Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
anno a 7es subway szívesen mentem 80m volt a háztól 20m az iroda
de utána már 670m az újháztól, annyit meg nem kutyagolok
Én sem Bp-en élek, ráadásul errefelé pontosan járnak a villamosok, tudni is lehet előre, mikor jön, tehát duplán gáz. De ez van, az ember nem robot, sokszor hibázik.
Szerencsére nem Budapesten élek és nem is járok nagyon sűrűn, de ez is az egyike azoknak, amit elengedtem. Nem vagyok hajlandó rohanni, hogy elérjem a villamost, vonatot. Még akkor sem, ha egy óra múlva megy a következő vonat. Bár utálom Budapestet, de azért el tudom tölteni azt az időt. Sőt, amikor végeztem és látom, hogy hát, akár el is érhetném, ha nagyon kilépek, már akkor azt mondom, hogy nem.
Én épp most késtem le a villamost. De úgy, hogy szó szerint az orrom előtt csukta be az ajtót. Úgyhogy azt hiszem, egy ideig nem adok szervezési tanácsot senkinek...
Nagyvárosokban praktikusabb tömeg közlekedni szerintem. Nekem nem is lenne alapvetően bajom vele, ha kulturáltabb lenne az utazóközönség.
nyc csak a subway tülekedős a busznál állnak sorban érkezés szerint
még a lenézett négerek is
nem tudtam megkedvelni, születésemtől kocsival hurcoltak
Ezzel tisztában vagyok, de ki a franc tegyen értünk, ha nem mi magunk?
Mindig meg lehet magyarázni, hogy mi miért nem működik, és mit miért nem lehet megcsinálni.
Ez nem ugy mukodik, mint egy szamviteli tablazat, mivel nem kockakbol allunk, mi emberek. Ha azon agyal anyu, hogy mibol lesz futes/ma reggel irt a bank, hogy duplajara emelik a hitelt/ ezeregy stressz erte a napiszarfolyamban, nagyon nehez am oromtelinek maradni es kedelyesen tarsasozni a gyerekekkel. Ez egy jol hangzo elmelet, de csak bizonyos pontig tudsz tenni magadert, a elet sajnos ugy mukodik, hogy sokszor meghaladjak a dolgok a turokepessegedet. Jo esetben nem veszik at az uralmat az eleted folot, de a gyakorlat azt mutatja, hogy sok embernel, sokaig igen.
A tömegközlekedési eszközökön való utazás tényleg borzalmas ezek miatt. Sokszor az ember leszállni alig tud egy járműről, mert a felszállóktól egyszerűen nem lehet. Nyomulnak ezerrel, de, hogy miért?
Ez nem az a kategória, amire értettem, hogy nehéz megszervezni valakinek az életét. Ez szimpla bunkóság.
Egyébként érdekes az is, hogy azóta, amióta lehetséges az azonnali információ csere, simán képesek az emberek pillanatok alatt átkottázni egy beígért, előre eltervezett programot valami közbejöttre hivatkozva. Itt most természetesen nem arról van szó - még mielőtt valaki belekötne -, hogy lemondom a haverral a találkozót, mert az anyám kórházba került.
Az ígéret betartása egyre kevésbé fontos.
Ebben tök igazad van, nem is szoktam foglalkozni velük, de azért az ember látja, és most elmélkedem, mert időnként szeretek. :)
a legtöbbet innen tömegközlekedtem, végállomás
van 3 sín kábé reggel 2-3 percenként indul a subway
mindig a másodiknak indulóra ültem, mert az első tömve volt
de a nép gyorsan gyűlt, rontottak be eltorzult fejjel, kezükben a zacskó fánk a másikban a sétálós kávé
és soha nem értettem, méé nem tud kicsit hamarabb kelni és idegbaj nélkül menni a melóba
Hozzáállás kérdése. Én nem tartom ezt a társadalmat szarnak. A magyart sem. Úgy vagyok vele, hogy ha énbennem belül béke van (és nagyrészt az van), akkor nem ér el igazán a negatív emberek negatívsága. Nem érint meg. A társadalmat úgysem tudod megváltoztatni, de mivel te magas is a társadalom része vagy, ha te magad változol, akkor kicsit a "köz"-nek is jót tettél. Mit lehet tenni a negatív emberekkel? Leginkább kerülni őket. Negatívkodjanak mással.
Én is látom, hogy mennyire nem tudják megszervezni az emberek az életüket. Persze, nehéz, meg minden, ezt is meg kell tanulni valamikor.
Szerintem nem mindegy, mert nem jó egy szar társadalomban élni. Kevesebb a pozitív ember és a pozitív energia, egyre inkább. És természetesen mindig van külső indok, hogy miért.
Tudom, hogy nem ez a realitás, én azt mondom, hogy mi magunk is nagyon sokat tehetünk azért, hogy kicsit nyugodtabban, lassabban éljünk.
Attól, hogy nyomaszt a lakáshitel, még lazázhatok a gyerekemmel esténként. Ha nonstop idegbeteg vagyok, attól meg fog oldódni a problémám? Nem. Miért nem lehet néha egy kicsit elengedni a dolgokat? Talán a megoldás is könnyebben jönne.
Én számviteli szakember vagyok, a munkám során előfordult, hogy beleragadtam egy problémába. Sehogy nem találtam a hibát, hatvanhatszor újraszámoltam stb. Megtanultam, hogy egy ponton túl már az ember nem találja a fától az erdőt. Ilyenkor meg kell állni, járni egyet, vagy egész mást csinálni (pihentetésként elpakolni kicsit az asztalról stb. ). Aztán, ha visszatérsz, meglátod a megoldást. Mert kicsit kiszakadtál.
Az élet is ilyen.
De hát nem mindegy, hogy él a legtöbb ember? Mindenki a saját sorsáért felelős. Emellett azt tapasztaltam, hogy nemcsak a negatív, de a pozitív hozzáállás is "kisugárzik". Mint amikor követ dobsz a tóba, és egyre nagyobb körök lesznek a vízben. Nem csak negatív körök vannak. Szóval ha te pozitív vagy, hat a közvetlen környezetre.
Nyilvánvalóan vannak olyan helyzetek, amikor az ember már képtelen higgadt maradni, de hogy az legyen az alapvetés, hogy azonnal idegbajt kapunk mindenért?
Pedig a legtöbb ember így él.
Nem úgy értettem. Másfél órát persze hogy végig lehet beszélgetni, ennyi idő várakozás miatt nekem se pörögne fel a pulzusom az idegességtől. Négy óra már kicsit több, a végén már én sem voltam a nyugalom mintaképe, pedig egyébként híresen higgadt vagyok.
azt nem értem hogy képzelték, felétek az 1 sínre hogy raknak a rossz vonat elé egy jót pikpak
nézem a vonat térkép fasza
http://vonatinfo.mav-start.hu/map.aspx?browser=1
az életüket normálisan szervezni is hülye a többség azért vannak mindig elúszva
mulkor irja 1 csaj, 15 perc múlva talizzunk a gellértpancsinál, irom ok, de honnan jössz
a válasz szentenre biroságtól, erre én mész te a picsába
biztos, hogy min 40 perc ha nincs dugó
így basznak ki egymással és úsznak el mindennel
minap jöttem vissza bécsből, sűrűn szopó az m1
a gps-re rányomtam az online és oops mutatja bicske után dugó
így lementem bányászkatatánál és a régi egyesen kényelmesen bejöttem
ezért jó akkor is fejből tudjuk az utat
Barmennyire jo is az elmeleted, miszerint tegyuk a zoknivalogatast a gyerekkel kozos, oromteli cselekvesse, ami kozben beszelgetni lehet mnt regen kukoricahancsolas (vagymi) kozben, sajnos kevesek kivaltsaga az, hogy raerosen, jokedvuen elje a napjait, nem aggodik napi megelhetesen, nem nyomasztja hitel, nincs csaladi gondja, szereto nagyszulok allnak sorba, hogy az unokakat lenyuljak egy-egy delutanra....asszem en is taalkoztam mar olyannal, aki szomszedjanak testvere pont igy elt egy rovid ideig. Nagyon, nagyon nem ilyen a realitas a legtobb ember szamara (pedig jo lenne).
Átgondolás kérdése. Merre tartasz? Mennyi van még hátra, mik a lehetőségeid stb.?
Nem értem mitől buddhista személet az, ha valaki időnként képes a seggén maradni, és nem az az első gondolata, hogy siet, mint valami hülye.
Járok a Nyugatiba többször is, az emberek 98%-a, még meg sem állt a vonat, de már veszi le a csomagját, öltözködik, pakol, tülekedik. Repülőn is tapasztaltam ugyanezt. Ott mondjuk nem volt ekkora az arány, de volt jó néhány ember, akire rá kellett szólni, hogy még gurul a gép, üljön vissza.
Nem védeni akarom őket, mert tényleg vannak, akik 5 perc után már nyűglődnek, de van ennek a helyzetnek kevésbé buddhista változata is. Egyszer mentem A helyről B helyre, és a közepén lerohadt a vonat. Tél volt, hóesés. 4, azaz NÉGY órát állt a vonat, a fűtés is kikapcsolt. A jeges vonatban ültünk kabátban négy teljes órát. Minden volt, csak szórakoztató nem. Már gyalog is hazaértem volna, de nem mertünk leszállni, mert folyamatosan az az infó jött, hogy "hamarosan" indulunk".
Igen, így van. Semmi értelmét nem látom annak, hogy kényszeresen követik az emberek a trendeket, akkor is, ha lehet, hogy csak szívnak vele. Persze véletlenül sem vallják be.
Volt egy érdekes élményem. Utaztam vonaton a Nyugatiból hazafelé. Valahol Újpest után lerobbant a vonat, nem megyek bele részletekbe, a lényeg, hogy kevesen maradtunk a vonaton, akik úgy döntöttek, hogy várunk. A többség azonnal elkezdett agyalni, hogy visszamegy a Nyugatiba, ott majd fölszáll egy vonatra, meg majd átszáll itt vagy ott stb.
Én szóltam a férjemnek, hogy mi a pálya, majd még beszélünk, hogy mi van. A vége az lett, hogy úgy 1,5 óra késéssel értem haza, és a vonalon végig sorra szálltak fel a vonatra azok az emberek, akik leszálltak, hogy megpróbálják kijátszani a szitut és hamarabb hazaérni. Tél volt, hideg. Sokkal nagyobbat szívtak, mintha maradtak volna a seggükön. Mi meg tök jól elbeszélgettünk egymással várakozás közben. Nyilván nem volt kellemes, de adott volt a szitu, el kellett fogadni. Ha riasztom a férjem, hogy azonnal induljon kocsival értem, sem értem volna hamarabb haza. Max. szívattam volna a férjem.
Itt megint azt láttam, hogy azonnal elkezdtek az emberek pánikszerűen rohanni. Teljesen értelmetlenül. Azért azt át lehetett volna gondolni, hogy egy mozdony lerobbanása miatt nem fogunk 24 órát a síneken vesztegelni.
jó tudni mindig mi az új a világban
de azt is kell tudni, ki vagyok, nekem mi hasznos az újakból, mik csak a divat pénzkidobások
kell egy folyamatosan pallérozott szélesspektrumú tudás a normalitások beállításához
70től nyugaton, de már magyarban is a rádió 22es stúdiójában 81ben quadrophonic lemezt csináltam
DE SOHA nem vettem, mert nem volt hozzájuk normális "lemezjátszó"
majd 80 vége 90 elején megjeletek a baromira gagyi házimozik (azokhoz szedték elő a sok régi felvételt)
ÉS A BOTFÜLŰ nép vásárolta mint az állat, neki is kell mee van a szomszédnak
csak azok nem vették, akiknek volt eszük tudni, hogy szar, meg nem kellett zsigerből a proli szomszédot majmoni
1000 más ilyet felhozhatnék még