Bármikor megnevettet 2.: a Svejkből idézünk

A Svejk, a derék katona 1923-ban jelent meg, de Jaroslav Hasek művének címszereplője már feltűnt a szerző egy-egy korábbi novellájában. Hasekről tudni kell, hogy harcolt a világháborúban, regényének szereplői közül a legtöbbet a feletteseiről vagy katonatársairól mintázta. 

Művét a megjelenés előtt két évvel kezdte írni, a könyv első részét füzetenként árulták ő és kollégái, és kénytelen volt magánkiadásban megjelentetni, bigámiaperének köszönhetően ugyanis nem volt kiadó, sem befektető, aki finanszírozta volna. Mivel az első rész hatalmas siker lett, a másodikra Hasek már talált támogatót. A szerző élete utolsó két évét kizárólag a Svejknek szentelte, amikor már nem volt ereje írni, diktálta a szöveget. Munka közben érte a halál, a két évtizeden át tartó italozás és nőzés legyengítette a szervezetét, halálát szívbénulás okozta. A Svejk befejezetlen maradt. 

Magyar nyelvre először Karikás Frigyes fordította le, a harmincas években jelent meg, később, az ötvenes évek elején Réz Ádám újra lefordította, 1956 óta ezt a szöveget nyomják újra és újra – a regény egyes mondatai, szavai, innen épültek be a magyar köznyelvbe.

Josef Lada illusztrációja Svejkről

1. A bolondok házáról: “Igazán nem tudom, miért olyan dühösek a bolondok, hogy ott tartják őket. Ott az ember meztelenül lefekhet a padlóra, üvölthet, mint a sakál, dühönghet és haraphat. Ha valahol kint a sétatéren csinálná, mindenki csodálkozna, de odabent ez a legtermészetesebb dolog a világon. Olyan szabadság van ott, amilyenről még a szocialisták se álmodtak soha.”

2. A munkájáról (bevonulása előtt Svejk kutyákkal kereskedik, pedigréket hamisít): “Én egyszer vettem egy ilyen kutyát, Balabánnak hívták, ez olyan randa volt a sok apja után, hogy az összes kutyák elkerülték, és én szánalomból vettem meg, hogy olyan elhagyatott. Aztán mindig otthon ült a sarokban, és nagyon szomorú volt, úgyhogy el kelletett adjam őt, mint szálkás-szőrű pincsit. A legtöbbet kínlódtam, amíg átfestettem, hogy olyan fröcskölt szürke színe legyen.”

3. A kutyahűségről: “Nincs hűséges kutya, csak kicsi szafaládé.”

4. A téma kimeríthetetlen: “A kutya hűséges állat, de csak az olvasókönyvekben vagy a természetrajzban. Szagoltassanak meg a leghűségesebb kutyával egy darab sült lókolbászt, és a kutya el van veszve.”

5. Az illemről, vagy ha jobban tetszik, az illetlenségről: “Az élet nem illemtani iskola. Mindenki úgy beszél, ahogy tud.”

6. Okosok, hülyék: “Nem lehet mindenki okos, óberlajtnant úr, kell, hogy a hülyék kivételek legyenek, mert ha mindenki okos volna, akkor annyi ész volna a világon, hogy attól minden második ember teljesen meghülyülne.”

7. A tévedésről: “Az én véleményem szerint, mindent tárgyilagosabb szempontból kell nézni. Minden ember tévedhet, és muszáj is, hogy tévedjen, minél tovább töri a fejét valamin.”

A könyvből 1957-ben filmet forgattak a csehek.