Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem válaszoltál a kérdésemre. Mi van, ha nem nézel rá az e-mail fiókodra, hétfőn két üzenet vár, két munkáról. Mi van, ha a másodjára jött üzenet jobb lehetőséget ígér?
Ha mondjuk szombaton ellőtted a rosszabbat, és a másikat már amiatt nem tudod bevállalni?
Ez egyébként a rövid és hosszú távú előnyök/hátrányok mérlegelése. Többre értékelek egy hosszú távú előnyt egy rövid távúnál. Ez lehet rossz életpolitika, de amíg minden szempontból elégedetté tesz, miért változtassak rajta?
Mert megéri. Ha 5 perc e-mail-nézéssel megszerzek egy mondjuk 150 ezres munkát, akkor egyszerűen ennek az 5 percnek a kihagyása nem akkora előny, mint amekkora hátrány 150 ezer forint elvesztése (ami egyébként kb. 4-5 napi munkát jelent). Te nagyobb problémát csinálsz belőle, mint én...
Persze hogy vannak káros hatásai. Mint ahogy a maradiságnak is.
Nem lenézem, csak azt mondom, hogy vannak káros hatásai, nem is kevés, amit látni kéne, el kéne fogadni és tenni ellene.
Pont veled folytattam azt a párbeszédet, hogy nyaralás alatt sem a világ 5 percre rátekinteni a leveleimre, mert mi van, ha pont akkor jön be egy olyan meló, amit egy-két kattintással lereagálsz és van bevétel.
De mi van, ha a következő munkahéten bejön egy jobb ajánlat, amit már nem tudsz elfogadni, mert elfogadtad az előzőt?
Miért hisszük azt, hogy kizárólag akkor maradunk le valamiről, ha nem csekkoljuk több fronton is folyamatosan a forrásainkat, nehogy lemaradjunk valamiről?
Mi van, ha nem használsz GPS-t, eltévedsz, és annak kapcsán akadsz bele valamibe, ami később fontos lesz az életedben?
Tudom, ezek szélsőséges példáknak tűnnek, de azt gondolom, hogy azzal, hogy folyton rohanunk valami után, mindig meg akarunk felelni az aktualitásoknak, sokat veszíthetünk.
De miközben lenézed a modern, mindig újat és újat akaró világot, gondolom, az előnyeit azért kihasználod. Ami azért nem tisztességes. Vesd meg - de akkor ne is akarj az előnyeivel élni.
Hát igen, nehéz ügy. Azt sem lehet tudni, hogy mibe fektessen az ember több energiát, mi az, amit elhanyagolhat, mert mindig változik az aktuális trend, sosem tudhatod, hogy jó irányba haladsz-e. Totál kaotikus az egész.
Nekem van egy gyerekem, és valóban folyamatos odafigyelés kell. És egy idő után persze nem is figyel oda rád, mert kamasz...
Annó jártunk kézműves szakkörre pl. Azt nagyon sajnáltam, hogy később elmaradt, mert a kisebbekhez igazították az időbeosztást, és azt már nem tudtuk tartani. Sajnos a technika óra egy nagy kalap kaki volt a suliban. Most diákcsere keretében legalább elvitték őket tejgazdaságba, meg víztisztítóműbe - ez is valami. Elvileg valamennyire a lovakhoz is közel került, mert pár órát lovagolt barátnőkkel, és akkor ápolni is kellett a lovakat (ő pl. a tehenektől is kevésbé illetődött meg Ausztriában, mint én). Azt is sajnálom, hogy a kertészkedéshez nem nagyon volt kedve - most már én sem nagyon kertészkedek. Szóval tényleg nehéz, de azért legalább értékként vannak beépítve ezek a dolgok, nem valami nemlétező vagy felesleges koloncként.
A párás, penészedő kéró nem azért penészedik, mert nincs légkondi, hanem mert eleve rosszul van megépítve. Rossz helyre, rossz vízszigeteléssel, nem megfelelő szellőzéssel. Az ablakot egyébként muszáj kinyitni, még jó szellőztető rendszer esetén is - dolgoztam olyan irodában, ahol elvileg tilos volt ablakot nyitni, de mi szereztünk egy dugi-ablaknyitó fogantyút, mert egyszercsak fogyni kezdett az oxigén, és álmosan nem lehet úgy dolgozni. ;)
Szerencsére végül nem lett gyerekem, pedig szerettem volna. De őszintén, fogalmam sincs mit csinálnék. Valószínűleg megpróbálnék saját magam részéről még inkább lassítani, hogy a lehető legtöbb alternatívát elé tudjam tárni, hogy el tudjon igazodni. Ez kb. mission impossible. :)
Ugyanezt irtam korabban. A felelmben tartott, megelheteset felto ember manipulalhato es hatalom szolgalataba allithato. Es ha megsem, a gyerekeivel mindig zsarolhato.
"A kulcs egyebkent az ertelmes hasznalatban van, ez pedig, bar nem szoktuk ezt nagyon emlegetni, de a szuloi felelosseg igen jelentos megnovekedeset is jelenti, mikozben pont, hogy sokkal kevesebb ido es figyelem jut a gyerekekre".
És ez a kulcs. Egy totálisan manipulálható, homogén massza "kitermelése" az elérendő cél.
Nem konkrétan a digitális világ, hanem ez a fékevesztett fejlődési vágy. Még többet, még jobban, még gyorsabban, hogy aztán megint csak még többet.
Nem fogjuk fel, hogy ez a korszellem vezet az emberi tényező elveszéséhez. Vannak határaink, de annyi inger ér minket, annyi mindent tolnak az arcunkba, hogy arra nekünk mindenképp vágynunk kell, hogy már nem is tudni hová lettünk mi emberek.
Én nagyon őszintén, állatira szeretnék lemaradni és röhögni a markomba a sok idegbeteg, őrült tempóban rohanó, mindent azonnal elérni vágyó totál zombi embertársaimon, csak rákényszerítenek, hogy ne tehessem meg. Mert mire esetleg az ember ráébred arra, hogy mik a veszélyek, már nem tud kiszállni, max. lassítani a saját életére vonatkoztatva a folyamatot, amennyire az még elviselhető.
Karos, de tenni kb semmit nem tudsz ellene. A te sajat eletedet alakithatod kedved szerint, ha gyereked nincs, akkor kulonosebb hatranyod se lesz belole. Ha gyereked van, jol kiszursz vele, ha pl letiltod a netrol bizonyos eletkor utan. A kulcs egyebkent az ertelmes hasznalatban van, ez pedig, bar nem szoktuk ezt nagyon emlegetni, de a szuloi felelosseg igen jelentos megnovekedeset is jelenti, mikozben pont, hogy sokkal kevesebb ido es figyelem jut a gyerekekre.
De az a gond, hogy nem elég ezeket a hangzatos szavakat puffogtatni, hanem erre kellene nevelni a gyerekeket, és ez az, ami nem megy. Sokkal gyorsabb a fejlődés, mint a generációváltás. Ez is a rákfenéje a dolognak. Valamint az, hogy szerintem az agyunk, idegrendszerünk erre nem áll készen, de erről már írtam.
Itt nem arról van szó, hogy kondérba forralom a kútból felhúzott vizet, amikor van vezetékes víz, hanem arról, hogy annyira gyorsan változnak a dolgok, hogy az ember úgy igazán el sem tudja sajátítani, amit el kell, máris jön az újabb kihívás. Le sem tudnak ülepedni rendesen a dolgok, és kezdhetjük elölről a tanulási folyamatokat. Ez nem haladás a korral, hanem olyan szintű terhelés, ami szerintem káros.
A mentalisan nyomoroncsagot azert nem lehet csak a digitalis vilag szamlajara irni, bar ketsegtelenul nagy szerepe van benne. Az igazi nagy baj, hogy a szuloknek nincs idejuk a gyerekeikre, na ez tenyleg nagy baj. Az emberi tenyezo elveszese, az elidegenedes, a csaladok ellehetetlenulese, a gyerekek elmaganyosodasa, a fogyasztas mindenaron valo nyomatasa....Dehat ez igy van megcsinalva, ha az embereknek sokat kell dolgozni a letfenntartasukert, akor konnyebben felelemben tarthatoak, befolyasolhatoak, a hatalom szolgalataba allithatoak. (Utobbi gondolat kisse messzire vezet es nem is teljesen a digitalis vilaghoz kotodik, de azert igaz.) A 'nagy egesz' velemenyem szerint maga a fogyasztoi tarsadalom es annak 'ertekei' es ennek egy eleme a digitalis vilag eloretorese.
tőlem mindenki nyithatja az ablakot, fizetheti a rezsijét, élhet a párás penészedő kéróban
de a fejlettebek nem úgy élnek
ahogy írtad is
a fejlődés nem áll meg
Én örülök neki, hogy itt a 21. században is kinyithatom az ablakot, bejöhet a napfény, a madárcsicsergés, meg néhány levadászandó poloska...
Ha minden jól megy, egyre jobban fog számítani, mennyi a rezsi: aki nagy zöldlábnyomot hagy, az majd többet fizet. Nem csak az áram előállítási költségét kell felszámolni, hanem a környezetterhelést is figyelembe kell majd venni.
Ezért kell szelektálni. Nem kell mindent megnézni, mindent elolvasni, mindenben részt venni. De érdemes tudni, hogy léteznek, mert sosem tudhatjuk, hogy egy adott dologra mikor lesz szükségünk. És haladni kell a korral, akkor is ha néha fájdalmas vagy megerőltető. Sok ismerősöm van, aki alapvetően okos, jó a végzettsége is, mégsem képes egyről a kettőre jutni, mert egyszerűen nem hajlandó megtanulni új dolgokat. Nem hajlandó továbbképezni magát, nyitni új dolgok felé. Makacsul ragaszkodik a régi elveihez, a bejáratott utakhoz, miközben maga is látja, hogy ez már manapság nem elég.
A fejlődést nem tudod megállítani, tehát kénytelen vagy lépést tartani vele. A régi mesterségeket meg nem kéne teljesen elfelejteni, mert ha gebasz van, még szükség lehet rájuk.
Ha nem fejlődsz, akkor visszafejlődsz, ez törvényszerűség. Most még azt sem teheted meg, hogy lassítod, mert látod, máris mekkora hézag van az átlagember tudása és a tudósoké, fejlesztőké között. Ezt ledolgozni kéne, nem tágítani! Ha nyílik az olló, és lesz egy élvonalbeli tudós réteg és vele szemben egy tudatlan massza, az ugyanolyan gondot jelenthet, mint a a szegény-gazdag kontraszt. A tudás pénz, és hatalom.
ez a 21. század
meg gondolom keresel 2-3 milliót és nem számít mennyi a rezsi
bár általában a jólkeresők takarékosak
Ez igaz, de a technika miatt azok? Részben lehet. Másrészről viszont régen is voltak pszichés betegek, akik manapság könnyebben találhatnak megoldást/enyhülést a problémáikra, vagy potenciális segítséget a világhálón.
öregszem, 1x majd csak venni kell
Öööö.... ezt rossz embertől kérdezted.
Egyébként sokan járnak most könyvtárba, a SZ.E. központi általában tele van egész nap. Reggel már hosszú sorokban állnak a fiatalok, hogy bejussanak a jó helyekre!
A könyvtárban szerencsére van net is. Wifi is, ingyen, tehát a saját laptopodat is beviheted.
Amúgy lehet, hogy a meglévő szakkönyveket könnyebb ott bújni, és egy tudományos kutatásnál általában elvárás, hogy ne csak a netről dolgozz, de azért a legújabb cikkeket a témában nemzetközi szinten valószínűleg netről kell beszerezned - általában ezekhez regisztrálni is kell egy-egy szakfolyóirat oldalán, illetve sokszor az is fizetős.
De mi a francért kell arra törekedni, hogy mind több és több dolgot sűrítsünk bele a napjainkba?
Nem jobb kevesebb dologgal foglalkozni, de azt igazán megélni?