Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
nem légkondit raktam be a filmen
ahogy írtam az átlagember híába nézi, fogalma sincs mit lát
a műszaki dolgokat hagyjuk pára meg penész ügyben
egy jó hővisszanyerős szellőztetésnél nincs por a páratartalom mindig oké, állandóan friss a levegő
a bejövő friss levegöt a kimenő elhasznált "a kütyüben" felmeledíti 19 fokosra és nem az utca hidege tódul be a kéróba, mint a nyitott ablakon
-10 esetén se nagyon kell fűteni és légkondi se kell nyáron
tehát a rezsi is csak bagó
mert a fejlődés nem áll meg, hogy idézzelek
Ez a hsz. is azt mutatja, hogy már nem vagyunk képesek úgy gondolni a napi teendőinkre, hogy azok szükségesek, el kell őket végezni, tehát hozzuk ki belőle a legjobbat. Így értem a pillanat megélését, nem olyan szinten leegyszerűsítve, ahogy írtad.
Kizárólag mi vagyunk az okai annak, hogy hagyjuk eluralkodni magunkat a negatív érzéseket dolgokkal kapcsolatban.
Pl. a gyerek elhozása az oviból, suliból, majd utána bevásárlás. Az, hogy ezt úgy éljük meg, hogy jajistenem, húzgálni a gyereket még vásárolni is, közben azon pörgünk, hogy otthon még zoknit is párosítani kell, és hú de kemény az élet. Pedig felfoghatnánk úgy is, hogy egy pár óra a gyerekkel, elfelejtve minden mást a vásárlásra koncentrálva, miközben a gyereket is tanítgatjuk. Ehhez idő, türelem és ellazulás szükséges. A zoknipárosítás meg egy másnapi program a gyerekkel.
Én rühellek vásárolni, és, ha lehetne mindent netről rendelnék, mert megőrülök az emberektől, ahogy totojáznak, nézelődnek, stb. Pedig ők csinálják jól. Megpróbálják élvezni az elkerülhetetlent. Szóval erről beszélek.
Én is így élek nagyrészt, és már van, amin nem fogok változtatni, mert megszoktam, túl öreg vagyok hozzá, már nem megy, de megpróbálok kicsit lassítani, és amihez még nem szoktam hozzá, ami még nem evidens, azt nem építem be az életembe azt az illúziót keltve, hogy jobb lesz nekem tőle.
De jobb, csak nem mindenki engedheti meg maganak a 'fuszallal a szamban reten hevereszve megelem a pillanatot'-filinget napi szinten, mert prozai tennivaloi vannak a gyerekert menestol a zokniparositasig. Na akkor marha jol jon, hogy nem kell bankban sorbanallni, zaras elott odaerni, gyereket huzkodni magunkkal, hanem a gep elol fel perc alatt megvan a gazszamla-befizetes online, utana meg par kattintassal a bevasarlas is.
Amúgy én van, hogy fél óráig kávézgatok. Közben mondjuk belenézek három-négy különböző csatorna híradójába sietősen...
Utolsó:
https://pozitivgondolatok.wordpress.com/tag/sietseg/
Óh, bár teljesen az lennék! :)
Ezek nagyon jók, ezt olvassátok el!
https://moly.hu/enciklopedia/sietseg
18. sz. vége:
"A gyorsaság szükséges, a sietség káros."
/Alekszandr Vasziljevics Szuvorov/
Antiszociális filozófus.
Kb. 100 éve:
"Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének."
/William Somerset Maugham/
Ahhoz nagy bátorság kell, mert én még a fejemet is elfordítom általában. Múltkor egy volt osztálytársamat sikerült így ignorálnom, illetve még csúnyán visszanéztem rá, mert hallottam, hogy szól a partnerének, hogy "ide se nézett" vagy valami hasonló. Nem ismertem meg szegényt, mert lefogyott, öregedett, vagymi... Mentem tovább és gondolkoztam, honnan olyan ismerős... Amúgy vele még jóban is voltam. Eddig.
Mondom én, hogy filozófus vagy.
Ja, nem, a cukorfinomítás kizárólag filozófiai alapokon érdekel. Mert túl sok szabadidőm van.
Hát még ha megállít, hogy kérdezzem valamit...
Engem egyébként nagyrészt csak a lányom hív telefonon.
Simán elmegyek nap közben sétálni másfél órát kb., akkor, amikor mindenki más dolgozik. Imádom, ha senki nincs az utcákon! És kiutálom a világból azokat, akik feltűnnek váratlanul, és szembe mernek jönni!
Ti mire használtok ennyi cukrot? Mert nálunk egy kiló cukor fél évre is elég. Sok süteményt süttök?
Plusz az utazás, ami nekem napi 2,5 órát tett ki minimum.
Persze. De pont a cukorfinomítást és társait nem fogom elengedni, mert az nekem fontos. Ami meg másnak fontos, azt meg sokszor muszáj. Ha nem muszáj, akkor elengedem, ne félj, úgy elengedem, mit a sicc! :D De egy munkahelyen ezt nem teheted meg, ott napi 8 órát ledolgozol elvileg - igazából ritka, hogy 6 óránál többet töltsön valaki effektíve munkával, az max. egy gyárban van futószalag mellett. De a maradék két órát is ott kell töltened, nem rendelkezel vele szabadon.
Ha már új szabályokat hoztál, akkor épp lassítasz.
Nekem is munkaeszköz a technika, de az estéim legnagyobb részében kikapcsolva hever, mert nekem munkaeszköz a technika.
Nem tudom, szerintem ez így normális és jó, én ezt élvezem. Én azt nem szeretem, amikor mások tömnek bele minden sz@rt a napjaimba, mint pl. bank, adóhivatal, meg egyéb külső tényezők. Ezek miatt kell sietni, nem a saját dolgaim miatt. Ki mire sajnálja az időt végülis... Én ezekre nagyon sajnálom.
Viszont az sokszor rajtad múlik, hogy mit engedsz el.
Ha lazítani akarok, telefon kikapcs, és vagy elhúzok itthonról, vagy kikapcsolom a csöngőt, és akkor tutira nincs feladat. :)
Szerintem az, hogy valaki nem tudja beosztani az idejét, az egyéni gyengeség. És legtöbbször még csak nem is az áll mögötte, hogy hűde sok dolgot kéne megcsinálnia. Én pl. olyan lusta tudok lenni... Nincs sok munkám, nem vagyok fáradt, nincs rossz kedvem, csak épp leterít egy szörnyű betegség, a Lustitus lustitus.
Nem tudom, milyen értelemben érted a futást, amit állandóan hangoztatsz, mert én tényleg semmilyen értelemben nem rohanok. Sőt, épp mostanában hoztam új szabályokat magamnak. Pl. hogy este X óra után nincs munka. Semmilyen. Kicsi se. Nincs olyan, hogy ez még épp beleférne. Ha úgy érted, hogy mondjuk a technikai újdonságok után "futok", abban már több az igazság, de azért, mert nekem a technika munkaeszköz. Laptop és mobil érdekel, ezeket szoktam nézni, de net előtt dögölve, leginkább este, kikapcsolódásként, szóval olyan nagy futásnak ezt sem mondanám...
Na, de mi másért érzi az ember néha, hogy szüksége van egy kis lébecolásra, mint azért, mert általában egyre több mindent akar beletömni a napjába?
És, már ott is vagyunk, hogy nem tudja beosztani az idejét.
Attól függ, mi a cél.
Én emiatt mondtam fel egyébként a munkahelyemen, a napi 8 miatt. Most egyelőre itthon vagyok.