Prosztata-eltávolítás: vége a szexuális életnek, jönnek a vizelettartási problémák?

„Kezdetekben pelenkaviseléssel próbálkoztam, de annak a nedvszívó képessége számomra nem volt elegendő: gyakran kellett cserélni, így nem tudtam elhagyni a lakást. Más módot kellett keresnünk, hogy a korlátok ellenére is normális keretek között folytathassam az életem. Egy vizeletgyűjtő tartály hozott megoldást. A péniszemre felhúzok egy kondomszerű műanyagot, amelynek a belső részében egy bőrbarát ragasztóanyag biztosítja a stabil rögzítést. Innen egy cső egy lábra erősített, szagzáró műanyag zsákba vezeti el a vizeletet. Eleinte idegenkedtem ettől, ám időközben teljesen hozzászoktam: szinte semmiben nem korlátoz a szerelék, éveken át dolgozni is tudtam…” – a prosztataeltávolító műtéten átesett férfi teljes története B. Papp László Férfi(h)arcok: Gyógyíthatatlan, gyógyuló és gyógyult prosztatarákos sorstársak című kötetében olvasható. A tíz történet közül az inkontinenciára, impotenciára vonatkozó részleteket mutatjuk be, kiegészítve azokat a kellemetlen mellékhatásokkal kapcsolatos tudnivalókkal.

Tumortalanítás

Minél hamarabb derül fény a prosztatarákra, annál nagyobb az esély a túlélésre, illetve arra, hogy a kezelés nem okoz visszafordíthatatlan károkat. Nem mindenkinek egyforma ellátásra van szüksége, hiszen a daganatok is különbözőek: ennek megfelelően van, akit műtéttel, hormonokkal, sugár-, vagy kemoterápiával kezelnek – illetve ezek valamilyen kombinációjával.

(Profimedia)

Az egyik leggyakrabban használt módszer az operáció: szerencsés esetben ez akár elég is lehet a gyógyuláshoz. Többféle sebészeti eljárás létezik, ezek közül az alapján választ az orvos, hogy a daganat hol helyezkedik el, mennyire hozzáférhető, és hogy ráterjedt-e más szerv(ek)re. Régebben a prosztata eltávolítása együtt járt a vizelet szivárgásával és az impotenciával. Az újabb eljárások között azonban van olyan, amely segíthet megőrizni a húgyhólyag-záróizmok funkcióját és a merevedést – ugyanakkor ezek a beavatkozások inkább csak a korai stádiumban valósíthatóak meg.

Kacsa, pelenka, gyógytorna

A műtét után a legtöbbe férfi számára a vizelettartás nehéz, vagy egyszerűen lehetetlen – főleg az idősebb korosztály esetében. A húgyhólyag szabályozásának képessége visszaállhat, de van, amikor tartósan fennáll: ilyenkor továbbra is szükség van azokra a gyógyászati segédeszközökre, melyek elviselhetővé teszik a helyzetet, illetve megakadályozzák a beteg elszigetelődését.

„A lábadozás nem ment egyszerűen: nem tudtam tartani a vizeletem. A színházi próbákra kacsát is vittem magammal, az esti előadásokon pedig pelenkában léptem fel. Ez tette lehetővé, hogy mihamarabb visszatérjek a közösségbe: a célt kell nézni, nem az eszközt. (…) Nagyon fontos a rehabilitáció, hogy a műtét vagy a sugárkezelés (nekem utóbbira nem volt szükségem) után a sérült, terhelt izmok és idegek minél inkább visszanyerhessék rendeltetésszerű működésüket. Ezt nem szabad halogatni, minél hamarabb neki kell állni az erősítésnek. Én eljártam elektromos stimulációs kezelésekre, s kerestem egy gyógytornászt is, hogy segítsen.” – meséli a Férfi(h)arcokban egy férfi, akinek feltáró nagyműtéttel távolították el a prosztatáját.

A kötetben egy laparoszkópos műtéten átesett férfi is megerősítette, hogy a gyógytorna az inkontinencia legyőzésében, sőt, akár az erekciós zavarokon is segíthet. Csodabogyók és önálló kísérletezések helyett a szakembereket javasolja, akik felmérik, hogy milyen célokat reális kitűzni, és érdemben hozzájárulnak ezek eléréséhez. „Kismértékű vizelettartási gondom évek elteltével is megmaradt, ám ez leginkább akkor jelentkezik, ha este túl sok gyümölcsöt eszem, vagy sörözöm a haverokkal – nem olyan mértékű probléma, amit ne lehetne megoldani.” Bár az orvosa ajánlott számára potenciagyógyszert, nem élt vele, mert mint mondja, nem hitt benne, s ezt a kérdést már egyébként is letárgyalta azzal, akit még érinthetne.

Erekció: ki dönti el, kell-e még?

A történetek tanulsága szerint van azonban olyan, akit nagyon is zavar az erekció elvesztése, és sok mindent megtenne azért, hogy ezt visszakapja. “...nekem bizony tényleg hiányzik a házasélet! Orrolok is a műtétet végző professzorra, mert a kontrollokon nem veszi komolyan a problémát. Azt mondja, fogadjam el, hogy ez egy életmentő műtét volt, s ezzel jár, ne foglalkozzak vele. Lehet, hogy 67 éves vagyok, de nem tetszik, hogy úgy kezelnek, hogy nekem már úgyis mindegy. Egyénfüggő, hogy ki mikor hagy fel a szexuális élettel: mi a feleségemmel még szeretnénk együtt lenni. Sok tanácsot kértem már, a klinikai és más ismerős orvosokkal is konzultáltam, kaptam is ilyen-olyan gyógyszereket, injekciót és tablettát is, meg magam is sok pénzt elköltöttem már ígéretesnek tűnő férfibogyókra és eszközökre, mindhiába. Pedig nem teljesen élettelen, néhány másodperces kisebb erekció megesik, ami azt jelzi számomra, hogy valami idegi kapcsolat mégiscsak van még közöttük, csak meg kell erősíteni, hogy kezdeni is lehessen vele valamit. Más orvos azzal biztat, legyek türelmes, próbáljak ki más módszereket is, majd idővel helyreáll az” – mesélte egy hasi műtéten átesett férfi.

Forrás: 200 kérdés- 2000 válasz: Veserák, húgyhólyagrák, prosztatarák, hererák