"És akkor észrevettem, hogy ugyanolyan idegesítően teregetek, mint az anyám. Ő sem szeret vasalni, ezért mindig nagyon alaposan kirázza a vizes ruhákat. Na, ennek idegesítő hangja van. Egyik este rájöttem, hogy én is pont ugyanolyan idegesítően teregetek, mint ő."
Az unokatestvérem mesélte nemrég ezt a sztorit a nagynénémről, és akkor kezdtem el gondolkodni azon, vajon én miben hasonlítok az anyámra, mit tanultam tőle anélkül, hogy észrevettem volna. Most nem az idegesítő dolgokra gondolok, hanem arra, amiért tényleg hálás lehetek neki. Sok ilyen dolog van.
“Tőled tanultam“Ők vannak ott az első lélegzetvételünknél, vigyázzák az első léptünket és az összes többit is a háttérből, amíg csak élnek. Közben bölcsen, szinte észrevétlenül pakolják a felbecsülhetetlen értékű útravalót a hátizsákunkba. Az anyai tanácsok igazi kincsek, melyek elkísérnek minket egy életen át. Nem lehetünk elég hálásak értük! És nektek mit tanított az anyukátok? Írjátok meg a toledtanultam@centralmediacsoport.hu e-mail-címre a legfontosabb intelmet, amelyet valaha tőle kaptatok! A legjobb mondatokat az NLCafé szerkesztőségi zsűrije fogja kiválasztani, és majd ti szavazhatjátok meg, melyik a tíz legjobb anyai tanács. A tíz nyertes mondat beküldői NLCafé-s ajándékcsomagot kapnak. |
Anyám úgy főz, mint egy isten
Ez gyerekoromban nem volt ennyire egyértelmű, hiszen nagy szerencsémre mindig az ő főztjét ettem. Menzás sem voltam soha, amit persze néha sajnáltam, csak a buli kedvéért. És már csak felnőtt koromban esett le, miért akadt ki, ha belógtam a menzára, és ettem a tök rossz kaját, miközben otthon várt a hazai. Főzni biztosan jobban főz nálam, persze tanultam tőle dolgokat, de inkább azt mondanám, hogy
ízlést tanultam tőle, meg gasztrokultúrát.
Gyerekkoromban hidegen hagyott az evés, pár kaját leszámítva. Anyámnak még azt is el kellett viselnie, hogy ha vendégségben voltunk valahol, és megkínáltak, simán bemondtam, hogy mustáros kenyérhéjat szeretnék inkább, nem töltött húst. Szóval már jóval egyetem után esett le, hogy enni jó, és lehet azt baromi szépen, ízléssel csinálni.
Anyám nevelése beérett, csak kellett hozzá 20 év, hogy értékeljem a finom, büdös sajtokat, meg ne legyek igénytelen zacskósleves-evő, a gyorsrizs létezését meg felejtsem el, és inkább adjak pár száz forinttal többet minőségi élelmiszerekre, mert az egészségem megér annyit. Ez most nagyon sznobul hangzik, de itt most ne arra gondoljatok, hogy mindennap lazacot veszek, mert az egészséges, hanem arra, hogy nem veszem meg a legolcsóbb virslit a boltban, mert az nem biztos, hogy annyira klassz.
Ha már gasztro, talán idetartozik a vízivás is. Kicsit hülyén hangzik, de én anyámnak köszönhetem, hogy szeretem a vizet. Gyerekkorunkban vagy vizet, vagy teát kaptunk, és bár lehetne ez máshogy is, valahogy egész életen át kitart, legalábbis eddig kitartott, hogy ha szomjas vagyok, akkor vizet iszom, és semmilyen üdítőre, szörpre vagy cukros cuccra nem kaptam rá.
El kell menni, és kész!
Már orvoshoz, és nemcsak akkor, ha valami gáz van, hanem előtte is, szűrésekre. Ő szerencsére minden évben elment éves nőgyógyászati vizsgálatra, és már kiskorunkban tudtuk a húgommal, hogy anyu most megy orvoshoz, hogy ellenőriztesse magát. Sajnos apánknak nem sikerült ezt megtanulnia anyáktól, de ez egy másik történet. Mert, mi a lányai is mindig elmegyünk éves nőgyógyászati kontrollra, és egy anya-lánya dolog lett, hogy szólunk egymásnak, hogy most voltunk. Illetve, megkérdezzük egymást, hogy voltál-e, mikor mész. Szerintem ez óriási dolog, mert azt tudjuk, hogy Magyarországon alig mennek szűrésre az emberek, pedig sokszor életmentő lenne.
Anya, ki ez a szakállas bácsi?
Semmi rosszra nem kell gondolni, a szakállas bácsi narancssárga köntösben egy jógaguru volt egy könyv borítóján. Azért könyv, mert anyu
akkor kezdett el jógázni, amikor még internet sem volt, de még videólejátszónk sem.
Annyira emlékszem arra a könyvre, sokat lapozgattam, mert kisgyerekként nagyon viccesnek tartottam a különböző jógapózokat. Anyám azóta már túl van Pilatesen, Bíró Icán, és nem megszállottan, de mozog, és ezt kis korunktól láttuk a húgommal. Szóval a törődj a testeddel üzenet megvolt már az előtt, hogy divat lett volna.
Fotó: Getty Images
Sosem volt tabu a szex
Persze mindig a mi szintünkön volt kezelve a kérdés, de én már jóval a nálam idősebb unokatesóm előtt képben voltam, hogy hogyan lesz a kisbaba. Mondjuk olyan A sehány éves kislány szintjén, de az pont elég volt egy kisgyereknek. Nyilván ne arra gondoljatok, hogy az ebédlőasztalnál reggeltől estig a szexről volt szó a családban, de mondjuk, ha a szüleink kettesben szerettek volna lenni, anyám simán elmondta, hogy a szülőknek is szükségük van arra, hogy kettesben legyenek a gyerekeiktől távol, és akkor egymással törődhetnek.
És akkor, ha a szülők boldogok, akkor a gyerekeik is boldogok lesznek jó fej, kiegyensúlyozott szülőkkel. Szóval, hogy a szex egy jó dolog, és fontos róla nyíltan beszélni, azt egyértelmű, hogy anyámtól tanultam. Egyszerűen kaptam egy útravalót, így ha szexről van szó, nem érzem magam tök kellemetlenül, és nem sütöm le a szemem. Sőt, még azt is elmerem mondani a partneremnek, hogy mit szeretnék, cserébe ugyanezt várom.
Ha elkenődött a szemfestéke, szólj neki!
Eszembe jut a húgom egyik barátnője, aki nyelvtanár. Az egyik órán észrevette, hogy valami kilóg a farmerja szárán, azt hitte, hogy egy zokni, aztán amikor már az egész osztály orra előtt kihúzta az előző napi harisnyáját a gatyájából, rettenetesen égett, de egy poénnal próbálta elütni az egészet. Itt olyasmi a lényeg, hogy anyám simán szokott szólni, akár idegeneknek is, hogy mondjuk: “Asszonyom, bogár van a hajában!” vagy “Elkenődött a szemfestéke!” – amin persze elsőre meglepődnek az alanyok, de aztán örülnek, hogy nem hagyta egy idegen, hogy mindenki őket bámulja.
Nyitókép: Fortepan
