„Mintha álomvilágban élnék”

„Gyerekként csak álmodoztam arról, hogy világot láthassak, a szülővárosom határát sem léptem át egészen addig, míg el nem kerültem gimnáziumba, kollégiumba. Szerencsére felnőttként megtehetem, hogy sok helyre elutazzak. Van bennem vágy, szeretném látni, milyen az élet a különböző országokban. Érdekelnek a kultúrák, az emberek, az építészet és persze a természeti szépségek is. Jártam már számos helyen, és olyan élményeket szereztem, amikért nagyon hálás vagyok. Most, hogy így belegondolok, talán azt is mondhatom, hogy az életem egyik értelme az, hogy úton legyek és lássak, tapasztaljak, érezzek. Egy ideje úti naplót vezetek, leírok mindent, ami velem történik, és persze sokat fotózok. A barátaim imádják nézegetni az albumaimat, én meg szeretek mesélni nekik. Van, hogy egyedül megyek, máskor a párom is elkísér, ha teheti, de olyan is volt, hogy a barátaimmal utaztam. Erre nem sajnálom a pénzt. Az élményeket senki sem veheti el.”

„Amikor megismerkedtünk a férjemmel, és rájöttünk, hogy mindketten imádunk utazni, elhatároztuk, hogy ahogy a pénztárcánk engedi, állandóan úton leszünk. Persze megvalósítani már nem volt egyszerű, mert vagy időbeli akadályokba ütköztünk, vagy az anyagiak szabtak gátat a vágyainknak. Ez nem azt jelenti, hogy nem jutottunk el sok helyre: bejártuk szinte az egész Európát, az már más kérdés, hogy sokszor le kellett mondanunk a luxusról az utak alkalmával. Mióta megszületett a fiunk, sajnos még kevesebbet utazunk. Épp pár hete jött szóba, hogy itt az ideje újra útra kelni. Azt találtuk ki, hogy elmegyünk közösen, hárman egy családi nyaralásra, aztán kettesben is lelépünk egyszer-kétszer egy hosszú hétvégére. Szerintem a családi utazást Magyarországon tervezzük majd, nem látom értelmét annak, hogy egy 4 éves gyereket magunkkal cibáljunk egy idegen országban a látványosságok után loholva. Ketten viszont bátrabbak vagyunk. Én mediterrán vidékre vágyom, a férjem szívesen fagyoskodna északon. Még nem döntöttük el, merre indulunk.” 

Teljes ellátással

„Tudom, hogy megfizetem az árát, de amikor utazom, én minden kényeztetést kipróbálok, amit meg tudok vásárolni.  Nemrég rájöttem, hogy azzal is tudok spórolni, ha all incusive ellátást kérek. Megcsíptem nagyszerű áron egy ilyen utat tavaly, és mondanom sem kell, úgy éreztem magam, mintha álomvilágban lennék. Aztán ahogy összeadtam a fogyasztásomat, és átgondoltam, hogy korábban egy-egy utazás alkalmával mennyit költöttem az ellátás nélküli vagy félpanziós szolgáltatások mellett, rá kellett döbbennem, hogy bizony szinte nem is volt különbség a végösszegben. Ezért arra jutottam, sokkal jobb lesz, ha eleve teljes ellátást kérek, mert így megvan az az öröm is, hogy tejben-vajban füröszthetem magam, és annyit ihatok, ehetek korlátlanul, amennyit csak akarok.”