Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Öngyilkosság
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. szeptember 10. 14:56
Évente átlagosan 30 ezren mondják ezt és kísérelik meg, hogy véget vessenek az életüknek. Sokáig vezettük az öngyilkosságok listáját, aztán a nyolcvanas évek óta csökkent a szám, de az utóbbi időben ismét emelkedik. Ezek mintegy tizede „sikeres” próbálkozás. Szakmai segítséget alig kapnak, a honlapokon az arra „buzdító” tanácsokból, vagy a társadalom megvetéséből viszont számukra már nincs hiány.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Szia,
"ősanyáink" korában nem volt ennyi információ-forrás, maximum a falu népe beszélt róla pár hétig, hogy a Juli kútba ugrott. (Meg gondolom, az egyház erőteljesebb befolyása is bírt némi visszatartó erővel)
Biztos nagyon nehéz volt Neked gyerekfejjel átélni ezeket a történéseket, az mindenesetre jó dolog, hogy volt melletted egy emberséges és szeretetteljes nevelő, aki próbált segíteni és beszélgetett veled-rólad.
Minden jót kívánok Nektek!
Nagyon sok igazsag van abban, amit irsz, tökeletesen megertelek.
Nezd: a TE eleted a TE eleted, te döntesz, mit es hogyan teszel vele. Termeszetesen jogod van folytatni is, valtoztatni is, befejezni is. Akarhogy is döntesz, ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania.
Mar tudod, hogyan nem akarod az eleted. Az is egy megoldas, hogy megnezed: mi kellene ahhoz, hogy jo/jobb legyen - es ezt a valamit hogyan lehet elerni. Szakemberi (terapia!) segitseggel (ha nem jo az elsö 4, keress egy ötödiket!) heti lebontasban, lepesenkent haladhatsz elöre a kivant szint elereseig.
Ha ezt nem akarod (az "ugysem megy" NEM kifogas!), akkor persze meg mindig nyitva a döntes lehetösege.
Biztos modszert - etikai okokbol - nem ajanlok. Viszont, szinten etikai okokbol: ha vannak gyerekeid, tölük bucsuzz el. Meghalnod jogodban all - am a gyerekeid lelket tönkretenni nincs.
ui: diagnosztizalt depresszio terapia mellett kimondottan JOL elhetö, tünetmentes dolog.
van humorérzékem.....miért ne lenne?
nem elmebeteg vagyok,csak depressziós
van kivel törődjek,örömet szerezzek,teszem is napról napra,de ettől még nem érzem,hogy ezt,amit életnek hívunk és nekem borzasztó,folytatni kell
minek erőltetni,ami senkinek se jó ?rossz nekem, rossz a páromnak és a gyerekeknek,akkor miért erőltetni?mindenkinek jobb lesz,ha nem leszek
vannak barátaim, családom,kollégák,akiket zeretek és szeretnek
nekik is rossz látni a vergődésemet,próbálnak segíteni,néha kicsit tartják az emberben a lelket, de sokszor semmi nem segít és hát őket se terhelhetem a végtelenségig
igen,ha eltörne a lábam,mindenki szívesen segítene,megértenék,hogy fáj, de a depresszió nem kimutatható, azt csak érzed és nagyon nagyon rossz érzés,de nem tudsz egy laborleletet felmutatni,hogy felfogják, beteg vagy,a családom meg az orvos is többet foglalkozik a vashiányommal,meg ha elesek a kék foltjaimmal,minthogy a lelki fájdalmamat próbálná megérteni,mert ugy az látszik
én a biztos módszert keresem a halálra,mert nincs kedvem ,hogy megjegyzéseket kapjak,hogyunatkozik,meg nem foglalkoznak vele eleget és ijesztgetni akrja a családját stb.egyszerűen nem megy tovébb,elég volt
Igen, én is segitségre vártam, ahogy te mondod iránytűre. És az volt az, amit nem kaptam meg ott. Helyette megalázást, olyan hangnemet, amit én a legrosszabb pillanataimban sem engedek meg magamnak másokkal szemben.
Szia!
Egyetértek veled.
Sokáig a szülés utánni depressziót is nyafogásnak vették.Jöttek azok a szlogenek,hogy akkor ősanyáinknak mértnem volt.
Volt!Csak akkor még nemszabadott,nem illett ilyenekről beszéllni.
Ugyhogy maradt az örlődés,és az öngyilkosság.
Édesanyám halála után,eltünt az életem!Ottmaradtam egy 6 éves kisöcsivel állami gondozásba.Kilátások,jó szó?Hogyne..
Megpróbáltam felvágni az ereimet,de a szobatársam szolt a nevelőnek,így hamar szorító kötést kaptam,utánna meg öltáseket.
Dühös voltam,mert azt hittem,ha meghalok,akkor anyuval lehetek.
13 évesen én még ezt hittem.Egy nevelő akkor azt mondta nekem,hogy nincs jogom ehhez,mert anyukám nem azért hozott a világra,hogy ezt tegyem magammal.És,hogy valahányszor ilyesmi eszembejut,gondolyak bele,anyukám mennyire szomorkodik miattam olyankor,hogy ilyen butaságokon jár az eszem.Inkább tegyem őt boldoggá azzal,hogy jótanuló leszek,és szép családot alapítok majd,ha eljön az ideje.
Nagyon sokáig nemtalálltam a helyem,rokonok híján masem nagyon.De van 2 két gyönyörű gyerekem,nekem ők a családom.
Az élet nehéz,közhej,de igaz!Talállni kell barátokat,hogy a magány,és a kétségbeesés ne kergessen minket visszafordíthatatlan tragédiába.
Annak sem....
". . . csak az utolsó metróval tudtam hazajönni, na akkor az járt a fejemben, elé kéne ugrani, ha attól nem halok meg, hogy elüt a metró, biztos agyonverne az a sok ember, aki miattam nem tud hazajutni."
Hát, látom, a homorérzéked még működik,
sikerült megnevettetned. Talán mégsem leszel te öngyilkos. Próbálj meg valakiknek önzetlenül örömet szerezni, úgy, ahogy most nekem, ezzel a néhány vicces mondattal. Hidd el, téged is építeni fog!
"Vizsgálatok semmiféle hatékonyságot nem mutattak a homeopátiás szereknél."
Azonkívül vagy háromszor olyan drágák, mint a "hagyományos" gyógyszerek. Meg tudná valaki magyarázni, hogy miért?
Úristen, ez komoly? Vissza kellett volna adnod a receptet az orvosnak azzal, hogy erre neki lesz szüksége :D
Én is elmentem egyetlen egyszer régebben, és szintén elég negatív benyomásom támadt. Ennyire nem volt durva a helyzet, de elhatároztam, hogy nem megyek soha ilyen orvoshoz. Mert úgy éreztem, nem segíthet. Persze, biztosan vannak ellenkező példák is, és van, akinek rengeteget segíthet, de mindenki a saját tapasztalatát tudja csak elmondani. Az általános véleményem pedig, hogy szerintem az alapvető probléma pont az, hogy nincs időnk egymásra... és ez így van ez az orvosi rendelők falain kívül is.. biztos vagyok benne, hogy szinte minden ember elmehetne pszihológushoz/áterhez,hiszen kinek nincsenek problémái? mindannyian átesünk kríziseken, válságon,gyászon,betegségen, kinek mi rendeltetik el.. és a legnagyobb baj szerintem, hogy mindent pirulákkal próbálnak az orvosok is elintézni. mint valami robotgyártás. felírom, bekapja, visszajön, felírom, bekapja, visszajön..és talán egyszer meggyógyul, de többnyire az sem a gyógyszerektől..mindenkinek egy jóóóó nagy adag szeretetre van szüksége, önbizalomra, önismeretre, és ami a legnehezebb valószínűleg, öngyógyításra.. azt hiszi sok ember, hogy ha elmegy a pszichológushoz/áterhez, majd tényleg megoljda a helyzetet. nem fogja, max. segítséget adhat, iránytűt, de a döntés mindig a miénk. Máskülönben miért történne meg,hogy van olyan "beteg", aki hosszadalmas kezelések és terápia után is öngyilkos lesz..? mert ő így döntött. és lehet,hogy a gyógyszerek még tompábbá tették..
namindegy, egy szónak is száz a vége. én nagyon gyógyszerellenes vagyok, és szerintem mindenki ki tud mászni a legnagyobb szarból is,ha akar. nehéz, de akarni kell és bízni önmagunkban. ha ez nincs, más sem fog tudni segíteni.
egyébként a családállításról én is olvastam már elég sokat, és jónak tűnik.
Hát most mit mondjak Siegfried? Igen, megtanultam! Megtanultam azt, hogy ha nincs pénzem megfizetni a kedves lélekgyógyász magánrendelését, akkor ássak egy gödröt, feküdjek bele és húzzam magamra a földet. Ha nincs pénzem, egy bőrgyógyászati vizsgálatra három hónap múlva kapok időpontot. Ha nincs pénzem, a lábszáramon levő féltenyérnyi bevérzésre azt mondja a háziorvos, hogy az semmi. Ezt látod megtanultam.
Ha esetleg megöngyilkolnám magam, akkor meg azt mondanák, hűűű de gyenge. Meg olyant is mond Kedves Tamáskodó barátom, hogy a hoemopátia placebo. Mert az ángilusok azt mondták! Akkor mi a jó?
A "kilátástalanság" is relatív. A halálos betegek között is van, aki üldögélve elnézi a madarakat és örül nekik. Más meg esetleg a diagnózist követően önkezével vet véget életének.
Ettől rosszabb lesz valamelyikük? Nem hinném.
Ha egy ember eljut oda, hogy kioltsa a saját életét, akkor a legkevésbé van szüksége az olyan véleményekre, hogy "ó, nekem is milyen nehéz, oszt mégis csinálom" satöbbisatöbbi, van, akinek maga az élet fáj, nem lát kiutat (nem feltétlenül a munkakeresési krízisből, vagy a párkapcsolati problémákból, hanem abból az állapotból, amiben van) és vagy fél segítséget kérni (a saját gyengeségét senki sem szívesen veri nagydobra), vagy nem segítenek neki azok, akik megtehetnék.
Én tudom, hogy marha trendi lett mostanában hangoztatni, hogy "aki hülye, haljon meg", meg szapulni, mindenféle gyenge, gyávaszarnak elhordani azt, aki padlóra kerül, de depresszió ellen pl. senki nincs beoltva.....
Már egész kevés empátia is jót tesz, bár sokszor az egész kevés sincs meg....
Akik meg élhetnének, mert egészségesek......
Az, a baj, hogy ha Micike elhasal, eltörik mondjuk a lába, vagy baromi nagy púp nől a hátára, akkor ránéznek, és elhiszik, hogy Micike tényleg beteg. De ha pl." csak" depressziós vagy lelki betegsége van, arra még ma is legyintenek, hogy úri nyavalya.
Azért az öngyilkosság nem úgy történik, hogy Micike üldögél tökboldogan, és hirtelen rájön, hogy na akkor most felkötöm magam.
Az egy hosszú folyamat.És ilyenkor nincs segítség, sem intézményes, de gyakran családi vagy baráti sem.
Nem egyforma a teherbíró képességünk sem. Lehet, hogy abból amiből Te, én könnyedén fellálunk, az egy harmadiknak megoldhatatlan dolog és kilátástalannak látja a helyzetét.
És amiről senki nem beszél szivesen, egyre nő a gyerek öngyilkosságok száma. Ha egy gyerek látja az életét kilátástalannak, annak aztán tényleg nincs segítség.
Minden olyan embernek, aki az öngyilkosság gondolatával foglalkozik ajánlom elolvasásra Coelho: Veronika meg akar halni. c. könyvét. Nagyon tanulságos.
Magán megjegyzésem: Jó esetben 80-90 évet élünk, utána úgyis meghalunk.
Sokan elmennek korán, betegség vagy baleset következtében. Akik meg élhetnének, mert egészségesek, azok meg nem akarnak olyan marhaságok miatt például, hogy most épp nincs munkám vagy elhagyott a pasim.
Csak annak kilátástalan a helyzete aki halálos beteg!
Ajánlom Nektek a Hellinger-féle családállítást!
http://www.nlcafe.hu/szakertoi_oldalak /1197015/3/
hát én már ott traokk,hogy nem igazán redkel,ki minek tart, gyávának,szemétnek,önzőnek,nekem ez nem megy tovább7 éve depresziós vagyok,rendszeresen járok orvosshoz, a terápia receptírásból áll
volt öngyilkossági ksérletem, eddig nem sikerült, de nem adom fel
egyik nap munkahelyi okok miatt csak z utolsó metróval tudtam hazjönni,na akkor az járt a fejemben,elé kéne ugrani, ha attól nem hlok meg,hog elüt a metró,biztos agyonverne az a sok ember, aki mttam nem tud hazajutni
a jelenlegi pszichiátriai ellátás egyenlő a 0-val
nem félóra, 10 perc se jut a betegre, ha épp sikerül levadásznia az orvosomat,viziten bejön a csapat,megkérdezi a főorvos,hogy vagyok, mire válaszolnék,már ki is mentek, nem érdekli őket a beteg
igen,mint hívő ember nekem tilos az öngyilkosság-hát valakinek lennie kell a pokolban is,még ha szar hely is, bár annál rosszabbul,mint ahogy mostanában érzem magam,nem hinném,hogy bármi is rosszabb,pokolibb lehet