Tiltott gyümölcsök

Alma – A kísértés szimbóluma.

És az Úr Isten megtiltá az embernek, ezt mondván: Ez kertnek minden fájának gyümölcsében szabadon egyél, de az jónak és gonosznak tudásának fájának gyümölcsében ne egyél, tudniillik, imez fájának gyümölcsében. Mert valamely napon abban éjendél, halálnak halálával halsz. – 1Móz 2,16–17

A kígyó azonban meggyőzte a nőt, az pedig társát, és mindketten ettek belőle, amivel megkezdődtek az első emberpár gondjai. A Biblia azonban nem mondja, hogy az a gyümölcs az alma lett volna. Feltételezhető hogy az egyház – nőtlen és nőgyűlölő – papjai választották az almát tiltott gyümölcsnek, mert amikor félbevágták, a magok vulva alakban helyezkedtek el benne, arra az anatómiai helyre emlékeztetve, amelyet az a gonosz Éva használt a jó Ádám megkísértésére. Későbbi történet, amikor Szulamit ezt énekli Salamonnak:

Erősítsetek engemet borral, és jó illatú almákkal tápláljatok, mert beteg vagyok az szerelem miatt. – Én 2,5

Mindenesetre a szerelmi énekekben az alma tekintélye egyetemes. Használták varázsszerekhez, bájitalokhoz és igézésekhez. Az almapálinkák, mint a calvados vagy a sidra, serkentő hatásúak, sőt úgy tartják róluk, hogy fiatalítanak is.

Avokádó – Néhány vidéken zöldség számba veszik, pedig valójában gyümölcs. Az aztékok „ahuacatl”-nak nevezték, ami herét jelent. Ennek ellenére „feminin” gyümölcs a lágy húsával és finom illatával. Érzékiséget inkább a nőkből vált ki, mint a férfiakból. Európába a spanyol konkvisztádorok vitték, akik egyúttal izgató tulajdonságait is szétkürtölték, mire a katolikus papok megtiltották nő híveiknek a gyóntatószékben. Annyi kalóriát tartalmaz, hogy jobbára csak ételek díszítésére használom, arcpakolásra és bizonyos pajzán játékokhoz.


Banán – A Tantrában az erotikus energiát társítják hozzá, és kifejezetten fallikus szimbólum, bár nem tudom, hogy melyik férfi szeretné, ha az övé sárga volna fekete pöttyökkel. Az a gyanúm, hogy csak formája révén tekinthető afrodiziákumnak, de az is több, mint a semmi…


Birsalma – Az almával és a gránátalmával együtt Aphroditénak, a szexuális önkívület és a fiatalság istennőjének a jelképes gyümölcse.


Datolya – Sok benne a vitamin és a kalória, egy maroknyi belőle felér egy teljes étkezéssel, energiát ad, a férfiakban a potenciát, a nőkben a kacérságot növeli, ami fölös okot szolgáltat rá, hogy Afrikában és a Közép-Keleten alappillére legyen a táplálkozásnak, a sivatagi tevekaravánok készletéből sohasem hiányozhat. A datolyafa koronájának erjesztett levéből alkoholos afrodiziákumot készítenek, az úgynevezett pálmabort.






Eper és málna – Bájos, bimbószerű gyümölcsök, az erotika törvénykönyve úgy írja le őket, mint szerelmi biztatást. Az udvarlás szertartásaiban ideális kísérői a pezsgőnek, ahogy azt a szép és kikapós Pauline Bonaparte megállapította.


Füge – Az ókori Görögországban szent eledel volt, szorosan társult a termékenységhez és a testi szerelemhez. Kínában a vőlegényt ajándékozzák meg vele mindig, Európában pedig a formája és színe teszi afrodiziákummá; a kontinens bizonyos vidékein a vulvát illetik a füge névvel, másutt a homoszexuálisokat.


Gránátalma – Európába az arabok inváziója sodorta. A Kelet néhány erotikus szövege afrodiziákumként határozza meg, és termékenységi szertartásokra írja elő, innen a szokás, hogy lakodalmi ünnepségeken a magjait szórják szét ugyanúgy, mint Nyugaton a rizsszemeket. Görögországban a szőlővel és a fügével együtt rituális gyümölcsként szerepelt a dionüszoszi lakomákon.

Kókusz – Indiában az a hiedelem tartja magát róla, hogy javítja a mag minőségét és növeli mennyiségét, amellett gyógyítja a húgyúti betegségeket. Különös vágykeltő képességeket tulajdonítanak egy kókusztejjel, mézzel és fűszerekkel készült italnak, a hatásért azonban jóval inkább a fűszerek a felelősek, semmint a kókusz.






Körte – Női testet idéző formája miatt az erotikus művészet kedves tárgya, bőven tartalmaz vitaminokat és jodint. A vékony csíkokra vágott körte friss vízitormával és hámozott dióval keverve remek indítása egy szerelmes vacsorának, már csak azért is, mert kézzel lehet enni, és bódító illata van.


Mandula – A mitológiában a mandula Kübelé vulvájából jön elő, de nem hiszem, hogy ez ok lehet a riadalomra. Mandula, tej, méz… nem ugyanarról beszélnek Az ezeregyéjszaka meséi és az Énekek éneke? A szenvedélyhez és a termékenységhez társítva a legérzékibb eleme az arab cukrászatnak. Itáliában mint orvosságot és szerelmi ajzószert fogyasztották, talán innen a szokás, hogy étkezés előtt mandulát kínálnak a koktélok kíséretéül. Átható, tartós és olykor enyhén keserű aromája feltehetően izgatja a nőket, ezért használják előszeretettel krémek, szappanok és testápoló szerek készítéséhez.


Mangó – Mint annyi más trópusi gyümölcsnek, ennek is nagyon intenzív az illata és az íze. Narancssárga húsa gazdag vitaminokban. Ázsiában és Polinéziában jó néhány fogás alapanyaga, és hereszerű formája miatt férfias ételnek tekintik, mely asszociáció, a mangó méreteit tekintve, kissé túlzónak tetszik.






Őszibarack és sárgabarack – Talán a legérzékibb gyümölcsök mind közül. Mennyei illatukkal, lágy és leveses húsukkal, vöröses színükkel a női intimitás ékesszóló reprezentánsai. Az őszibarack Kínából származik, ahol több mint kétezer éve termesztik. Shakespeare ismerte mágikus hírét, hiszen a Szentivánéji álomban a tündérek is úgy tekintették, mint afrodiziákumot.


Pisztácia – Kicsi, ám annál népszerűbb gyümölcs egész Ázsiában, a Biblia éppúgy említi, mint perzsa és arab feljegyzések. A háremekben a nők elszántan fogyasztották a pisztáciás édes süteményeket, hogy megőrizzék kerek formáikat és gödröcskéiket, amik akkoriban kívánatosak voltak, de ma, sajnálatos módon, csak hájnak és celulitisnak ismerik el.