nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Vigyázz, kész, baba! cikkek
“Csak ültem és bőgtem” – avagy minden a terhesség alatti hormoncunamiról

“Csak ültem és bőgtem” – avagy minden a terhesség alatti hormoncunamiról

A terhességi hormonok nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy a szervezet biztosítsa a magzat fejlődéséhez szükséges változásokat, feltételeket.
NLCafé
f Ajánlom

Amikor megjelenik a két csík a terhességi teszteken, a testben már számtalan változás ment végbe. Ugyanis a fogamzást követően a szervezet azonnal alkalmazkodni kezd az embrióhoz, és a terhességi hormonok is megemelkednek. A cél az, hogy a fejlődő életnek mindent megadjon a szervezet. A láthatatlan változások mellett a hormonok hatása már az első hetekben szembetűnő, hiszen sok kismamánál jelennek meg olyan kellemetlen, kéretlen tünetek, mint a hangulatváltozások, a mellfeszülés vagy a sűrű vizelési inger. A hormonokat a belső elválasztású mirigyek termelik.

A várandósság alatt a hormonok is folyamatosan dolgoznak, vannak, amelyekből még többre van szüksége a testnek az optimális állapothoz, míg más hormonok szintje épp a terhesség miatt csökken le. A progeszteron és az ösztrogén mértéke jelentősen nő, a tünetek legtöbbjéért  ezek a hormonok a felelősek. Az ösztrogén azért dolgozik, hogy a test mindent megadjon a babának: a méhlepény vérellátásában segít, tesz a raktározásért, és a tejmirigyek növekedését is szorgalmazza. A progeszteron a megtapadást segíti és a simaizmok működését csökkenti. Emiatt lassul az anyagcsere, gyakorivá válik a puffadás, és a refluxra is megnő a hajlam – a kismamák legnagyobb szomorúságára.

Vannak édesanyák, akiket nem a fizikai tünetek viselnek meg leginkább, hanem a hangulatváltozások. Tamara is közéjük tartozik: “Csak ültem és bőgtem. Pedig előtte még kacagtam azon, hogy a kutya nekipattant az autónak, miközben a macskát kergette, és fordult egy nagyot a levegőben. Valójában fogalmam sincsen, mi változott néhány másodperc alatt, de már csak azon vettem észre magam, hogy zokogok – de úgy istenigazából. Máskor meg a cukrászdában bőgtem el magam, amikor az előttem vásároló megvette az utolsó gyümölcstortaszeletet, amit kinéztem. Úgy elkezdtem sírni, hogy vissza is fordult, nem volt szíve elvinni, és az lett a vége, hogy megkaptam a sütit. Valójában kicsit szégyelltem magam utána, de egyszerűen nem tudtam irányítani az érzéseimet. Engem sokkal jobban megviselt ez a fajta kiszolgáltatottság, mint a hátfájás vagy a lábdagadás.”

Megosztás Facebookon