Sztárok

Csongrádi Kata: „A férjemnek csak egy kérése volt”

Régi, polgári lakás a Városligetnél. Itt él Csongrádi Kata, megözvegyülése óta immár egyedül, de nem dologtalanul. Amikor meglátogatjuk, már javában készül a szombati dupla koncertre, ahol férje, S. Nagy István legendás dalait adja elő, nagyrészt fiatal énekesek társaságában.

Harmincöt évig éltek boldog házasságban, és a boldogságukat még az sem akadályozhatta meg, hogy ebből több mint húsz évet S. Nagy – akit a szakmában csak S.-ként ismertek, és Csongrádi is így emlegeti – betegeskedve, súlyosan leromlott egészségi állapotban töltött. S. a magyar popzenetörténet talán legtermékenyebb dalszövegírója volt, az énekesek és együttesek sorban álltak nála, hogy ő írja meg a következő slágerük szövegét. Írt szöveget Szécsi Pálnak, Máté Péternek, Zalatnay Saroltának, Soltész Rezsőnek, Kovács Katinak, Katona Klárinak sőt még Hofi Gézának is, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ha valaki meghallgatja a Nem vagyok én apácát, a Csöngess be hozzám, jóbarátot, a Zene nélkül mit érek ént vagy az Okosabban kéne élnit, az mind S. egy-egy örökzöld dalszövegével találkozik.

Egykori közös otthonuk – a lakás ősidők óta Csongrádiék birtokában van, a művésznő annak idején e falak közé született – egy része ma már egyfajta szentélyként funkcionál, gyakorlatilag múzeumként foglalja össze Csongrádi Kata családjának történetét. A szobán belül külön fala van a dalszerzőnek. „Ő dicsekvő falnak nevezte” – meséli mosolyogva Csongrádi Kata, és S.-nek volt is mivel dicsekednie. A falon találhatók a kitüntetései (többek között az, amit a köztársasági elnöktől kapott), az arany- és platinalemezei, barátaitól kapott, szívének kedves levelei, kettejük közös fotói és persze számos relikvia a legenda életéből.

Egy élet a falon

Furcsa érzés egy ilyen helyen állni, lévén a szobában még a legjelentéktelenebbnek tűnő tárgynak is története van. Ami csak egy szakadt könyvnek tűnik, az valójában egy régi, erdélyi kiadású Biblia, amit S. bőszen forgatott, a vallás és a spiritualizmus mindig is komoly szerepet játszott a házaspár életében. Csongrádi máig vallja, hogy súlyosan beteg férjét többször is imalánccal sikerült visszahoznia a halál kapujából. A szoba fogasán lévő nyakkendőkről pedig az derül ki, hogy valójában mind Máté Péterhez tartoztak, csak egyszer Kanadában felejtette őket, és egy ott lakó hölgy küldte el őket Csongrádinak sok évvel később.

Máté Péter nyakkendői (Fotó: Hernád Géza)

Valósággal el lehet veszni a sok relikvia közt. A szoba sarkában álló zongorán ki tudja, hány hazai zenész nagyság játszott, és ki tudja, hány olyan sláger született rajta, amit nap mint nap dúdolni szoktunk. Az előttünk fekvő írógép meg legépelte az S. agyából kipattanó örökzöld sorokat. A szobában található sok ritmusos hangszer pedig annak köszönhető, hogy S. dobosként kezdte az ismerkedést a zenei pályával, és a ritmika az alkotás során is meghatározó volt számára. „Rögtön ritmizálva írta a dalszövegeket.”

Egy angol úri szabó

Amikor arról kérdezem Csongrádi Katát, hogy mit gondol, miért fordultak a hazai könnyűzene nagyjai mind a férjéhez, ha dalszövegre volt szükségük, elsősorban a férje empátiáját emeli ki.

Beleérzett mások lelkivilágába. Nagyon komplexen foglalkozott a művészekkel. Mindenben szorosan együtt dolgozott velük, nála minden megbeszélés kérdése volt. Nagyon akarta, hogy az illetőre a dala mind zeneileg, mind szövegében passzoljon, és ezért mindig hajlandó volt kompromisszumokat kötni. Mindig azt kereste, hogy mi az, ami az előadónak jól áll, és az ő szájából a legtermészetesebb. Ezért is szerették S.-t annyira. Angol úri szabónak hívta magát, mivel mindenkinek testre szabottan igyekezett dalt írni.

S. erdélyi kiadású Bibliája (Fotó: Hernád Géza)

Számára nagyon fontos volt, hogy valóban megismerje azokat a zenészeket, akikkel együtt alkotott.

Pataky Attiláék Miskolcról utaztak fel vonattal, hogy S. hallgassa meg őket, és segítsen nekik. Ezután vonatra ültünk, leutaztunk Miskolcra, megismerkedtünk Attilával és a családjával is. S. kitalálta, hogy melyik dal hogyan legyen, de a szerepe nem merült ki ennyiben. Nagyon jól menedzselte azokat az előadókat, akikkel együtt dolgozott. Az Edda esetében például kitalálta, hogy a szmokingba öltözött Antal Imre álljon ki a színpadra, és csak annyit mondjon, hogy: Az Edda együttes!, ők pedig álljanak ki utána szakadt farmerben és tornacipőben fellépni, ami akkoriban nagy dolog volt.

Fotó: Hernád Géza

Szomorú és vidám

S. életében a szomorú és a vidám dalok is egyforma jelentőséggel bírtak, mindkettőt nagyon szerette. „Kiírta magából a szomorúságot és a vidámságot is. Szerencsés dolog, ha valaki terápiaként is tudja használni az írást.”

Csongrádi szerint férjének sokféle munkamódszere volt. Általában együtt állt össze a zene meg a szöveg. Egy ötletre, egy bemondásra volt csak szüksége, és már ment a dolog magától. Kellett egy vezérgondolat, amit aztán kibontottak a szövegben és a zenében is.

Volt úgy, hogy kapott egy zenét, és arra megírta a verset, aztán elvitte a zeneszerzőnek, de az is gyakran előfordult, hogy csak úgy kipattant a fejéből egy bemondás, és arra írtak a zeneszerző társával egy dallamot, majd a teljes szöveget.

Fotó: Hernád Géza

A verselés annyira természetes volt nála, hogy még a legnagyobb nehézségek közepette, a kórházban sem tudott meglenni nélküle. „Folyton verseket rögtönzött az ápolónőknek és az orvosoknak. Folyamatosan járt az agya, imádott rímelni.” 

A kórházi szobáját hangstúdiónak rendezték be, és például a Lélekhíd című dalt ott vették fel közösen. A Táncolj című dalt pedig Csongrádi azért írta meg kedvesének, hogy jobb kedvre derítse őt. A születésnapokat, névnapokat vagy a karácsonyt mindig bulival kötötték össze még a kórházban is, amiket egymás között úgy hívtak, hogy kórházibuli.

Egy hagyaték ápolása

A Városliget melletti polgári lakás valóságos ékszerdoboza kettejük szerelmének, és Csongrádi nem titkolja, hogy az életét arra tette fel, hogy ápolja kedvese hagyatékát és életművét.

A férjem kérte, hogy folyamatosan énekeljem az ő emblematikus dalait. Az volt a kérése, hogy tartsam életben az ő életművét. Ezért csinálom az emlékesteket, ezért írtam meg a róla szóló könyvemet és ezért koncertezem rendszeresen a dalaival.

Megnézem
Összes kép (5)

Emlékestet ugyan minden évben szervez, de ezt igyekszik úgy összerakni, hogy ne váljon önismétlővé. Míg tavaly S. színdarabokhoz írt dalai kerültek terítékre színészek előadásában, idén azok a fiatal előadók (pl. Varga Viktor, Balássy Betty, Radics Márk, László Attila vagy egy másik generációból Szíj Melinda) kerülnek fókuszba, akik rendszeresen énekelni szokták S. szerzeményeit, sőt Csongrádi még egy általa alapított emlékdíjat is átad annak a fiatal előadónak, aki folyamatosan repertoárján tartja S. Nagy István slágereit. A szombat délutáni koncertre a Stefánia Palotában a jegyeket gyorsan elkapkodták, így esti ráadás előadást kellett szervezni, ami azt jelenti, hogy S. slágereire még ma is komoly igény mutatkozik a közönség részéről. A szerző talán elment, de a dalai még sokáig itt maradnak velünk.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top