Nyílt levél: a volt legjobb barátomnak

Szeretnék neked köszönetet mondani neked. Köszönöm az emlékeket, amik mindig velem lesznek és a sztorikat, amiket elmesélhetek másoknak. Remélem, hogy a barátságunk évei alatt legalább annyit tanultál tőlem, mint amennyit én tőled. Rengeteg minden, ami tőled jött, mára a személyiségem részét képezi, ezért pedig rendkívül hálás vagyok neked.

Te meg én olyanok voltunk, mint a testvérek. Összenőve jöttünk-mentünk és az emberek általában azt gondolták, hogy járunk, vagy, hogy nagyon közeli rokonok vagyunk. Ilyen volt a barátságunk természete, ami összekötött és együtt tartott minket. Nem is emlékszem sok olyan alkalomra, amikor külön úton jártunk volna. Elválaszthatatlanok voltunk. Még mindig emlékszem rá, amikor először lógtunk együtt és, hogy milyen gyorsan lettünk barátok. Ami ennél is gyorsabb volt, hogy “sima” barátokból legjobb barátokká váltunk.

Nem felejtettem el a belső poénjainkat és a furán táncolós bulikat, meg a titkos kézfogásokat sem. Ezek a legjobb emlékeim közé tartoznak és örökké hálás leszek a közös élményekért is.

Emlékszem az évekre, amikor annyi mindenen mentünk keresztül együtt. A szerelmi bánattól a diplomázás felett érzett örömig, de emlékszem arra is, hogy milyen bizonytalanok voltunk utána,mert nem tudtuk, hogy most mi következik. Mindig úgy emlékszem rád, hogy ott voltál, amikor boldog voltam, de ott voltál akkor is, amikor egy-egy hullámvölgyön mentem keresztül és támogattál, amikor erre volt szükségem.

Az igazat megvallva, nem tudom, hogy mi történt köztünk, kíváncsi vagyok, te mit gondolsz erről. A barátságunk olyan gyorsan szökkent szárba, mint a tavaszi rügyek. De pont ilyen gyorsan kezdett halványulni is és nem tudok rájönni, hogy mitől. Nem hiszem, hogy azért kezdett elszürkülni a barátságunk, mert máshová költöztem. Nagyon elveszettnek éreztem magam nélküled és sok fájdalmat éltem át. Mindig azt gondoltam, hogy örökké ott leszünk egymásnak.

Az első év volt a legnehezebb. Sokat gondoltam a közös pillanatainkra és arra, hogyan állt le minden, amit közösen építettünk fel. Fájt, mert minél több idő telt el, annál inkább távolodtam ettől. De sohasem felejtettem el gondolni rád és arra, hogy mi lehet veled most.

Majdnem két éve már, hogy rendesen beszéltünk. És bár az élet különböző irányokba sodort, mindig öröm, ha hallom, hogy mennyi minden történt veled azóta. Boldoggá tesz, ha hallhatok a sikereidről és arról, hogy te is megtaláltad a boldogságot. És bár ma már más irányba haladunk mindketten, még mindig próbálok informálódni róla, hogy éppen mi történik az életedben.

Remélem, egyszer még beszélünk majd személyesen és elmeséljük egymásnak, hogy mi minden történt velünk. És bár már nem vagyunk legjobb barátok, sőt, már barátok sem vagyunk, még mindig a legjobbakat kívánom neked és büszke vagyok arra, hogy mennyi mindent elértél az életben. Mindig örülni fogok a sikereidenk.

Remélem te sem utálsz. Mert én mindig neked fogok drukkolni.

Köszönöm, hogy megajándékoztál azzal, hogy egy időben része voltál az életemnek.

Szeretettel, egykori legjobb barátod