Ikszedik X: Sok énekes, kevés önismeret – X-Faktor-kritika

Hatévadnyi Megasztár, ugyanennyi X-Faktor, egy Voice– és egy Rising Star-szezon után, nem is beszélve a Csillag születikről vagy a Hungary’s Got Talentről, már nagyon nehéz elhinni a történetet, hogy ennek az országnak égető szüksége lenne a következő hangra, aki újraértelmezi a magyar popzenét. Az X-Faktor hetedik évada a kötelező külsőségek – hollywoodi sztárokként érkező mentorok – ellenére már nem is tesz kísérletet erre. Azért van X-Faktor, mert szokott lenni, és azért szokott lenni, mert még mindig nézik annyian, amennyiért érdemes műsoron tartani.

A tehetségkutató tehát mostanra beépült az állandó műsorok közé, olyan, mint a Fókusz vagy éppen a Híradó, megszokott dramaturgia, ismerős fordulatok. Ősszel mindig jönnek, énekelnek, bolondok, jók, élő show, drámák, végül a milliók, a popzenei repülőrajt konfettiesővel ékesített illúziója. A franchise – akárcsak egy gyorséttermi hálózat állandó minőségű sajtburgere – most is hozza a kötelezőt, a hetedik évad válogatóadása szállítja az obligát félkegyelműeket, a kiragyogók pontos kotta szerint előkészített érkezését, a mentorok külső és belső cinkeléseit.

A tavalyi generálcsere a mentorok körében mostanra kiteljesedett, Tóth Gabi Radics Giginek adta át a helyét, és mivel Istenes Bencére a Fülöp-szigeteken volt idén nagyobb szükség, a Barátok közt-ből erősen korengedményes nyugdíjazását kérő Kiss Ramóna előtt is megnyílt az út egy műsorvezetői karrier irányába.

Sok újat ezen kívül nehéz elmondani, a szereplőválogatás – az első adás alapján – nem lesz gyengéje a produkciónak, az önkritikát hírből sem ismerő típusból, úgy látszik, túltermelés van. A tehetsége hiányát pisikakis dallal és vuduzós fenyegetéssel kompenzáló bolondember azért új minőséget jelent a freak show szekción belül.

A valamire való énekesek az első adás alapján jobbára a fiatalok közül kerültek ki, nem is csoda, hiszen az idősebbeket már biztosan láttuk valamelyik korábbi válogatón; meg persze kis ország ez, és hát ennek is egy jó része Londonban szolgál fel.

Az X-Faktor-zsűri nagy drámai egymásnak feszülése nélkül persze nem mehet le adás. Ezúttal azonban nem egy-egy versenyző sorsa felett tört ki a háború, hanem Bye Alex művész úr egy hasonmás versenyző kapcsán felszínre kerülő önértékelési problémáinak realityszerű feldolgozásában került elő az ítészi csatabárd.

Kétségtelen, hogy a sértett dalnok és őt döbbenten néző, majd finoman becsicskuló kollégáinak kínos jelenete megfűszerezte a válogató adást; kérdés azonban, hogy hosszabb távon nem árt-e többet az egyik legeredetibb mentor duzzogó középső csoportosként történő ábrázolása. Ezt leszámítva minden nagyjából változatlan, Gáspár Lacira számíthatunk, ha nem szeretjük a finomkodó megjegyzéseket, Radics Gigi egyelőre inkább érdeklődő nézőként ül a többiek között, de talán feloldódik, amikorra kell. Tóth Gabi megosztó ösztönössége mégis hiányzik. 

Szombatonként megint jönnek, énekelnek.