Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igen vagy nem
Létrehozva: 2018. február 8. 16:16
A lényeg:8 és fél éve vagyok a férjemmel, aki a második hosszútávú párom..Nagyon szép, vidám,tartalmas, kalandos, túlfűtött a kapcsolatunk. Az elején a párom mondta nekem, hogy akar gyereket, én annyira nem szerettem volna már, ugye lehetett volna 18 éves koromban, akit szerettem volna megtartani, de az akkori élethelyzetem miatt sem lehetett.Utána volt még két abortuszom, és le is tettem róla.
Amikor összejöttünk, én 32 éves voltam, láttam hogy a párom nagyon cuki, és gondolom nagyon jó apa lenne..ezért mondtam ok ha úgy alakul, legyen..megvolt az esküvő,2011-ben, utána három évig nem történt semmi..majd 2014- ben teherbe estem, pont azon a napon derült ki, amikor meghalt az apósom..(a párom családjában az egyetlen szeretetreméltó tag)Akkor még egy felújított lakásban laktunk, még élt nagyikám, aki jelentős anyagi támaszt nyújtott nekünk, nem lett volna gond ha megszülök, vagy ha a terhesség alatt nem dolgozhatok.. De az élet nem ezt hozta..két hónapos terhesen elvetéltem, iszonyú fájdalmak között, konkrétan három napig \"vajúdtam\" amire megműtöttek..A férjem fél napig benn volt, fogta a kezem, és mondta, hogy nem akar még egyszer kitenni ennek, maximum még egyszer megpróbáljuk...Kikapartak, szerencsére semmi gond nem volt.Utána rá egy pár hónapra nagyikám is meghalt, el kellett adni a lakást,(hitel volt rajta, ketten nem mertük bevállalni) és vettünk egy lepukkant kerteset(jó környéken az igaz de rengeteg pénzt beleöltünk már, még kb. 3 millió kéne hogy befejezzük)A letelt fél év után ismét nem védekeztünk, semmi nem történt, egészen mostanáig(már nem gondoltam volna hogy teherbe eshetek, ha három évig nem sikerült.Most 80 % a valószínűsége..
folyt.köv.
+ügyvéd,bíró stb.
Tudod mit?Ne csinálj belőle nagy-dolgot,mert nem érdemes/lehet.Pl. én mindennek a fordítottját csináltam, mint amit parancsoltak.14-éves koromtól a saját meglátásom szerint élek.Az élet nagyon gyorsan kényszerít arra,hogy valaki/akárki felnőjön.Tudod mit jelent a street-smart?
Budapesten ugyanúgy mint Istanbulban,mint Amcsiban a ghettóban,mint a gazdagok között,bárhol.Nekem vannak orvos/fogorvos milliomos barátaim.
Az igaz,mivel az életben minden relativ,azért megjegyzem hogy itt pedig mehetünk egyik időzónából a másikba.Mint a ruszkiknál.Time Zone Map
Poppy kedves, én egy másik síkon mozgok. Alig emlékszem, mi történt régen, annyi minden más van a fejemben. Légy boldog, NAV-val vagy NAV nélkül!
Még mikro-vállalkozásom is van
(de csak azért itt írom, mert nincs privi)
Capuccino itt járt? Biztos nosztalgiázik.
Ja, nem felejtem el, hogy kiderült, végül a fórumon rám harapó taplók miattad NEM jelentettek fel a NAVnál, jó sok embernek csíptem a poppyját
bár megelőzésképp évek óta szabályosan csinálok mindent... 
Hálám jeléül csak húzlak kicsit ahelyett, hogy a postaládám nyitogatnám képeslapokat várva
tele van velük vagy három nagy fiókom amúgy is 
Azért 5 perc 2 másodpercet nálunk is lehet vonatozni! :P
Ez tényleg nagy kár.
Valakinek fel kéne találni a területtágító berendezést, aztán offline Minecraftolnának a magyarok.
(Lányom régebben játszott, de sajnos még az elején a házikóját véletlenül feltöltötte vízzel, aztán ezt "orvosolandó" átváltoztatta lávává, így végleg tönkrevágta a kéglit - azóta nem játszik. :D)
Nem tudom, őt nem ismertem, csak a nevét.
Igazából ez a talponállás relatív dolog. (a hajléktalanok is a talponállóknál múlatják az időt) Egyik héten így, másik héten úgy van a kedvem - de meg kell mondjam, nem a lyukas gumi miatt vagyok kiborulva, amiatt sosem voltam.
Most épp nincs melóm, és bár nem így képzeltem el a rendet, de igazából én mondtam fel önös érdekből. A múlt évben háromszor nem írtam Poppynak képeslapot külföldről - ezúton is bocsánatáért esedezem. Szóval olyan sz@r az életem, értitek...
Kár hogy nincsenek olyan óriási üres terűletek mint nálunk.
Chris Rea - Looking For The Summer HD 720 - YouTube
Az utolsó véleményem,fogy a Magyar,szükség van az utánpótlásra.
Ha tudta volna Ádám és Éva hogy milyen divatos lesz az ötletük a jövőben,kértek volna pénzt érte.hi-hi-hi.
Ahányan vagyunk,annyi félék,szerencsére.Fejen állva, ha kell – bármit megtennék egy babáért | NLCafé
én is csípem a gyerekeket a másokét, amikor kedvem is van rájuk
és nem az én életem taposómalom tőlük
Még csak annyit, hogy nem mindenkinek a gyerek az élete tetőpontja. És mŕr erről mŕsik topikban is szó volt, de felelőssčget jelent egy gyerek..nem is a babakora, inkŕbb ahogy nő..A házunk azért jóval több mint félkész, de kell rŕ költeni ..Čs szŕmomra teljes így az élet,. Szeretem a gyerekeket, de a szabadsŕgot is, amit elég késōn črtem el..
ezek a cica írásaiból jöttek ki
nem valami litaláció
ez most hogy jön ide?? és nekem?
Valahogy így ........
Müge szerintem is talpraesett,talán mondhatnám azt is hogy ugyanúgy mint régen hüjepicsa volt.
Mert amint láthattuk,hüjepicsa egyáltalán nem volt hülye.
Sajnos eltűnt.Vagy lehet hogy itt ólálkodik?
Ja, Poppy?
Talpraállni? Szerintem a talpamon vagyok. Jobb, ha nem mondok neked semmi bántót - megteszem ezt a gesztust a régi jó viszonyunk emlékére.
Cappuccino egyébként járt itt nemrégiben, csak úgy mondom...
Nem panaszkodom ráadásul nem az ő hibájuk volt, legalábbis az akkori körülményekből ennyit lehetett kihozni.
Tényeket közöltem...
Elkalandoztam egy hozzászólás alapján, más ezt szabad asszociációnak nevezi.
Biztosan neked sem volt könnyű, mikor egy régi óvszer miatt teherbe estél annak idején és azóta sem tudsz talpraállni.
Ez most sehogy nem passzol ide, már bocs. Indíts másik topikot, ha a szüleidre akarsz panaszkodni!
Velem most épp az történik, hogy évek óta sok sok pénzt adok haza (hisz felnőtt lennék vagy mi és nem is volt választásom, a gyerekkel évekig zsaroltak) és most, hogy inkább már magamra költenék, hirtelen egész kezd elkeseredni a vérszívó banda, hogy a pénzem, az időm már inkább magamra szánnám... Nyilván nem könnyű ezek után "elengedni" (mindent meg is tesznek, hogy maradjak) mert önállónak kéne lenni, saját keresetből megélni és ha már nem itthon laknánk, akkor bizony elzáródna a pénzcsap... meg az összes csicskamunka amit velem csináltattak. meg nem lenne kivel itt az "öregek otthonában" társalogni és aljamunkát végeztetni. Vagy tíz évet öregedtem lélekben az elmúlt időszak alatt.
Ha összeszámolnám, mennyit adtam nekik az elmúlt évek alatt, nem csak pénzben, de időben is, és ún. szolgáltatásban míg más (szintén felnőtt ember) nem fizet a családjának sem rezsit sem kaját sem semmit se, sőt, őt támogatják, akkor azt gondolom, már lehetne egy házam.
Ezt ne nekem magyarázd, nem az én érvem volt.