Trend

Augusztusi leárazások: nagy fogás vagy pénzkidobás?

Nádasi Eszter | 2018. Augusztus 06.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk. Részletes leírás

Mi jut eszedbe a szezonvégi leárazás szóról? Az, hogy végre normális összegért juthatsz hozzá a májusban kiszemelt darabokhoz, vagy a lefosztott polcok az agyonpróbáltan, mérethiányosan lógó ruhákkal?

Nekem leginkább az, hogy ez a nyár is elrepült. Még akkor is, ha a napok óta tartó kánikula és az előttünk álló hét – mely az előrejelzések szerint a legmelegebb lesz idén – nem ezt sugallja. De ha szétnézünk a ruhaboltokban, beüt a valóság. Vannak, akik harminc fok felett is lelkesen próbálgatják a blézereket, hosszú ujjú blúzokat és bélelt szoknyákat, míg mások az akciós nyári darabokat mustrálják. Inkább az utóbbi réteghez tartozom: szinte minden évszak végén – télen és nyáron biztosan – szerencsét próbálok a leárazásokon. Ugyanakkor…

1.      Huszonkétezerért nem tetszett. Tízért igen?

A főnyeremény az, amikor főszezonban megtetszik egy ruha, de az ára miatt visszarakjuk, hogy „á, mégsem olyan jó” – aztán meglátjuk leértékelve. És még ránk is jön. Ez az, amiről álmodunk, amikor nyakunkba vesszük a boltokat. Egy barátnőm esküszik az akciókra: nem csoda, százhúsz euró helyett ötvenért vett meg egy ruhát, amit már tavasszal kinézett. Mivel lehet ezt még fokozni? Ha más megfizethető darabok is megtetszenek, és még jól is állnak (legalábbis szerintünk). 

A kevésbé jó verzió, amikor egy ruhában a jutányos ár vonz: meglátjuk, hogy milyen sokba került még nem is olyan régen, ami előhívja az érzést, hogy akkor biztos jó. Igazán nem tetszik, de ennyiért nem rossz… Aranyszabály: azért, mert olcsó, ne vegyük meg, mert az „elmegy” kategóriájú ruhákat nem valószínű, hogy őszintén meg fogjuk szeretni.

2. Kötött pulóverrel nem fog jól mutatni!

Jövőre is lesz nyár – gondolja az ember, amikor kézbe vesz egy strandruhát úgy, hogy rég hazajött a nyaralásból, és tudja, hogy maximum két vízparton fekvős hétvége lehet még hátra. Persze bízhatunk a vénasszonyok nyarában – csakhogy néha olyan erővel köszönt be az ősz, hogy az első héten elő kell venni a félcipőt meg az átmeneti kabátot. „A kivágott hátú, csíkos hosszú ruhámat abban a szezonban, amikor vettem, már egyáltalán nem tudtam felvenni, mert pillanatok alatt hidegre és nyálkásra fordult az idő. Idén volt rajtam először” – panaszolja egy barátnőm.

Tényleg jó lesz? (Profimedia)

3. Jövőre divatos leszek benne vagy maradi?

Jó esetben a tavaly beszerzett ruhát nem kínos felvenni a következő évben sem. De a szín és a fazon trendje rengeteget változhat – igen, persze, az a lényeg, hogy nekünk tetsszen, de vannak, akik számára a divat igenis szempont. Van ismerősöm, aki fel nem tenné a lejárt lemezt, de olyan is, aki nem vallja magát nagy trendkövetőnek, ezért laza csuklóval akasztja le a polcról a leárazott ruhákat. Ha a végletek között állunk, és szeretnénk csökkenteni a melléfogás esélyét, válasszunk kevésbé idényjellegű alapdarabokat!

Plusz két végiggondolni való

  • Tudom kombinálni? Az addig oké, hogy megvettem a lazacszínű pliszírozott szoknyát, de: van hozzá cipőm, táskám, felsőm? Nincs? Az baj, mert akkor ezeket be kell szerezni. Ha összeadjuk az új kollekció árát, még mindig megéri a szoknya?
  • Jól áll nekem ez a neonzöld maxiruha? Ne dobjuk el a józan ítélőképességünket a divatos és olcsó kombinációtól – nem biztos, hogy minden trend a miénk. Ugyanez igaz a fazonokra: egyszerűen van, ami számunkra szörnyen előnytelen – és ez üti a divatosságot!

4. Tényleg idei darabot tartunk a kezünkben?

Még ha csak két nyár távlatában kellene dönteni a darabok időtállóságáról! De van, hogy a polcokra visszakeverednek olyan darabok, amelyeket gyanúsan nem láttunk az idei kollekcióban. „Kész átverés. A legtöbb bolt vállalhatatlanul vacak rongyokat akar ránk sózni, olyanokat, amik ezer éve a raktárban porosodnak.” Ezt egy másik ismerősöm is megerősíti: „Sokszor üres kézzel térek haza, mert teljesen másokat tesznek a leárazott ruhák közé, mint amit reméltem.”

5. Belehízzak, vagy vetessek be belőle?

A leggyakoribb méretekkel rendelkező vásárlók gyakran belefutnak abban, hogy csak nagyobb vagy kisebb van a kiszemelt ruhából. (Ez a cipőkkel is így van: ember legyen a talpán, aki február végén kifog egy 38-as csizmát.) Ruhánál jönnek a dilemmák: vegyem meg, hátha jövőre jó lesz? Van benne annyi anyag, hogy ki lehessen engedni? Ha igen, azzal nem rontjuk el a fazont? Egyáltalán ki fogja megcsinálni? Sajnos van, hogy a ruha a boltban még megkapja a „csak kicsit lóg/szorít” kártyát, de az otthoni tükörben már egyértelmű, hogy piros lapot érdemelt volna.

Ha áruházláncról van szó, választhatjuk azt a megoldást, hogy átrohanunk egy másik üzletükbe, hátha ott még van (ha szépen kérjük, az eladó intéz pár telefont, hogy tudjuk, hol érdemes egyáltalán próbálkozni). Vagy vásárolhatunk online, ahol tiszta sor, hogy van-e még méret készleten. „Rossz, hogy így nem tudsz próbálni, és van, hogy tényleg nem lesz jó a méret, vagy egyszerűen csak nem olyan a ruha, amilyennek elképzelted. De ez benne van a pakliban.” A netes rendelés egyébként a kígyózó sorok és a próbafülkék, kasszák előtti ácsorgás elkerülésére is megoldás.

6. Ami olcsó volt, arra nem emlékszünk…

A történet főszereplője nem büszke a következő történetre, mely jól rámutat az akciólázas vásárlás egyik visszásságára. „Nyár elején egy esküvőre voltam hivatalos, és persze eluralkodott rajtam a »nincs egy rongyom sem« érzés. Sorra jártam a boltokat, de nem találtam az igazit. Feladtam, mentőövként eszembe jutott egy régi ruhám, amit még nem látott rajtam az a társaság. Viszont rémlett, hogy túl sok benne a fekete… Otthon kissé ingerülten húzgáltam balról jobbra a vállfákat, hogy előkerítsem. Egyszer csak a kezembe akadt egy világoskék csipkeruha. Komolyan el kellett gondolkodnom azon, mikor vettem. Benne volt a címke is: összesen 4000 forintot adtam érte, azt hiszem, tavaly. A ruhakérdés végére pont került, még jó, hogy nem azután találtam meg, hogy megvettem valamit drágán, félszívvel.”

7. Korán léptem kontra elkéstem

Azt hinnéd, hogy augusztus közepén még tartanak az akciók, de ez nem feltétlenül igaz: sok bolt ilyenkor már a (méregdrága) őszi kollekcióval van tele, a nyáriból pedig már csak nagyon az „alja” maradt meg. Tanulság: mindig hamarabb indulj útnak, mint amit ideálisnak gondolnál!

De a szezonközi leárazás is fájdalmas pillanatokat tud okozni, ha napokkal előtte vásároltunk be. „Június végén, teljes áron megvettem egy ruhát, aztán egy héttel később láttam, hogy leértékelték ötven százalékkal. Csak az vigasztalt, hogy egy múlt heti rendezvényre tényleg nagyon kellett.”

Végül pedig egy kis matek: akció ide vagy oda, érdemes előre átgondolni, hogy mennyit szánsz a szezonvégi leárazásra. Könnyű túlköltekezni, mert minden olyan olcsó. De sose feledjük, hogy sok kicsi sokra megy!

Te még vadászod a leértékelt árut, vagy már az őszi kollekciót építed?

Ruhatárfrissítés másképp

Néhány ötlet azoknak, akik szívesen vennének néhány darabot – de nem az akciósból.

● Cserélgetés: bármilyen szép is egy ruha, előfordul, hogy megunjuk. Vagy kiderül, hogy bár jól néz ki, de nem a mi világunk. Ha van azonos méretű testvérünk, barátnőnk, kolléganőnk, szomszédasszonyunk, akivel szívesen cserélnénk, nyert ügyünk van, valószínűleg az ő szekrényében is lapul egy-két ilyen darab.

● Gardróbcsere-akciók: jó megoldás, ha az adok-kapok szűkebb körben nem működik, vagy már kimerítettétek egymás készleteit. A közösségi oldalakon csoportokat és eseményeket is találsz ebben a témában.

● Second hand (kevésbé elegáns nevén turkáló): tudom, hogy sok ilyen üzlet beköltözött a plázákba, és az áruházakhoz hasonló akciókat rendeznek. De itt a ruhák legalább vállaltan nem az idei kollekcióból vannak – így eleve más reményekkel megyünk be. Meg aztán ki lehet fogni olyan márkás darabokat, amelyek nem két-három évnyi hiábavaló akciózás után kerültek le a kencésebb boltok polcairól, hanem a presztízs miatt sokkal korábban.