nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Tőled Tanultam cikkek
Köszönöm, anyu, hogy 16 évesen megszültél!

Köszönöm, anyu, hogy 16 évesen megszültél!

"Eksztyúzmí" – mondta a húgom a győri sétálóutca közepén egy megszeppent lengyel turistanőnek, majd egy papír zsebkendővel letörölte a galambszart a hátáról.
Jámbor Eszter
Jámbor Eszter
f Ajánlom

Hiába próbálkozott bármilyen nyelven a húgom, a nő nem értette, de Izabella bizony nem hagyta, hogy egy vadidegen nő galambszarral a hátán sétáljon. “Szóljatok, mindig inkább szóljatok – mondta Bella anyukánk. – Ti sem szeretnétek mondjuk elkenődött szemfestékkel járkálni.” 

A másik kedvenc sztorim, hogy akármikor, ha méhét (igen, a Kisalföldön méhe) látunk a húgommal, automatikusan a szánk elé tesszük óraműpontossággal, egyszerre a kezünket  – most, felnőttkorunkban is  –, nem egyszer röhögtek ki érte a barátaink. De az anyukánk, amikor kiskorunkban előadtunk egy tátott szájjal sikítós “itt egy méhe” jelenetet, akkor megtanította, hogy sikítás helyett száj elé a kéz. Ez hülyeségnek tűnhet, apróságnak, de az üzenetét már csak nagy koromban értettem meg: “Ha jön a baj, ne rinyálj, oldd meg szépen!”

Egyébként oltári menő, ha az embernek ilyen fiatal anyukája van: amikor én 16 éves voltam, ő 32. Négy évvel vagyok idősebb most, és belegondolni is elképesztő, hogyha én lennék ő, lenne egy 20 és egy 15 éves lányom. 

Pedig mesélte, hogy elég ciki volt a nyolcvanas években a nagy, terhes hasával végigmenni a falun, meg hallgatni a nőgyógyásztól, hogy “olyan keskeny a csípője ilyen fiatalon, nem fog tudni szülni” . Konkrétan olyan is volt, aki megkérdezte, hogy miért nem vetet el…

Köszönöm, anyu, hogy 16 évesen megszültél!

 

Szíven ütött nemrég, amikor az egyik ismerősöm egy ismerőse ismerőséről ezt mondta: “16 évesen most szült, de inkább pasizna meg bulizna, a kisgyerekével annyira nem törődik”. És rájöttem, mondjuk már sokszor, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy az anyám bevállalt ennyire fiatalon. Persze kellett hozzá egy támogató család és az apukám, akivel a mai napig boldog házasok.

 Amikor nekem az volt a legnagyobb problémám, hogy melyik felsőt válasszam a boltban, melyik fiúba legyek szerelmes, vagy éppen mennyit tanuljak a nyelvvizsga előtt, és mennyit lógjak a kis barátaimmal, az anyukám – 17 évesen – engem pelenkázott, etetett, konkrétan életben tartott, és totál nem a tinédzser dolgaival volt elfoglalva, hanem engem ringatott, nekem mesélt, puszilgatott. És talán több álmát lecserélte rám, egy vinnyogó kis csomagra, remélem, sosem bánta meg. Akkor sem, amikor szemétkedtem a húgommal a Velencei-tónál.

“A Bella egy rocksztár” – mondta a pasim, amikor egy anyuval átdumált szombat éjszaka után vasárnap reggel húsklopfolásra ébredtünk, mert ellentétben velünk, ő fel bírt kelni, és mire mi fel bírtuk emelni a bal kisujjunkat, ő megfőzött egy komplett vasárnapi ebédet, ráadásul mosolyogva.

Mondjuk ez független attól, hogy olyan fiatalon szült, de a lényeg:

Köszönöm, anyu, hogy 16 évesen megszültél!

 

 

Olvass még többet a lányos anyukákról:

 

Megosztás Facebookon