Négy tökéletes nap Salzburg környékén – az eredeti Mozart-golyótól a hallstatti romantikáig

A pasimmal nemrég négy napot töltöttünk Salzburg környékén, és minden percét imádtuk. Ennyi időbe rengeteg olyan élmény belefér a Mozart-golyó kóstolásától a gleccsersétáig, ami teljesen lenyűgöz, főleg ha még soha nem jártál a környéken. Nem volt elég a hivatalos hosszú hétvégékből, és megtoldanád két nap szabival valamelyik szombat-vasárnapot? Elmondom, mit nézz meg, mit próbálj ki, és akkor se pánikolj, ha esetleg nem jósolnak túl jó időt – nekünk is kijutott ködből és esőből, de így is szuper programjaink voltak. 

Első nap: Salzburg

A városnézést a Mirabell-palota kertjében kezdtük, ami szerencsére ősszel sem kopár, hanem színes virágoktól pompázik. Majd átsétáltunk a kristálytiszta Salzachon átívelő, szerelemlakatoktól roskadozó gyaloghídon, és máris az óvárosban voltunk. Itt a legfontosabb sétálóutca a Getreidegasse – itt található Mozart szülőháza rengeteg butik társaságában. Itt a cégérekre érdemes egy pillantást vetni, imádni való, hogy az egységes városkép megőrzése miatt itt a Zaráé vagy épp a Mekié is olyan, mint egy kis kézművesbolté.

A Mirabell-palota kertje (Fotó: Thinkstock)

Kis séta után betértünk az egyik Fürst cukrászdába (a városban négy helyen működnek, az egyik éppen a Mirabellnél, a másik a Getreidegasse elején van) az eredeti Mozart-golyóért. Merthogy amit te annak hiszel, és bármelyik boltban meg tudsz venni akár itthon is, na, az nem az igazi. A teljes sztorit korábban már itt megírtuk, a lényeg az, hogy mivel a Mozartkugel elnevezést a Fürst cég nem védette le, más salzburgi cukrászdák is elkezdték gyártani a többrétegű bonbonokat, azonban az eredetitől kissé eltérő recepttel. Ezek általában azért olcsóbbak, mert egyszerűbb hozzávalókból, tartósítószerekkel készülnek. Ha nem is vásárolsz be belőle ipari mennyiséget, egyet érdemes megkóstolni az eredetiből.

A híres Mozartkugel (Fotó: Thinkstock)

Ha már golyó: a városban jó pár különleges szobrot láthatsz, az egyik kedvencem a dóm melletti téren (Kapitelplatz) álló hatalmas aranygömb a tetején álló emberkével, a másik pedig az egyetem mellett, a Max-Reinhardt-Platzon pöffeszkedő hatalmas uborkák csoportja. A Kapitelplatz tőszomszédságában van még egy izgalmas hely: egy 700 éve működő pékség vízimalommal. Ez az egyházi tulajdonú Stiftsbäckerei St. Peter, a frissen sült kenyér illata garantáltan segít megtalálni.

Mivel estére a Red Bull Arénába volt jegyünk a Salzburg–Innsbruck meccsre, nekünk már nem fért bele, de ha neked van időd, a város fölött magasodó Hohensalzburg erődbe jó még felmenni, szép kilátás, dísztermek várnak itt, a beugró online, előre váltva 13,20 euró, ami a siklóra szóló jegyet is tartalmazza. 

A Hohensalzburg erőd (Fotó: Thinkstock)

Második nap: Gastein-völgy

Ha bizonytalan az időjárás, telitalálat a Salzburgtól kocsival másfél órányira található Gastein-völgy. Mivel lógott az eső lába, mi ezt választottuk. A szebb időket is megélt, de egyébként pusztuló pompájában is nagyon szép, századfordulós grand hotelekkel telezsúfolt Bad Gastein a különleges hangulata mellett a városközpontján végigzúduló vízesés miatt érdekes. De ha van kedved, és éppen kisütne a nap, 25 euróért kabinos felvonóval a Stubnerkogel hegyre is felmehetsz. Itt egy nagy hegyi étterem és egy bátorságpróbának beillő, 140 méteres függőhíd vár, szép időben a kilátóból a legmagasabb osztrák csúcs, a Grossglockner is látszik.

Bad Gastein (Fotó: Thinkstock)

Nyolc kilométerrel odébb, Bad Hofgasteinben is megálltunk. Ez egy modern üdülőfalu szépen ápolt parkkal, kis butikokkal, cukrászdákkal és egy hatalmas termálfürdővel, az Alpenthermével. Ide a négyórás jegy 28,50 euróba kerül, ennyi idő pont elég volt, hogy kicsit gyönyörködjünk a kültéri termálmedencéből a körülöttünk magasodó hegycsúcsokban, csússzunk párat a gyerekrészleg csúszdáin, majd kiszaunázzuk magunkat. És bár az osztrák szaunakultúra kötelező pucérkodását kicsit mindig szoknom kell, végül ez a részleg lett a kedvencem. Tucatnyi szaunából lehet választani, két izzadás közt vízágyakon fetrengeni, a pontot az i-re a kültéri panorámás szauna teszi fel a hozzá tartozó fürdőtóval. Komolyan annyira menő, hogy ha csak ez lenne itt, már akkor megérné befizetni a beugrót.

Fotó: alpentherme.com

Harmadik nap: Dachstein és Hallstatt

Ahogy kisütött a nap, egyből célba vettük azokat a helyeket, amik jó időben mutatják szebb arcukat. Ilyen a Dachstein gleccser, amire ködös időben egyszerűen semmi értelme felmenni. Egyrészt mert nem látsz semmit az amúgy szédítő kilátásból, másrészt mert ha minden látnivalót szeretnél kipróbálni, fejenként 46,50 eurót kell kiperkálnod. Szóval érdemes olyankor menni, amikor látsz is valamit a pénzedért. 

A dachsteini üveglépcsők (Fotó: Thinkstock)

Odafent a kilátáson túl függőhíd, tériszonyosoknak biztosan horrorisztikus, semmibe vezető üveglépcső, és egy kis jégbarlang vár. Bár mi lelkesen befizettük az összesre a beugrót, és tényleg menő fotóink lettek a hegyek fölé nyúló üveglépcsőről, utólag azt mondom, akkor is teljes lett volna az élmény, ha csak a 38 eurós jegyet vesszük meg, ami csak a fel- és lejutásra, a panorámateraszra és a gleccseren mászkálásra jogosít. A felvonó hegyállomásától kb. 45 perces sétával – ami egy kisebb kardioedzésnek is beillik a hegynek felfelé tartó út miatt – feljuthatsz a Seethalerhüttéig. Ottjártunkkor épp renoválták, te talán szerencsésebb leszel, és már fogyasztani is tudsz valamit. De amúgy a kilátásért és a túra élményéért így is megérte.

A gleccser tetején található hegyi étteremből ugyan jó a kilátás, de a kávéjuk megkóstolása és a többi vendég által otthagyott maradék mennyisége meggyőzött, hogy máshol kéne ebédelnünk. Végül a völgyállomásnál található Türwandl Hotel étteremben remek májgombóclevest, Käsespätzlét (spéci, helyi, érlelt – értsd büdös – sajtos nokedli) és csecsemőfejnyi méretű gőzgombócot ettünk, nekem egész úton itt ízlettek legjobban a klasszikus hüttefogások.

Estére Hallstattba látogattunk egy kis levezető séta erejéig. Ha nem zavar, hogy nem szikrázó napsütésben látod a festői kisvárost, határozottan javaslom, hogy te is ilyenkor gyere ide. Estére ugyanis a turisták nagy része hazamegy, így teljes nyugalomban andaloghatsz végig a kis utcákon. Mi például jó ideig teljesen egyedül bóklásztunk a bájos főtéren, ami sokkal romantikusabb élmény, mint a tömegben nyomakodni.

Marktplatz, Hallstatt

Negyedik nap: Hellbrunn és Hangar7

Salzburg határában két jó helyre is könnyen be tudsz ugrani, mielőtt rákanyarodsz hazafelé az A1-es autópályára. Az egyik a hellbrunni kastély, amit mi még pont elcsíptünk a téli zárás előtt, te március 29-től nézheted meg újra. A vicces kedvű érsekfejedelem, Marcus Sittikus 1615-ben építtetett kastélyában és kertjében minden a szórakozásról szólt, nem is lakott itt senki, csak bulizni járt ki a vendégeivel. A fő attrakció már akkoriban is a kert volt, ami váratlanul vizet fröcskölő szobrai miatt különleges – de azért a kőből faragott unikornisok se rosszak benne. A 12,50 eurós belépő a vízi játékok és a kastély meglátogatását is magában foglalja. Ne félj, ha tavasszal jársz erre, és még nincs túl meleg, nem leszel (nagyon) vizes, amikor mi voltunk itt, már akkor sem volt kánikula, az idegenvezető ezért ügyelt rá, hogy ha le is fröcskölnek, csak minimálisan tegyék.

A hellbrunni kastély

Ha pedig imádod a repülőket-helikoptereket, Forma–1-es autókat (vagy mondjuk a pasid imádja ezeket, te pedig őt, és jót akarsz neki), akkor a salzburgi repülőtér mellett található Hangar7-t mindenképp nézzétek meg! A belépés ingyenes, az elegáns kávézóban pedig a környék legjobb kávéját ittuk. Méltó lezárása egy csodás hétvégének. Te mikor indulsz? (A tavasz is elfogadható válasz.)