Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Utazás

Anthony Quinn kedvenc szigete volt – Rodoszon jártunk

Sőt, Quinn-nek annyira a kedvence volt, hogy meg akart vásárolni egy ingatlant a parton, de a görög kormány csak ígérgetett, és végül nem adott engedélyt. Mindegy, ettől még van egy öböl, ami az ő neve alatt fut, és kész csoda, hogy olívaolajat és bort nem neveztek el róla a dámszarvasok, a kecskeragu, a grillhal, a műemlékek és a turistautak árnyékában. Bemutatjuk a szigetet, hátha már tervezed az idei nyaralást.

Rodosz két dologban biztosan kilóg az átlagos (nem, ez nem lekicsinylő jelző) görög szigetek sorából:

Rodosz területe 1398 négyzetkilométer (Budapest 525, hazánk legkisebb megyéje, Komárom-Esztergom megye pedig 2264), legmagasabb pontja az Atávirosz hegy a maga 1215 méterével (összehasonlításképpen ismét Magyarországgal jövünk, a Kékes 1014 méter magas).

Egy akár robogóval vagy biciklivel is könnyedén bejárható, Európához tartozó szigeten ritka, hogy a tengerszinttől ilyen magasra juss, vagy ha mégis, nagy eséllyel kopár fennsíkokon baktatsz, Rodoszon viszont jó sok helyen erdőt találsz: sűrű fenyvest (kalábriai fenyő), illetve ciprusfát, előbbi a méhek fő „tápláléka”, és hát olyan mézet csinálnak belőle, ami minőségben csak a krétai kakukkfüveshez vagy a ciprusi gesztenyéhez hasonlítható. Az erdőkön túl bozótos vagy kopár a táj, anno sok fát kivágtak a haszonnövények, például az olíva és a szőlő miatt – de erről majd később.

Maradj a sűrűjében!

Leginkább a Pillangók-völgyében. A völgy a sziget legfontosabb TER-MÉ-SZE-TI látnivalója, meglepő ebben nincs, a fákkal sűrűn övezett, patakszelte ösvényt nyáron ellepik a pillangók, és tömeges párzásba fognak. Szeptemberben viszont a turistákkal együtt levonulnak, marad az erdő és a végtelen, turistamentes csend. Az ösvényre 150 méteres tengerszint feletti magasságban csatlakozol (miután kifizetted az 5 eurós belépőt), és innen jó 350 méteres szintkülönbséget mászhatsz meg egy könnyed, szűkös kaptatón. Felfelé mutatós az út, de lefelé jobb a végeredmény, ugyanis az erdőn át egy órányi sétával a tengerhez érsz, ahol a hátitáskát leveted, a ruhát bikinire/fürdőgatyára cseréled, aztán vagy besétálsz a vízbe, vagy keresel egy stéget, és jó esetben egy bombával, jobb esetben egy fejessel vagy csak úgy póriasan, nyújtott testtel beugrasz.

Anthony Quinn akarta. Nagyon akarta.

Rodosz (döbbenet!) tele van stranddal. A resortok, szállodák, apartmanházak egymást érik, az északon fekvő Rodosz várostól dél felé egybefüggő sávot alkotnak, de odafigyeltek rá, hogy szellősen építkezzenek. A keleti partvonalat öblök vagdossák, az egyiket a 2001-ben, 86 évesen elhunyt színészlegendáról, Anthony Quinnről nevezték el – aki Zorba, a görög eljátszása után tiszteletbeli görög állampolgár lett. A színész 1960-ban Rodoszon forgatta a Navarone ágyúi című filmet, és annyira beleszeretett a szigetbe, hogy elhatározta, megvesz egy öblöt, és alapít ott egy amolyan művészeti központot, ahova a filmesektől a képző- és iparművészekig bárki elmehet pihenni vagy alkotni.

A Guardian írása szerint Quinn meg is vett két telket egy-egy magánszemélytől, a harmadikat pedig jelképes összegért megvásárolhatta volna a görög államtól – ez lett volna a lényeg, az öböl partvidéke. Quinn-nek beígérték a telket, de a hitegetés sosem vált névre szóló tulajdoni lappá, a vásárlást elkaszálták. Quinn megsértődött, és úgy döntött, hogy soha többé nem megy vissza a szigetre. Az ügy közben egészen a legfelsőbb bíróságig jutott, de a színész jogi képviselői ott sem jártak sikerrel, maradt a sértődés. Földrajzilag az öböl Kallitheához tartozik, az egykori polgármester, Jánisz Iatridesz szerint hibás döntés volt a kormány részéről, hogy Quinnt palira vették, mert a színész tette híressé a szigetet. „Ő tette fel Rodoszt a térképre” – mondta, de hozzátette, hogy Quinn már eleve bajba került, amikor útépítésre és vízvezetékrendszerre készíttetett terveket, és elkezdte a finanszírozást anélkül, hogy egyeztetett volna a szervekkel. Az ügyet 51 évvel később, 2011-ben még az Obama-kabinet külügyminisztere, Hillary Clinton is elővette, de minden maradt a régiben.

Bár sosem lett az övé, az öböl ennek ellenére Anthony Quinn-öbölként ismert, a búvárok és a fürdőzők is szeretik – ráadásul egy lezser sétával megközelíthető a sziget egyik legfontosabb látványosságától, Lindosztól. 

Hopp, egy akropolisz!

De még micsoda akropolisz! Az akropolisz szó hallatán sokan és tévesen egyből Athénra gondolnak, amiben annyi igazság van, hogy ott is van egy akropolisz, név szerint az Athéni Akropolisz. Az Akadémiai Kiadónál 1994-ben megjelent Idegen szavak szótára szerint az akropolisz jelentése „az ókori városok (magaslatra épített) erődített része”. Az ókori görög városok a poliszok, a poliszok központja pedig eredendően az akropolisz. Rodoszra az időszámításunk előtti 16. században telepesek érkeztek Kréta szigetéről, és szépen be is lakták: a három általuk alapított településből Lindosz máig pezseg, még októberben is sokan caplatnak felfelé a fehérre meszelt házak közti szűk utcákon, hogy feljussanak az akropoliszhoz. Az utat ócskásüzletek, helyi holmikat kínáló boltok és kápolnák szegélyezik, mígnem egyszer csak kiérsz a házak közül, és egy bokrok, cserjék közt tekergő lépcsőn feljutsz az akropolisz alatti főtérre, ahonnan egy egyenes lépcső visz fel a 125 méter magasan épített Athéné-szentélyhez, ahova egykor még Nagy Sándor is ellátogatott. Szentély ide vagy oda, legtöbben a katalógusba való panoráma és a nagyjából 3 és fél ezer éves romok látványa miatt másszák meg a sziklát, a spiritualitás másodlagos funkció.   

Rodosznak a lindoszin túl van még egy, azaz egy híres akropolisza, ez a Monte Smith hegyen áll, pár kilométerre a fővárostól. Októberben, amikor arra jártunk, éppen felújítás alatt állt (a tervek szerint 2019 nyarára elbontják az állványokat), és így nézett ki: 

Dámszarvas > Kígyó 

Ahogy azt már írásunk elején is jeleztük: Rodoszon tényleg sok a magaslat, a bokrok közt kódorogva pedig a lábad elé kell nézz, nehogy elcsússz a kavicsokon. Apropó, bokrok: valaha rengeteg, tényleg rengeteg kígyó élt köztük (nem véletlenül Rodosz a sziget neve, a rod kígyót jelent föníciai nyelven), a kígyókat pedig a szintén helyi dámszarvasok vadászták le, ezért lett a dámszarvas a sziget jelképe. A dámszarvasok anno a kígyókban a vacsorájukat látták, hát a patájukkal eltapostak minden szemből kúszót, és kezdődött a lakoma. Nyugalmas élet lehetett, de jött az ember, és szétbarmolta a természet rendjét, miután levadászta a dámszarvasokat. A kígyók tovább szaporodtak (mérgesek is voltak köztük bőven), az emberek meg kénytelenek voltak újra elszaporítani a dámszarvasokat a szigeten, hogy ismét leöljék a kígyókat. Erre mi lett? 1480-ban jöttek a törökök (meg a három és fél évszázados uralmuk), és ők is leölték a szarvasokat, mire megint elszaporodtak a kígyók. Végül az olaszok rendbe rakták a dolgokat: a XX. század elején visszatelepítették a szarvasokat, és megint kezdődött a természetes kígyóvadászat. A második világháború után az olaszok és a németek is hazamentek Rodoszról, a sziget görög kézre került. A szarvas ma védett állat, kígyó pedig alig van, emberre veszélyes konkrétan egy fajta, de ember-kígyó harcról már rég nem hallottak a szigeten. Mindezzel csak azt akartuk elmondani, hogy miközben felfelé baktatsz a hegytetőkre, felesleges azon filóznod, hogy melyik bokor alól bújik elő két méregfog. Felfelé márpedig baktatsz, például a XV. században emelt Monolithos várának romjaihoz, ahonnan ez a panoráma fogad: 

Ha ott állsz, ahonnan a fotó is készült, mögötted egy apró kápolna van. Ki-be járnak a turisták, és sorban állnak, hogy kongassák a harangot. Kong is szépen, és mire elmúlik a zaj, biztos odaér valaki, hogy összezavarja a sűrű csendet. 

Jé, olíva!

Ha egy asszociációs játékban kimondják, hogy Görögország, nagy valószínűséggel az első három gondolatodból az egyik az olívaolaj lesz. Rodosz hatalmas olívatermesztő és olívaolaj-gyártó, rengeteg a fa. Az olajfa igénytelen növény, elvan száraz talajon, sok törődést nem vár, cserébe több száz évig elél. „Egy liter extra szűz olaj elkészítéséhez 8-10 kilogramm bogyó kell – mondja Sztavrosz Kallasz, a több mint 50 éve létező Natura Rodos vezetője. – A szüret novemberben kezdődik, és akár egy hónapig is eltart. Kézzel és gépekkel is dolgozunk.” Ha jó a szezon, egy fán akár 90 kilogramm bogyó is megterem, azaz hideg sajtolással 8-10 liter olaj jön ki per fa. Rodosz szigetén szinte minden házban van olajfa, a helyiek nem vásárolnak boltban, elkészítik maguk otthonra – a „márkázott” olajakat a turisták viszik el, illetve a helyi éttermeknek adják el. 

Hogy utazz oda?

Ha végig akarsz caplatni a Balkánon, akkor autó és komp, ha egyszerűbben akarsz odajutni, akkor az Aegean Airlines athéni megállóval egész évben repül a szigetre (április elejétől október végéig jó idő van, ősszel a tenger 23-24 fokos). Szezonban fapados után is kutathatsz, de tavaly egy forinttal nem volt olcsóbb a jegy a normál járatokhoz képest.

A sziget belseje felé és a hegyeken egyre feljebb haladva tengernyi kistermelő üzletébe térhetsz be, az olaj literje 4 és 10 euró között mozog, de 10-ért már olyan minőséget kapsz, amit egy budapesti delikátüzletben 8-9 ezer forintért vehetsz le a polcról. Rodoszra egyébként is igaz az, ami alapvetően a görög szigetekre általában, hogy értelmezhető áron kapsz meg mindent. Egy éttermi vacsora akkor kerül 10 euróba per fő, ha halat rendelsz, a bárányt/marhát/kecskét ennél olcsóbban megúszod, a bor pedig… szintén nem tétel. Ahogy a spanyoloknál vagy Olaszországban, úgy itt is nyugodtan rendeld a ház borát, ez nagy valószínűséggel nem azt jelenti, hogy valami tablettás rettenetet kapsz a poharadba, hanem valódi szőlőből készítettet. Miért ellenkeznél, ha finom? Görögországra amúgy sem szokás nemet mondani. 

A végére beágyaztunk egy térképet, amin egy sornyi történelmi és természeti látnivalót, pár hotelt, éttermet és strandot jelöltünk. Nagyíts bele!