nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szűrd ki cikkek
Nem jön össze a baba? Itt egy lehetséges ok, amire talán még nem gondoltál.

Nem jön össze a baba? Itt egy lehetséges ok, amire talán még nem gondoltál.

A sziklaszilárd immunrendszerrel büszkélkedni szokás, pedig súlyos következményekkel járhat, ha valami „túl jól” működik a testünkben. Például meddőséget és sorozatos vetélést okozhat, ha egy nő természetes védekezőrendszere acélosabb a kelleténél.
Nádasi Eszter
Nádasi Eszter
f Ajánlom

Nem jön a baba, nem jön a baba – bármit csinálunk. Van egy oka ennek, amire ritkán gondolnak. De következzenek előbb a megnyugtató tények: nem minden immunológiai rendellenesség okoz súlyos szövődményeket, továbbá ritkán fordul elő, hogy a teherbe esés elmaradása vagy a magzat elvesztése mögött ilyen jellegű probléma áll – gond esetén, első körben tehát nem feltétlenül kell a védekezőrendszer hibájára gyanakodni. Ha viszont minden egyéb, gyakrabban előforduló okot ki lehet zárni, akkor érdemes belekezdeni ennek a kivizsgálásába – tudom meg dr. Naszódy Péter belgyógyász-endokrinológus szakorvostól.

Testidegenség

Bizonyos immunológiai eltéréseknek lehet szerepük a meddőségben, és vetélési kockázattal is járhatnak. Ilyen eltérések:

  • az alloimmunitás
  • a fokozott NK sejtes aktivitás
  • a partner elleni immunitás

Az egyéb lehetséges eltérésekről nem tudnám objektíven állítani, hogy kóroki szerepük lehet, igaz, kizárni sem” – mondja a szakértő. De mit is jelentenek a felsoroltak?

Az alloimmunitási zavar leegyszerűsítve az, amikor a nő szervezete túlságosan elutasítóan működik. Ez két formában is jelentkezhet: az egyik, amikor a külső és a belső nemi szervek védelmi vonala hatástalanítja a „betolakodókat” – a baj az, ha eközben nemcsak a fertőzésforrásokat (vírusokat, baktériumokat, gombákat) tekinti ellenségnek, hanem magát az ondót is. A méhnyaknyák túl intenzív működése, a spermiumellenes antitestek magas aránya azt eredményezheti, hogy a petesejthez nem jut el olyan hímivarsejt, mely képes lenne a megtermékenyítésre.

A második esetben a már megtermékenyített petesejtet érzékeli idegenként a test. Ezen belül előfordul, hogy a megtapadást sem engedi az immunrendszer, máskor pedig ugyan megtörténik a beágyazódás, de a szervezet küzd az embrióval: ellenanyagokat termel, végül pedig kiveti magából. Az anya testén belül ilyenkor tulajdonképpen egy erőpróba zajlik, amelyben az immunrendszer összecsap az embriót védő mechanizmusokkal – és az utóbbiak maradnak alul. 

A sorozatos vetélések mögött állhat az is, ha a vérben megnő a természetes ölősejtek (natural killer cell, vagy röviden NK cell) aránya, fokozódik ezek aktivitása. Normális esetben az NK-k és a hozzájuk hasonló sejtek felelnek a szervezetbe kerülő idegen anyagok elpusztításáért – túlműködésük viszont az embrió kilökődését eredményezheti.

A harmadik probléma a fokozott partner elleni immunitás. Ez azt jelenti, hogy a test védelmi rendszere nem minden hímivarsejtre vagy embrióra reagálna érzékenyen, de a reménybeli édesapától származókra igen. Érdekes, ugye?

A védelmi vonal hatástalanítja a „betolakodókat”

A túlerő lecsendesítése

Ha felmerül a gyanú, hogy a megtermékenyülés hiányáért vagy a vetélésért az anyai védekezőrendszer a felelős, akkor részletesen ki kell vizsgálni a testben lejátszódó immunológiai folyamatokat, és meg kell állapítani, hogy ezek közül mi okozhatja a rendellenességet. A tesztelési lehetőségek – ilyen például a pár mindkét tagjánál végzett összehasonlító vérvizsgálat – ellenére az immunológia és a termékenység kapcsolatában még most is sok a kérdőjel. „Számomra akkor nyer igazán bizonyítást egy immunrendszeri eltérés szerepe ezekben az esetekben, ha rendezzük a problémát, majd létrejön a terhesség, és nem következik be vetélés. Mindezt úgy, hogy ezzel párhuzamosan semmilyen más, meddőséghez vagy spontán abortuszhoz vezető rendellenességet nem kezeltünk a korábbitól eltérően – tehát csak és kizárólag az immunrendszer-terápia jelent változást a korábbi állapothoz képest” – mondja dr. Naszódy Péter.

+ 1 ok

Ha valakinek cöliákia miatt felszívódási zavara van a betegnek, az nem jut megfelelő mennyiségű minőségű vitaminhoz és nyomelemhez. Férfiaknál ez azért fontos, mert ezek hiányában nem lesznek egészségesek az ivarsejtek. Cöliákia bármely életkorban kialakulhat, és előfordulhat, hogy az infertilitás az egyetlen tünete.

Az ilyen típusú problémák egy részére lehet megoldást találni. Az egyik nagy előrelépés ezen a területen az volt, amikor felfedezték, hogy a vetélés és a beültetett szervek kilökődése között hasonlóság van. Az élődonoros veseátültetésnél jöttek rá arra, hogy a befogadóban tűrőképességet kell kialakítani idegen szervvel szemben: még a műtét előtt el kell kezdeni oltani a donor fehérvérsejtjeivel, hogy a szövetidegenség ne okozzon problémát. Az embrió azért hasonlíthat egy beültetett szervhez, mert genetikailag félig idegennek számít az anya testében – ha nem védik a normális immunválaszok, a szervezet tiltakozni kezd ellene. Ezt azzal lehet megelőzni, hogy már a terhesség előtt rendszeresen juttatnak apai trombocitákat a nő szervezetébe, a várandósság alatt pedig olyan kezeléseket végeznek, melyek megakadályozzák a vetélést. Azonban dr. Naszódy Péter a kezelésekkel kapcsolatban is utal arra, hogy ritka problémáról van szó: a terápiával kapcsolatos bizonytalanságok abból is adódnak, hogy nincs kellően nagy esetszám ahhoz, hogy mindig egyértelmű következtetéseket lehessen levonni. „Ami biztosnak látszik, az az, hogy a kis dózisú Naltrexon-kezelés (Low Dose Naltrexone, vagy röviden LDN – a szerk.), valamint az intravénás immunglobulin-kezelés (IVIG – a szerk.) hatékony. Az LDN olcsó és könnyen alkalmazható, de nem minden esetben működik megfelelőképpen. Az IVIG igen költséges és nehézkesebben alkalmazható, de ez a kezelés tűnik a leghatékonyabbnak. Felmerülhet még a szteroid és az intravénás lipidinfúzió lehetősége is, de a saját tapasztalatom az, hogy ezeknek a kezeléseknek a hatékonysága kevésbé objektivizálható.

További okok a meddőség mögött

Dr. Naszódy Péter szerint a meddőség és a vetélések hátterének felderítésekor a kezdetekben inkább a gyakrabban előforduló okokat érdemes vizsgálni, valamint szükség esetén kezelni. Meddőség esetén – ha három menstruációs ciklusban az ovuláció környékén történő együttlét ellenére sem következik be a fogantatás – gyakran ezek az okok állnak a háttérben:

  • PCOS, ami leggyakrabban a hyperinzulinaemia következménye
  • magas prolactinszint
  • hypothalamikus, hypophysealis rendellenességek: az agyalapi mirigy és a fölötte lévő szabályzó központ eltérései
  • hyperandrogen állapot: fokozott férfihormon-termelés
  • életkori sajátosságok
  • a belső nemi szervek rendellenességei: endometriózis, összenövések a kismedencében, petevezetők elzáródása, károsodása
  • a hormontermelés egyéb zavarai: peteérési rendellenességek, korai menopauza
  • a sorozatos vetélésnek is többféle magyarázata lehet: anatómiai, genetikai, endokrinológiai, mikrobiológiai rendellenességek éppúgy okozhatják, mint káros környezeti hatások
  • pajzsmirigyhormon-hiány
  • hyperinzulinaemia
  • örökletes thrombózishajlam: Protein S-hiány, Protein C-hiány, Antithrombin III-hiány, SLE mellett antifoszfolipid-szindróma, magas fibrinogénszint, MTHFT C677 mutáció, MTHFR A1298 mutáció, Leiden-mutáció, Prothrombin gén mutációja, magas homociszteinszint, ami MTHFR-mutációkhoz kapcsolódhat
  • méh anatómiai eltérései
  • fertőzések
Megosztás Facebookon