Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Sztárok

Sandokan örökbe fogadta Norbit, akit pont nem érdekelt az egész, oda se jött

Mérsékelt tigristartalmú képsorozat és egy történet az állatkertből, amelynek hőse a tigris, aki meghekkelte a médiát, meg egy másik tigris, egy maláj, aki végtelen türelemmel válaszolt nagyon buta kérdésekre, majd átadta magát a rajongóknak. Kabir Bedi Budapesten.

Kabir Bedi, a maláj tigris örökbe fogad egy igazi tigrist az állatkertben – bármilyen magas labda volt, hogy megszervezzék, ha már idelátogat Sandokan, nem lehet nem leütni. Ott is volt nagyjából a teljes magyar média, persze mi is, ha másért nem, legalább azért a fotóért, ahol együtt van a két tigris. Nyilván nem gondoltuk (legfeljebb titokban reméltük), hogy ezek ketten egy légtérben tartózkodnak majd. Ehhez képest ez a kép fogadott, amikor megérkeztünk:

Kabir Bedi

Fotó: Neményi Márton

Tigris–média: egy-null.

Az történt ugyanis, hogy Persányi Miklós, az  állatkert igazgatója és Végvári Ádám (Neoton Família – övék, ugye, a magyar Sandokan-dal) társaságában jelképesen örökbe fogadta az állatot a most hetvenhárom éves Kabir Bedi (interjúnk itt!), elmondták, milyen súlyos veszélyben vannak a vadon élő tigrisek, és hogy milyen nagyszerű, interaktív intézmény a budapesti állatkert, majd kieresztették a kifutóra a tigrist (a biztonság kedvéért mind a kettőt, hiába csak az egyiket, Norbit fogadta örökbe a színész), akit stratégiailag jól elhelyezett húsdarabokkal próbáltak rávenni arra, hogy fotókompatibilis pozícióba helyezkedjen. Ahogy a mellékelt kép mutatja, mérsékelt sikerrel.

Fotó: Neményi Márton

Igazságtalanok vagyunk, persze, hiszen egy kicsivel odébb kúszva már egy képkivágásba tudtuk komponálni Bedit és Norbit, de különösebben ez sem lett meggyőző. Úgyhogy nincs mit tenni, egyszerűen mutatunk egy jól sikerült képet Kabir Bediről…

Kabir Bedi

Fotó: Neményi Márton

… és egy másikat a tigrisről. Tessék ezzel megelégedni most.

Kabir Bedi

Fotó: Neményi Márton

Ilyenkor szívja a fogát a fotós, de titokban tetszik neki, hogy a tigriseket ennyire nem érdekli a médiareprezentáció, még büszke is rájuk, illetve irigyli azt az életet, amelyben büntetlenül meg lehet úszni, hogy az összes nagy tévéadó kamerája rámered, ő pedig csak a seggét mutatja nekik. És ez most nem metafora, tessék, itt ez a közös kép a tigrissel és Végvári Ádámmal.

Kabir Bedi

Fotó: Neményi Márton

Kabir Bedinek egyébként nagyon barátságos, bizalomgerjesztő kisugárzása van, és általában is jó arc, legalábbis semmi mással nem magyarázható az a megingathatatlan türelem, amivel az újságírók kérdéseire válaszolt, és ahogy a szerepükből kieső zsurnaliszták és fotósok szelfikéréseit teljesítette. Elmondta, hogy rá sem ismer Budapestre (legutóbb a nyolcvanas években járt itt), az állatkert és a Guido és Maurizio De Angelis-koncert között (utóbbiért jött ide) a Parlamentbe megy, tisztázta az ellentmondást, hogy miért pont az a színész fogad örökbe tigrist, aki karrierje leghíresebb jelenetében pont egy másik tigrist vadászott le (akkoriban ezt sportnak tekintették, ma már nagyon ciki lenne), amikor pedig tudatosult benne, hogy tisztességes közös fotó nem lesz az állattal, egyszerűen elsétált egy festett tigrishez, és azzal pózolt. Erre mondják mémül, hogy close enough.

Kabir Bedi

Fotó: Neményi Márton

Idekívánkozik a közös fotó a törött orrú Sivával.

Kabir Bedi

Fotó: Neményi Márton

A médiasimogatás csúcsa egyébként az volt, amikor a vele valamiért villáminterjút készítő DJ Dominique geopolitikai témákat kezdett feszegetni, és megkérdezte tőle,

mi a véleménye az emberi jogok helyzetéről Ázsiában.

Mire Kabir Bedi a szokásos végtelen türelemmel, lassan, tagoltan elmagyarázta neki, hogy Ázsia elég nagy hely, és egy csomó ország van benne, köztük olyanok is, amelyek nem feltétlenül az emberi jogi atrocitások miatt élnek a köztudatban, például Japán.

Kabir Bedi

Fotó: Neményi Márton

Nem volt más hátra, mint az autogramosztás, ami megint nem volt egyszerű, Bedinek ugyanis nemcsak nagy, hanem hűséges és kitartó rajongótábora van, egy pillanat alatt megtelt a Varázshegy, arról pedig szó sem lehetett, hogy bárkinek azt mondják, bocsánat, ti már nem fértek bele. Akadt látás- és hallássérült rajongó; az előbbi azért fontos, mert a színész a hazájában az ő nagykövetük, az utóbbi pedig egy néni volt, aki simán kipakolta megfakult családi fotóikat, hogy szignóval keltse őket új életre. További kedvenceink: a tökéletes arcszőrzetű indiai úr, a Lemezbörze magazinos bácsi (címlapon természetesen a Neoton Família), és az az úr, aki nem értette a kérést, hogy betűzze a nevét, így nem is írta le. Kárpótlásul vagy nyolc aláírt önportrét kapott, hogy osztogathassa.

Ekkor már két órája szolgálta a közönséget és a médiát, és egy pillanatra sem tűnt úgy, mint aki szívesebben lenne bárhol máshol. Hát ilyen egy sztár, aki nem celeb.