Így védd meg magad az utcán! Önvédelmi tippek mindenkinek

Persze, felmerül a jogos kérdés, mit kezdhet valaki egy nagyobb, erősebb támadóval szemben, ezért rögtön az elején le kell szögeznünk: az önvédelem nem arról szól, hogy a támadót legyőzzük. Az önvédelem arról szól, hogyan hozzunk olyan döntéseket, amelyeknek köszönhetően a legkisebb kellemetlenség árán kerülhetünk ki a helyzetből, amely – kétség sem férhet hozzá – rendkívül ijesztő, függetlenül attól, hogy kivel, mikor és hol történik meg.

Közhely, de az első, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk megőrizni a nyugalmunkat, hidegvérünket. Persze, ez nem könnyű feladat. Az alábbi képek elkészítésében és az önvédelmi technikák bemutatásában Szatmár Enikő WTF taekwondo mester volt a segítségünkre, aki az önvédelem pszichológiai oldaláról is megosztott pár gondolatot. Enikőtől nem idegen ez a terület, ugyanis sportpszichológusnak készül, illetve jelenleg is egy sport coach képzéssel fejleszti eddigi tudását.

Szatmár Enikő arra is felhívta a figyelmet, hogy a pszichológiai felkészültség legalább olyan fontos, mint az önvédelmi tecnhikák ismerete

“Egy hirtelen támadás során ösztönös, a tudatos gondolkodástól független reakciók lépnek életbe” – mondta Szatmár Enikő leendő sportpszichológus. „Ezek működéséért az egyik legfontosabb agyterület, az amigdala felelős, amely a félelmi viselkedést és az ösztönös válaszokat irányítja. Ezek együttesen alkotják a túlélési stressz- reakciót, mint például a szívritmus hirtelen megnövekedése.”

Szatmár Enikővel nem érdemes ujjat húzni

Vagyis, ha megtámadnak az utcán, vagy akár csak hangosan ránk rivall valaki, máris beindul a fenti folyamat, így a nyugalmat nehéz lesz megőrizni. De tudatos gondolkodással és előrelátással sokat tehetünk azért, hogy elkerüljük az ilyen helyzeteket, ez pedig az önvédelem első lépése.

Ha tudod, kerüld el!

Ha előre tudjuk, hogy olyan helyen kell végigmennünk, ahol a közbiztonság nem túl jó, ha azt tapasztaljuk, hogy rossz a közvilágítás és közel-távol nem látunk másik járókelőt, érdemes lehet átgondolni, hogy nincs-e alternatív útvonal, amelyen megközelíthetnénk célpontunkat. Így máris kiiktathatunk egy lehetséges kockázati tényezőt.

Sokszor azért válik valaki célponttá, mert az autója mellett kotorászik a táskájában vagy a zsebeiben.

Ha viszont erre nincs lehetőségünk, álljunk készenlétben. Ha ugyanis számítunk rá, hogy valami történik, sokkal higgadtabban fogunk tudni cselekedni. Azzal is csökkenthetjük a kellemetlen találkozások esélyét, ha tudatosan, előre végiggondoljuk, hogy mit kell tennünk, például: végig kell sétálni egy sötét utcán, hogy eljussunk a sarkon parkoló autónkhoz. Ilyenkor érdemes a kezünk ügyébe készíteni a kulcsot, ami egyrészt önvédelmi fegyverként is funkcionálhat – erre mindjárt bővebben kitérünk – másrészt, így azonnal be fogunk tudni szállni az autóba, nem kell a sötétben akár perceken át kotorászni a táskánkban vagy a zsebeinkben.

Ha kéznél van a kocsi-, vagy a kapukulcs, szükség esetén fegyverként is használhatjuk, illetve időt nyerünk vele.

Ugyanez működik akkor is, ha hazafelé tartunk, sok utcai támadásra ugyanis éppen akkor kerül sor, amikor az áldozat megáll a kapualjban, hogy előkeresse a kulcsát. Az sem mindegy, hogy a táskát hogyan hordjuk: sok utcai rablást az alkalom szüli, ilyenkor az elkövető olyan célpontot keres, aki a táskát, ridikült az egyik vállán lógatja. Ha átfogjuk a karunkkal, esetleg a pántot is átlósan átvetjük a felsőtestünkön, a potenciális támadó már messziről látni fogja, hogy felkészült emberrel van dolga, aki minden lehetséges esetre számít.

Ha észrevesszük, hogy a távolban valaki ácsorog, esetleg elállja az utat, jó messzire kerüljük el. Ha erre már nincs lehetőség, messziről érdemes a szemébe nézni és kartávolságon kívül maradni. Előbbi azért lényeges, mert ez is tudatosítja egy lehetséges elkövetőben, hogy elvesztette a meglepetés erejét, ilyenkor pedig jó esély van rá, hogy nem fog támadóan fellépni.

Üss és rohanj

Ha ennek ellenére odáig jut a dolog, hogy nem ússzuk meg a dolgot atrocitás nélkül, tudatosítsuk magunkban a következőt: nem célunk, hogy legyőzzük a támadót. Az a célunk, hogy minél előbb kikerüljünk a helyzetből.

Ha hátulról valaki le akar fogni, a testünkkel hátrafelé lökve helyet csinálhatunk magunknak, a karunkkal pedig kiszabadulhatunk.

Vagyis, ha például a fenti eset megtörténik, ne akarjuk megkérdezni, hogy mit akart az illető, miután kiszabadultunk, futás! Ilyenkor csapjunk minél nagyobb zajt, kiabáljunk és próbáljuk felkelteni az emberek figyelmét, a támadó ellen ugyanis ez az egyik legjobb fegyver. 

Ha szemből érkezik valaki, aki megragadja a karunkat, az alkart mozdítsuk felfelé, a lenti képsoron is látható módon. Ezzel a támadó csuklóját természetellenes heleyzetbe kényszerítjük, ilyenkor pedig már mi diktálunk. A térdünkkel pedig ellökhetjük magunktól. Utána természetesen futni kell, nem ott maradni a helyzetben. 

Még egy módszer, ha valaki megragadja az alkarunkat. Ilyenkor az egész testünk lendületét kihasználva kitéphetjük magunkat a szorításból. 

A fenti mozdulatsornál kulcsfontosságú, hogy merrefelé mozdítjuk a karunkat. Az alábbi képeken látható, hogy akár egy erősebb támadó szorításából is kiszabadulhatunk, ha a felsőtestünk mozdulatát kihasználva arrafelé mozdítjuk a karunkat, amerre a szorítás a leggyengébb, vagyis arra, ahol a támadó ujjai összeérnek.

A karunkat arrafelé mozdítsuk, ahol a támadó ujjai összeérnek, ugyanis errefelé a leggyengébb a szorítása, így könnyebben kiszabadulhatunk.

A következő eset, ha valaki hátulról belemarkol a hajunkba. Ez nagyon ijesztő lehet, a jó hír, hogy az alábbi módszerrel elég hatékonyan elvehetjük a támadó kedvét a próbálkozástól. Ehhez arra van szükség, hogy a tarkónkhoz szorítsuk a támadó csuklóját – tehát ne ellökni, elhúzni próbáljuk – és a felső testünkkel előre dőlve elég erőt tudunk kifejteni ahhoz, hogy kibillentsük az egyensúlyából. Ezután azzal a lábunkkal, amelyen nincs testsúly, hátrafelé rúgva “rá tudjuk venni” a támadót, hogy elengedjen. 

Ugyanez a megoldás egy másik szögből.

Ha nem tudjuk ennyire felemelni a lábunkat, elég lehet az is, ha a belelépünk a támadó lábfejébe, sípcsontjába. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ilyenkor sem az a cél, hogy legyőzzük a támadót, pusztán annyi, hogy ezzel a mozdulattal és a hirtelen fájdalommal annyi ideig eltereljük a figyelmét, amíg ki tudunk szabadulni. 

Bokára, térdre, ahogy épp sikerül.

Egy újabb változat, ha szemben áll a támadó. Ha megfogja a vállunkat, az egyik kezünkkel fogjunk rá a kezére, a másikkal csavarjuk előre a karját. Mivel a kar és a csukló ilyenkor természetellenes szögbe fordul, egy nagyobb, erősebb ellenfél próbálkozását is könnyebben vissza tudjuk verni.

A fenti mozdulat egy másik szögből. Mint látható, ha az első mozdulat sikeres volt – a figyelemelterelő rúgás, taposás után – utána már mi irányítunk. A kar kicsavarása rendkívül fájdalmas, ezért alkalmas rá, hogy elvegye a támadó kedvét a további próbálkozástól. Arról nem beszélve, hogy ha sikerült levinni a földre, lesz időnk elszaladni. 

Figyelemelterelésre egyébként az is alkalmas, ha hirtelen a támadó arcába vágunk egy marék aprópénzt. Ezzel nyerhetünk annyi időt, hogy beugorjunk egy kapualjba, vagy épp az autónkba. 

Egy marék apró jó szolgálatot tehet, ha a támadó figyelmét kell elterelni.

Rendkívül ijesztő lehet, ha egy támadó megmarkolja a torkunkat. Ilyenkor két dolgot tehetünk. Igyekezzünk oldalra fordítani a fejünket, hogy a támadó ne a légcsövünket nyomja a kezével. A másik, ami akkor működik, ha falhoz szorít a támadó, hogy lefelé szorítjuk a fejünket.  

Ilyenkor az állunk lenyomja a támadó kezét, ezzel enyhítve a nyakunk körüli szorítást. 

Az állunkat lefelé szorítva levegőhöz juthatunk és a támadó kezét is lefelé nyomjuk.

Ezután markoljunk rá a támadó csuklójára és lefelé húzódva rúgjunk egyet ágyékra, sípcsontra, ahova épp sikerül. Ezzel előre húzzuk a támadó fejét, amit a lenti képsoron látható mozdulattal ellökhetünk magunktól. 

Az összes fenti esetnél ijesztőbb, ha késes támadóval van dolgunk. Ilyenkor még véletlenül se próbáljunk meg hősködni, egy késes támadó semlegesítése ugyanis még egy kiképzett harcművész számára is nagyon veszélyes lehet. Ebben az eseteben a legjobb, amit tehetünk, ha inkább átadjuk az értékeinket. De egy kis pszichológiai hadviselésre még ilyenkor is lehetőségünk van. Amennyire csak lehet, beszéljünk nyugodtan, lassan és érthetően. Nézzünk a támadó szemébe és mondjuk el neki, hogy most lassan kinyitjuk a táskánkat, belenyúlunk és kihúzzuk a tárcánkat. A lassúság nekünk kedvez, a támadó ugyanis nem akar sokáig ebben a helyzetben maradni. Ha kellően lassúak vagyunk, az sem kizárt, hogy a támadó inkább elfut, mint, hogy kockáztassa, hogy valaki esetleg arra járjon. 

Ha a támadónál kés van, inkább ne ellenkezzünk és adjuk át az értékeinket!

Bízunk benne, hogy a fentiekre senkinek sem lesz szüksége, ám ahogy a mondás tartja, jobb félni, mint megijedni. Az önvédelem jelentős hányada fejben dől el, ha gondolatban, lélekben tudatosan felkészülünk egy hasonló helyzetre, sokkal higgadtabban fogunk tudni cselekedni és jobb esélyünk van rá, hogy épp bőrrel megússzuk az ijesztő helyzetet.

A cikk készítése során nyújtott segítségéért köszönetet mondunk Szatmár Enikő taekwondo mesternek.