Öveket becsatolni!

• A vezetéskor viselt ruházatod legyen kényelmes, ne szorítson sehol, és ne akadjon bele semmibe (bojtok, pertlik, cipőfűzők)! Ismerjük be, ruhatárunk nagy részét ennek az előírásnak a megtartásával azonnal kizárhatjuk. Nem sok ruhánkról mondhatjuk el, hogy kényelmes, vagy nem szorít sehol, de legalábbis a legtöbbről bojtok, pertlik, cipőfűzők lógnak.

Az előírások szerint sem dideregni, sem izzadni nem előnyös vezetés közben, és ajánlatos az időjáráshoz és a kocsibeli „klímához” egyaránt alkalmazkodni. Ha ebből kifolyólag rétegesen öltözködnénk, jó, ha tudjuk, hogy a felsőkabátot csak az utastér bemelegedése, és a gépkocsi leállítása után vehetjük le. Semmi bűvészkedés vezetés közben.

• A cipő? Ne legyen teljesen puha talpú (pl. vászonpapucs, ami ugye nem ad kellő biztonságérzetet), vagy könnyen lecsúszó (pl. fapapucs, ami balesetveszélyes). Ha eddig rendben, és ezen felül vékony talpú, nem magassarkú, sőt még kényelmes is, akkor magabiztosan eshet a választásod erre a cipőre.





• Beülünk indulásra készen. Még fel sem búgott a motor, máris szabálytalankodtunk. Nem beszéltük meg magunkkal – a KRESZ előírásainak megfelelően-, hogy kellőképpen jól érezzük-e magunkat a vezetéshez, nem szedtünk-e bódító szert, nem fogyasztottunk-e szeszes italt. Nem ellenőriztük, hogy van-e az autón valami rendkívüli: üzenet az ablaktörlő alatt, új sérülés, épek-e a lámpák, megvannak-e a kiegészítő sárvédők (ez persze csak abban a szerencsés esetben végezhető el, ha az autót ott találjuk, ahol hagytuk). Nem ellenőriztük a motorolajat, a fékolajat, a hűtőfolyadékot, az akkumulátorsav szintjét, az ékszíj feszességét, a kábeleket, nem szemrevételeztük a gumiabroncs állapotát…. És a sor itt még közel sem ér véget.





• Ha minden eddigi mulasztásunk felett szemet hunyunk, indulhatunk. Az autóvezetők társadalmában egyszerűen a következő kategóriába sorolunk: a női vezető. Férfi társaink legszívesebben a “Baby on board”-hoz hasonló matricát helyeznének el a hátsó szélvédőnkön, a következő felirattal: “Nő a volán mögött”. Bár így némileg veszítene bájából az a vicces találgatás, melynek tárgya a rosszul vezető nemének megfejtése.

• Ismert és kevésbé ismerős táblák erdejében vezet az utunk, de valahogy mindig kivágjuk magunkat. Jobbkezes utcák, elsőbbségadási kötelezettségek. Nem is lenne rossz, ha a mezei illemszabályok érvényesülnének és a teljesen zárt autósorba pusztán nőci mivoltunkra való tekintettel / méltányolásával tudnánk besorolni. Persze ebben az esetben nem hátrány, ha már az előző piros lámpánál kisminkeltük magunkat és a KRESZ szabályait némileg mellőzve ruhánk szabása –legalábbis mellben- kellőképpen szűk.

Néha indokolatlanul felbukkan a belváros közepén egy szekér lassú áthaladására figyelmeztető tábla, próbára téve türelmünket és kreszben való jártasságunkat. Ja, és még valami, készüljünk fel rá, hogy a KRESZ annál inkább vonatkozik ránk, minél szakadtabb a verda.





Végül egy jótanács: ha egyik kezünkkel sem érünk rá fogni a kormányt, mert egyikben egy mobiltelefon van, a másikkal meg a lábkörmükön levő háromhetes festékmaradványokat restauráljuk és az egyetlen- a pedálok működtetésére fennmaradó- lábunk az elgurult 100 %-os narancslét próbálja kitapogatni—szóval ha vagyunk olyan boszorkányosak, hogy ebben a felállásban az autó halad és esetleg még túl gyorsan is, akkor a minket megállító rendőrre előnyös széles mosollyal ráköszönni.