogy hogyan telt egy napjuk.
Egy légterű irodában dolgozom, rengeteg ember között, tömegközlekedéssel járok. Ennek ellenére az influenzajárvány alatt, amikor a munkatársaim egymás után dőltek ki körülöttem, a legsúlyosabb tünetem az volt, hogy 2 napig kapart a torkom.
Egy pesti anyuka meg aztán végképp áltatja magát ezzel a vasalás fertőtlenít szlogennel. Hogy tudja kivinni sétálni a gyerekét? Tolja a babakocsiban a rengeteg autó kipufogófüstjével egy vonalban, a levegő büdös, szennyezett. Meg ahogy te is írod, attól lehet betegséget elkapni, ha mondjuk olyan dolgot fogsz meg a kezeddel, rád tüsszentenek, köhögnek stb. Nem attól, hogy vasalt ruha van-e rajtad. Régen talán volt ennek valami jelentősége, de nem vagyok benne biztos, hogy túl sok.
pl a kosár,amit megfogsz a boltban kb 200 ember kezén megy át napont,a a villamos fogódkodója stb
a mai világban egyre nagyobb számú interakció zajlik emberek között,míg régen egy falusi néni egy nap kapcsolatba került 10 emberrel,ma egy pesti ember több ezerrel
az iroda,ahol dolgozm,sem tyúkszaros,mégis mindig onnan szedek össze vmi betegséget
a bacik,vírusok nem öklömnyiek és nem lengetik a karjukat,hogy hahó,itt vagyok
ja és nagyanyáink(a városi úrinők kivételével) még sokszor tényleg patakban mostak
Férjem egyik nagyanyja pl jómódú pesti belvárosi családban nőtt fel(közel lenne a százhoz),nevelőnője volt és egy "lyány" végezte náluk a házimunkát,vagyis a dédmama idejében,későbba,amikor férjhez ment neki is volt "lyánya"
a másik nagyiék is jómódúak voltak,ha nem is annyira,mint a fentebbi,de tyúkudvaron ő sem szaladgált és nem mosott a patakban
A fejből kinézés nem hiányzik, inkább kinyitok egy könyvet.
18 éves korom óta nem főzök receptből, max ötletet merítek, ha újítani akarok.
Meglevő hozzávalókból simán főzök, de erre bárki képes, aki csak egy-két hónapig is, de volt csóró. És hát jobban főzök, mint a nagyanyám, ezt mindketten tudjuk. Ő arra ment, hogy laktasson, én arra, hogy finom legyen. Régen sem főzött jól mindenki, a nagyszüleink kosztját az emlékek miatt szeretjük annyira.
Befőzés? Tudok, mert nem agysebészet. Elsőre jó lett, akkor is csak azért álltam neki, mert kaptunk egy csomó körtét és kellett valamit kezdeni vele. Túl van spilázva a befőzés, nem bonyolult, csak időigényes nagy tételben.
Vasalás? Mégis mi ebben a büszkeség? A ropogósra vasalt ágynemű felesleges energiapazarlás (elvont és gyakorlati értelemben is). Aki akarja, tegye, de luxus. A ruháink pedig olyan anyagból készülnek nagyrészt, amit nem kell vasalni, akkor pedig minek?
Varrni csak ágyneműt tudok, stoppolni megtanultam, egyiket sem teszem, nem érdemes, ritka a tartós anyagból készült zokni, amit érdemes foltozgatni. A horgolás, az hobbi, régen is unaloműzésből csinálták. Nekem nem tetszik, de akinek igen, hobbizzon.
Kötetlen látogatások? Soha. Gyűlölöm. Idegesítő, egyszerűen nem így élünk már. Ha egész nap otthon ülő htb vagy nyugdíjas lennék, akkor talán, de így frászt kapnék tőle. Hozzám senki ne toppanjon be, itt volt az ideje, hogy leszokjunk róla.
29 éves vagyok, többdiplomás dolgozó nő, és átlagos nevelést kaptam egy átlagos családban. A barátaim nagy része is hasonlóan van a fentiekkel.
szétfőzött gyümölcs sok-sok cukorral
én a lekvárt édesség-szinten kezelem,nem is adok mindennap,vagy heti többszöri rendszerességgel,pár üveggel elég
azt is úgy csinálom,hogy kis üvegekbe teszem,hogy ne essünk kísértésbe
ha már gyümölcsöt kell betenni,inkább a fagyasztóba teszem
amit szeretek,az a befőtt paradicsom,abba nem teszek se cukrot,se szalicilt,csak maga a finom gyümölcs
paradicsomból ipari mennyiséget tudok elpusztítani,egyszerűen imádom.
Nekem anyuskám jól főz, praktikusan és szerencsére most már egészségesen is. Tőle tanultam sok mindent (pörköltet azt nem, mert abban überbéna
Kérdés,kiket tekintünk nagyanyának.
A 80-90 évesek igen,de az 50-60 évesek már nem
Azoknál már jobban főz pár harmincéves tudatos ökomama.
Nálunk is az 50-es anyukám főz a legrosszabbul a családban(én 33 és apa sokkal jobban)
Meg aztán a régi nagyanyák sem mind falusi nénikék voltak,esetleg voltakk öztük nagyvárosi úri dámák is.
viszont ez igaz
Amit a nagymamámon észrevettem és szeretném elsajátítani, hogy ő tud üldögélni a konyhaasztalnál, kinézni az ablakon és gyönyörködni a kertben anélkül, hogy unatkozna. Én pedig, ha van öt percem, amikor épp kibámulhatnék csak úgy a fejemből, akkor már a telefonom után nyúlok, hogy mégis mi újság a neten, biztos történt valami halaszthatatlan a nagyvilágban. A nagymamámtól türelmet, elmerülést és koncentrációt tanulhatnék, neki ez megy zsigerből, ha csinál valamit, akkor azt teljes figyelemmel csinálja, míg az enyém ezerfelé terelődik egyfolytában.
és ami tényleg ritkaság :a kézzel írt levél,idősebb rokonoktól még kapok kézzel írt képeslapokat,örülök nekik
. Nem sms, telefon, facebook és gtalk állt akapcsolatteremtés fő helyén, hanem az élő beszéd, élő találka. Ez nem egy „régen minden jobb volt” megállapítás, hanem egyszerűen annyi, hogy személyesebb volt egymással a kapcsolat, könnyebben igazodtak el a kommunikáció rögös útján az emberek.
az is igaz,hogy régen,gyerekkoromban csak úgy átszaladtak egymáshoz az emberek,ma meg előre le kell beszélni a gyerekeknek is
Ha ezt úgy érted, hogy olyan találkozgatás, amikor csak úgy, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül járkálunk egymáshoz vendégségbe, felborítva a másik napirendjét, aznapi terveit, elképzeléseit, stb. akkor: nekem pont ez az egy egyáltalán nem hiányzik, vagyis hogy állandóan úgy kelljen élni az életemet, hogy "most ebbe (az akármibe) nem kezdek bele, hátha betoppan valami vendég". Egyébként utálom a telefont, de az ilyen helyzetek elkerülésére mégiscsak nagyon jó, és a mai világban, amikor akár több mobil is ott van a zsebekben, el is várom, hogy ne váratlanul érkezzen, aki jön.
Akarja vagy nem akarja.
Mindenesetre furcsa, hogy a cikkíró 1 szám 1 személyben beszél magáról, de általánosít és kijelenti, hogy a 30-as korosztály ilyen, aminek ő leírja és kész, punktum.
Én szvsz kikérem magamnak.
Nem szoktam unatkozni és én is tudok gyönyörködni dolgokban, nem fb-ezem és el tudok tenni, ha akarok, szörpöt vagy lecsót.
És nem a divatos szakácskönyvekből főzök immár 20 éve, prímán, ízletesen és változatosan.
a szám-személy egyeztetés is jobban megy, mint az "újságírónak"...
undorító általánosítások, ugyammá, nagyon gyenge, szánalmas....
Mondjuk nekem szüleim, akik a most 40-50-es korosztály, nem nagyon főztek otthon, vagy ha igen, akkor is csak a legegyszerűbb dolgokat, párom családjában viszont sokkal nagyobb kultúrája volt a többfogásos ebédeknek, így én úgymond az ő kedvéért tanultam meg főzni huszonpár évesen. Valószínű, ha szingli lennék, az előzmények miatt max salátát csinálék magamnak, így pedig nagyon megszerettem főzni. És hát egy-két alkalom után az ember meg is tanulja a recepteket is fejből, meg variálni is. Ahhoz meg, hogy a hűtőből főzzön az ember, szerintem tényleg a gyakorlat kell. Mondjuk az megnehezíti a fejből főzést, hogy kinyílt ilyen szempontból is a világ, és talán sose leszünk képesek olyan pörköltet, zserbót, rácsos süteményt készíteni, mint a nagyszüleink, viszont a netes receptek miatt sokkal többfélét csinálunk.
A befőzés is megszokás dolga, szerintem aki gyerekkorában hozzászokott az otthoni lekvárhoz, befőtthöz, az soha nem lesz képes megenni a boltit. Ettől én is szenvedek, mert lakásban lakunk, szóval nincs házi gyümölcs, de azt hiszem, jövőre már muszáj lesz venni hozzá gyümölcsöt.
A vasalást viszont elismerem, hogy kellett az ő türelmük hozzá, én legalábbis utálom,
A varrás is megtanulás kérdése.
Az alkudozás meg inkább pofán múlik.
A levélírás nem is hiányzik. A találkozás az néha, de azért sok társaság van, ahol nem kerülnek elő a mobilok, főként ha jó a beszélgetés.
Nem a te főzőtudományodat kérdőjelezte meg a cikkíró, hanem leírt általános tényeket. Nyilván arra gondolt, hogy nyanyáink komplett terült-terülj asztalkámat dobtak össze 1 óra alatt és nem 1 fogással várt a vasárnapi asztal, hanem minimum hárommal.
Én is a harmincasok közé tartrozom, de sosem jutna eszembe sem befőzni, sem ágyneműt vagy pólót vasalni. Míg nekik ez a napi rutin rész volt.