Sokan olyan mocskot hagynak, hogy valami elképesztő – kitálal a recepciós

Hogyan lettél recepciós?
Olyan munkahelyet akartam, ahol nem kell sokat dolgozni. Mivel ez nem egy nagy szálloda, általában nyugi van. Az éjszakás műszak nagy részében még aludni is lehet. Egyébként meg szeretek emberekkel foglalkozni, idegenekkel kapcsolatba lépni, beszélgetni, kíváncsi vagyok rájuk. Korábban külföldön éltem, vonz az ismeretlen. Itt meg aztán mindenféle ember megfordul. Nem bírom a monoton dolgokat, az unalmas. A változatosság, az új helyzet motivál. Tudod mit? Olyan ez, mint utazni igazi utazás nélkül. Vagy vendégül látni különböző kultúrájú embereket.

Hogyhogy hazajöttél? Nem érte meg kint maradni?
Én nem azért mentem ki, mint a legtöbb magyar, hogy melózzak látástól vakulásig. Csak világot akartam látni. Annyit dolgoztam, amennyi ahhoz kellett, hogy legyen szállásom meg kajám. Viszont sokat önkénteskedtem. Sokfelé jártam Európában, Anglia volt a végső állomás. Hihetetlen kalandjaim voltak, mindenféle emberekkel találkoztam, és sokat tanultam a különféle kultúrákról.

És itt hasznosítani tudod ezeket? A nyelvtudásodat? Sok a külföldi?
Legalább a vendégek fele az. És mindenféle nemzetiségű jön.

Milyen nyelveket beszélsz a magyaron kívül?
Angol, német, román. Erdélyből származom, akkor jött át anyám, amikor születtem.

Román emberekkel is találkozol?
Elég sokan jönnek. Leginkább turistaként, sokat kirándulnak. Családok is jönnek. Én bírom őket, a legtöbben nagyon jó fejek. Nem balhéznak, nyugisak. Lehet, hogy az is számít, hogy a saját nyelvükön szólok hozzájuk, nem tudom. Ami biztos, hogy annyi előítélet van a magyarokban velük szemben, meg fordítva is, pedig tök hülyeség, egymás mellett élünk, nem kéne utálni egymást. Kint Angliában is mindig rendesek voltak. Ők azt kérdezték, hogy van-e hol dolgoznom, van-e fedél a fejem fölött, nincs-e szükségem kajára. Ha magyarokkal találkoztam, rögtön az ment, hogy tudok-e valami okosságot, hol van olcsóbb albérlet. A románok valahogy külföldön is tesók, akkor is, ha az egyik fradista, a másik utés.

Részlet a Grand Hotel Budapest című filmből

Menekültek is kérnek szállást?
A nagy hullám lecsengett, akkor jó drágán lehetett adni a szobákat. Mostanában inkább már csak arab anyanyelvű turisták jönnek. Amúgy a külföldiek  többnyire normálisabbak, mint sok magyar vendég. Van, aki csak belép, szól két szót, és rá se kell néznem a gépre, hogy tudjam, nincs szabad szobánk. Már elég nagy rutinom van viszonylag gyorsan felmérni, hogy ki az, akivel tuti, hogy több baj lenne, ha felvenném, aki biztos nem éri meg.

De mért? Nem fizet?
Vagy nem fizet, vagy szétbarmolja a berendezést a szobában. Nemrég volt olyan, hogy összetörték a tükröt, az ajtót, lezúzták a ventillátort.

Mit tudtok csinálni?
Hát nem sok mindent, tiltólistára tesszük az ilyeneket. Általában utólag derül ki, milyen állapotban hagyták a szobát, miután már kicsekkoltak. De sokan, ha nem is tesznek kárt a berendezésben, olyan mocskot hagynak, hogy valami elképesztő, külön takarítószemélyzetre lenne szükség. Cigicsikkek a földön, használt kotonok szétdobálva, az ágynemű tiszta mocsok. És sokan olyan emberek, akik egyébként felvágnak a pénzükkel. Megállnak itt a nagy kocsijukkal, betopognak a dizájner ruhájukban. Már messziről látszik, hogy balhés csapat. Aztán kiveszik az alagsori, gazdaságos szobát, amelyiken rendes ablak sincs. És csak ötszázzal olcsóbb, mint a fenti. Érdekes, de mindig azokat foglalják le először. Persze ez egy olcsó panzió, ennek megfelelő a színvonal is, és nincsenek nagy elvárások. De azért senkinek nincs joga tapló módon viselkedni.

Mit csinálnak? Káromkodnak?
Sértegetnek. Erőt fitogtatnak. Nemrég volt egy nő, két napja lehetett szpíden. Épp egy család csekkolt be, akik előre foglaltak szobát, és telt ház volt. A nő kiakadt, pattogott, hogy haladjunk. Mondtam neki, hogy nincs szabad szobánk. Azt mondta, nem hiszi, biztosan csak ki akarok vele cseszni. Beszélni akart a főnökkel. Annyira kezelhetetlen volt, hogy fogtam magam, felhívtam a külföldön élő tulajt. Mondja meg neki ő. A csaj meg kínjában még odavágta a telefonban, hogy gratulálok a nyalifali alkalmazottjához. De olyan is volt, egy másik esetben, amikor nem akarták elhinni, hogy nincs ágy, erősködtek, hogy oldjuk meg valahogy. Azt mondtam, esetleg ott az ágy másik fele. Az ember szeme meg felcsillant. Azzal már nem tudsz mit kezdeni… Egyébként a buta, de jóindulatú emberekkel nincs gond, csak a rosszindulatúakkal. Az örök elégedetlenekkel, akiknek semmi se jó, akik mindig másokat hibáztatnak.

Járnak ide prostituáltak is?
Inkább csak átutazóban. Azt mondják, hazafelé tartanak Svájcból, a húsüzemből. Vagy az írországi gyárból. Látom rajtuk, hogy csak kamuznak. Huszonéves csajok. Párok persze jönnek, néhány órára vannak csak itt, egyértelmű, hogy mit csinálnak. Meg látszik a szobán is utána. Mi csak pásztoroknak hívjuk őket, a pásztoróra után szabadon. Sokakat a taxis hoz, jutalékot kap érte. Amikor jönnek befelé, már nézem az emelt árakat, tudom, hogy álló cerkával úgyis ki fogják fizetni. A múltkor egy pasi felajánlotta a barátnője szolgáltatásait, ha engedek egy ötezrest. Nem éltem a lehetőséggel, de azért itt maradtak, kifizették a teljes árat.

Szokták kérni a vendégek, hogy szerezz nekik lányokat?
Nem foglalkozom ilyesmivel. Egy zenekar volt itt nemrég, ha jól emlékszem, portugálok voltak, szerettek volna prostikat. Még adott is a múltkor valami sztripbáros srác egy névjegyet, ha szükség lenne ilyesmire. De kidobtam. Én nem támogatom ezt az iparágat. Inkább bizniszelek a városnéző busszal.

Részlet a Grand Hotel Budapest című filmből

És könnyű eladni?
Nem tukmálom, csak ha kérik, hogy ajánljak valamit, mit érdemes megnézni, hova érdemes elmenni, mivel egyszerű közlekedni. Szoktam mondani, hogy a sima busz az ittenieknek van, a városnéző buszt viszont nektek találták ki. Egy napra jöttél? Akkor ez a legegyszerűbb. Minden fontos helyre elvisz, ha akarsz, leszállsz, visszaszállsz. Ha három napra jössz, akkor meg azért. És a hajóutakat szokták szeretni, az éjszakai és a nappali túrát is érdemes kipróbálni, teljesen más minden kivilágítva, mint nappali fényben. Jött két olasz lány, nagy hátizsákokkal, néhány napot töltöttek csak Budapesten. Kérdezték, mi az, amit mindenképp látniuk kell. Felsoroltam fél perc alatt vagy száz dolgot, aztán mondtam, ha a busszal mentek, nem kell emlékeznetek, mindenhová el fogtok jutni. Még Angliában tanultam értékesítést egy ablakos cégnél, pár alaptrükk van, de az mindenfajta szolgáltatásra jó.

Na és hogy bírsz a reklamálókkal?
Hát figyelj, bármi nem tetszik, az a recepcióson csattan. Mindent az én arcomba vágnak, azt is, ami jogos, és azt is, ami nem. Azt is, hogy nincs tévé, aki nagyon erősködik, azzal megnézzük a foglalási oldalt. De azzal is hozzám jönnek, ha elfogyott a vécépapír.

Egy személyi edző elmondja, a vendégei mikkel tudják kiakasztani

Múltkor egy német figura azon gondolkodott, hogy átmegy a kétszer drágább szomszédos hotelba, vissza akarta kapni a pénzét. Persze én nem adtam vissza, ez nem így megy. A foglalási oldalon ott vannak a feltételek, hogy hány napon belül terheljük a kártyádat. Ha nem kell a szoba, buktad a pénzed. Egyébként a szlovákok és a szerbek elég sokat reklamálnak, kitalálnak mindenfélét, hogy koszos a függöny, a szőnyeg. Van a szőrszálhasogató fajta, akinek az is elég, hogy a leghátsó sarokban talált egy hajszálat. Jól lepontozza a szállást. Ez egy olcsó szálláshely, nem értem, mért számítanak puccra, vagy bármi extrára.

Vannak törzsvendégek?
Előfordul, hogy visszajárnak, főleg magyarok. Van egy-két alkesz fazon például, aki nagyon magányos lehet, megkapja a bérét, vagy a nyugdíját, aztán bejön néhány napra. Itt vannak emberek, lehet pár szót váltani a személyzettel, meg az asszony se cseszegeti őket, hogy ne piáljanak annyit. Az alkoholisták kivesznek egy alagsori szobát, aztán csak akkor jönnek ki, amikor kimennek a boltba. Van, hogy öt napot is eltöltenek itt így. De fizetnek, és nem balhéznak, nincs velük gond.

És kik a kedvenc vendégeid?
Az oroszok.

Miért, azok nem balhéznak?
Nem azért, hanem mert az orosz lányok nagyon szépek.