nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Utazás
Híres magyar műhelyek nyomában: Ajka

Híres magyar műhelyek nyomában: Ajka

Bevallom, az iskolai gyárlátogatásokból semmi konkrét ismeretre nem emlékszem, csak arra, mennyire örültünk annak, hogy nincs tanítás, és végigvihogtuk, végigcsicseregtük az üzemek körbejárását. Felnőtt fejjel aztán elkezdtem kifejezetten élvezni a gyárlátogatásokat, különösen ha valami szép régi szakmát sikerült megismernem. Az itthoni gyárlátogatások közül kétségkívül az egyik leglátványosabb az Ajka Kristály üzemének bejárása.
f Ajánlom

A múlt és a jelen varázsa

Mi az, ami elsőre eszünkbe jut róla? Egy már idejétmúlt formavilágú váza? Poharak a nagyszülőknél, melyekhez alig merünk hozzányúlni, nehogy eltörjük? Egy régi üzem, melynek csődjéről fel-felröppentek hírek az újságokban? Szerencsére a valóság rácáfol mindezekre.

Híres magyar műhelyek nyomában: Ajka A gyártelep meglátogatása nagy élmény, hiszen nem sok helyen lehet már látni ősi, szájfúvásos technológiával készülő üvegtárgyak gyártását. Az egész séta során különös, kettős érzés kísért: a szocreál üzem, a régi technológia, a látszólagos rendetlenség olyan érzést keltett, mintha egy elhanyagolt, évtizedek óta bezárt üzemben járnánk. Ugyanakkor a látszat csal, mivel neves külföldi megrendelők részére készülnek itt a legkorszerűbb termékek, és ők sokszor a saját márkanevük alatt adják tovább az üvegtárgyakat. Múlt és jelen, hagyomány és naprakész technológia különös ötvözete az egész üzem. Emlékszem, három éve bejárta a magyar sajtót a hír, hogy a neves autómárka, a Rolls-Royce beszállítója lett az Ajka Kristály, miután többlépcsős kiválasztási folyamat során elnyerte a megbízást kristálypoharak gyártására.

A szemünk előtt készül a csoda

A séta során sokszor belefeledkeztem egy-egy csodálatos üvegtárgy készítésének megfigyelésébe, az idegenvezető hölgynek néha úgy kellett finoman kizökkentenie, hogy mehetünk-e tovább. Különösen az üvegfúvók csarnoka a látványos, ahol a szemem láttára formálódtak az üvegtárgyak a láthatóan igencsak kimelegedett munkások keze nyomán.

Mivel a csoportos látogatáshoz minimum 10 fő kell, érdemes összeverbuválni egy nagyobb csapatot, majd a cég honlapján lehet felvenni a kapcsolatot az üzemmel. A gyár mellett egy kis múzeum és egy márkabolt is található – utóbbiban mélyen a zsebetekbe kell nyúlni egy új pohárkészletért vagy vázáért, de biztos, hogy mind dizájnban, mind minőségben kimagasló termékeket vásárolhattok.

Bányagépek nőknek

Ajkán még egy érdekes ipartörténeti látogatást tehetünk, ha kimegyünk a város határában található Bányászati Múzeumba. Az ajkai bányászat a kiegyezés évtizedében alakult ki, és a barnakőszén bányászata 139 éven át, 2004-ig zajlott a területen. A múzeum főépülete az akna szállítógépháza, itt találjuk az 1903-ban készült ikerdugattyús gőzgépet, olyan állapotban, ahogyan 1959-ben befejezte működését. A fiatal idegenvezető egészen meghatódva kérdezte tőlem: „Ugye, milyen szép?” És valóban az, már amennyire egy fekete acélmonstrum szép lehet. A múzeumban korabeli dokumentumokat, szerszámokat, bányagépeket is találunk, lemehetünk egy táróba, és a kicsik beülhetnek helyes kis vasúti kocsikba is. Emléket állítottak itt az 1909. január 14-én történt bányaszerencsétlenség 55 áldozatának, valamint egy külön épületben őslény- és kőzettárat is kialakítottak.

Egy ajkai kirándulást összekapcsolhatunk egy másik neves kézművesüzemünk, Herend megtekintésével, hiszen a két város autóval alig húszpercnyire van egymástól. De ha két gyárlátogatás sok lenne egy napra, akkor a félórányi autóútra levő Tapolcán egy izgalmas barlangi csónakázáson vehetünk részt.

A gyár története 1878-ra nyúlik vissza, amikor Neumann Bernát a helyi üvegművesek mellé bajor és szász mestereket telepített Ajkára. A gyár ma is ott áll, ahol ekkor megépítették, és a technológia is alapvetően ugyanaz. A termékek már az 1890-es évek elején eljutottak Észak-Amerikába, Indiába és Németországba. A két világháború csupán rövid időre állította le a termelést, majd 1948-ban jött az elkerülhetetlen államosítás. Az 1960-as, 1970-es években erőteljes modernizáció kezdődött: új üzemcsarnokok épültek, beindult az ólomkristály gyártása. Az 1990-es privatizációs hullámban a Fotex-csoport és ezáltal Várszegi Gábor tulajdonába került az üzem – az ezt követő időszakot gyors műszaki fejlesztés és a termelés dinamikus felfutása jellemzi, azóta került honosításra a környezetbarát és minőségi üveget biztosító elektromos üvegolvasztás, a színkombinált termékek gyártása, valamint a kézi üvegfestés. A termékek 96 százaléka exportra megy, elsősorban az Egyesült Államokba és Nyugat-Európai országokba, de keresett az ajkai üveg Japánban, a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában is.

Megosztás Facebookon