Keszthelyi Vivien, a magyar autósport legnagyobb reménysége: „Nem csak a férfiaknak van helyük a volán mögött”

Keszthelyi Vivien 13 évesen kezdett el érdeklődni az autósport iránt, pár hónappal később pedig már dobogós helyen végzett a jóval tapasztaltabb fiúk között. A 17 esztendős lány élete a versenyzés, ha egyszer abbahagyja, akkor is a sportágban szeretne maradni. Bár rengeteget utazik, és szinte folyamatosan a pályán van, így is próbál minél több időt szánni a családjára és a szerelmére, hiszen lassan egy éve egy párt alkot Ralf Schumacher fiával, Daviddel. 

Az autósportot inkább a férfiakhoz köti az ember – miért ezt választottad?

Eleinte nem volt tudatos, de aztán fokozatosan beleszerettem. Persze nem volt könnyű: a versenyeken ki kell vívni a tiszteletet a férfiak körében. Meg kell mutatni, hogy ugyanolyan jól vagy jobban tudsz vezetni, mint ők. Ahhoz viszont el kellett telnie egy kis időnek és pár versenynek a különböző szériákban, hogy lássák, meg tudom állni a helyemet. Magamnak is be akartam bizonyítani, hogy nem csak a férfiaknak van helyük a volán mögött.

Fotó: Vadnai Szabolcs

Hogyan kerültél a versenypálya közelébe?

A családom mindig is szerette az autókat. 2013-ban kilátogattunk egy osztrák versenypályára, és akkor már körvonalazódott bennem, hogy ezt szeretném csinálni. Sok embert láttam versenyezni, és sok esetben másképp csináltam volna a dolgokat, mint ők. Ekkor kérdeztem rá először, hogy én nem próbálhatnám-e ki. Szerettem volna bebizonyítani, hogy jobb lehetek náluk. Persze nehéz volt meggyőzni a szüleimet, de végül sikerült, és elkezdtem vezetni tanulni. Pályafutásomat egy kis ütött-kopott Suzuki versenyautóval kezdtük, amivel nemzeti versenyeken indultam. Miután az emberek látták, hogy gyorsan fejlődöm, felkapták a fejüket. 2014 elején újabb lépcsőfokként a nemzetközi Swift Cup Europe első versenyén álltam rajthoz korengedménnyel, és dobogós helyen végeztem. Már sikerült bebizonyítanom, hogy van helyem ebben a sportban.

Más sportágat nem próbáltál ki?

A versenyzés előtt lovagoltam, de sajnos most már kevés szabadidőm van, így ritkán jutok el a lovaimhoz. Nagyon sokat vagyok külföldön, és amikor mégis itthon töltöm az időt, akkor legtöbbször a szüleimmel csinálunk programot. Elég nehéz összeegyeztetni a hobbimat és a többi elfoglaltságot, de igyekszem kijárni a lovaimhoz, mert tudom, hogy hiányzom nekik. 

A vezetésre ment rá a gyerekkorod. Nem bántad meg?

Egyáltalán nem. Az Audi Sport versenyakadémiáján olyan magas szintű szakmai tudással rendelkező emberektől tanulhattam, amire máshol nem lett volna lehetőségem. Az elején hiányoztak az osztálytársaim, de az Audinál befogadtak és egy új családra leltem. Így visszanézve kifizetődő volt, hogy egyéb időtöltések helyett a pályán gyakoroltam. Arra is kellett gondolnom, hogy a jövőm és a karrierem fontosabb mindennél. Nem bántam meg, hogy a magánsulit és a versenyzést választottam. Szerencsére ott vannak a barátaim, a párom és a szüleim, rájuk mindig számíthatok.

Nem volt olyan, hogy mégis inkább a haverokkal csináltál volna valamit a vezetés helyett?

Egyszer sem. Annyira sűrű a versenyprogramunk, hogy minden hétvégén elfoglalt vagyok. Ha hazajövök, akkor vagy a támogatókkal találkozom, vagy rendezvények vannak. Persze ezt szívesen csinálom, hiszen ez az életem, de nagyon be van osztva az időm.

Fotó: Vadnai Szabolcs

Azért, gondolom, nem mindig a pályán lófrálsz…

Ha van egy kis szabadidőm, akkor a barátommal fel szoktam menni a salzburgi hegyekbe – ott nincs térerő, nem tudjuk használni a telefonunkat, ez az igazi kikapcsolódás számunkra. Amikor lejövünk a nap végén, elkezd csörögni a mobilunk, és visszacsöppenünk a valóságba.

Ralf Schumacher fia, David a párod. Nem volt furcsa eleinte, hogy vele jársz?

Tisztelem és értékelem a családot és amit elértek, ráadásul nagyon normálisak velem. Sosem éreztem, amikor Daviddel voltam, hogy nagyon más lenne. Nem vagyok rajongó típus, és én is ebben a közegben élek, tudom, hogy a versenyzők között nincs sok különbség, csupán annyi, hogy más szériákban állunk helyt. Sosem az volt bennem, hogy Ralf Schumacher fiával járok, hiszen David ezt egyáltalán nem érezteti velem, ebből a szempontból is kiváló nevelést kapott. Megvan benne a tisztelet a nők iránt: ha valakivel együtt van, akkor nem létezik más.

Volt előtte másik autóversenyző párod is?

Voltak, akik megpróbáltak közeledni hozzám. A mai napig jóban vagyok Mickkel, David unokatestvérével, de ő valahogy nem fogott meg, mint férfi. A párom is meglepődött, amikor még nem ismert, hogy – sokakkal ellentétben – nem használtam ki a lehetőséget, hanem továbbléptem. Talán ezzel keltettem fel leginkább az érdeklődését, ekkor látta, hogy nem érdekből cselekszem, hanem minden esetben a szívemet követem.

Fotó: Vadnai Szabolcs

Hogy ismerkedtetek meg?

Egy közös ismerősünk hívta fel a figyelmemet, hogy tetszem neki. Később kiderült, hogy megadták a kontaktomat neki, ekkor kezdtünk el beszélgetni.

A szüleid mit szólnak hozzá?

A motorsportban nagyon nehéz olyan embert találni, aki nem érdekből próbál ismerkedni. Ők is látják, hogy szeret engem, és megbecsül, nem a szponzorok miatt van velem. Sajnos korábban volt ilyen tapasztalatom, és visszanézve ez nagyon nem oké. Daviddel ilyen szinten is kiegészítjük egymást.

Nem kellemetlen, hogy szigorú szabályok szerint éled az életed?

Hozzá lehet szokni. Nem könnyű, de amikor belecsöppensz ebbe a közegbe, szépen lassan kitapasztalod, hogyan kell viselkedni, mit szabad és mit nem. Én pedig hamar megértettem, hogy ezek a szabályok az én érdekemet szolgálják.

Fotó: Vadnai Szabolcs

Ebben a sportban azért rengeteg pénz van… Ezt hogy kezeled?

Nemsokára 18 éves leszek, próbálom önállóan élni az életemet, és a saját lábamon megállni. Azért amikor a szüleim annak idején belemerültek, hogy mi mennyibe kerül, és mennyi pénz jön a szponzoroktól, nem volt könnyű. Éppen ezért megtanultam, hogy osszam be a pénzt. Nem akarok elhatárolódni a szüleimtől, de szeretném úgy felépíteni az életemet, hogy senkitől se függjek a jövőben. David azt állítja, hogy mi örökké együtt leszünk, és kívánom, hogy így legyen, de ettől függetlenül szeretnék önálló lenni.

Egyedül laksz?

Ha Budapesten vagyok, akkor a szüleimmel, van egy saját lakrészem. Egyelőre nem gondolkodtam azon, hogy külön lakásban éljek, hiszen amúgy is ritkán látom apát és anyát, így legalább, ha csak kis ideig is, de együtt tudunk lenni.

Hogyan tervezed a jövődet?

Szeretnék a sportág közelében maradni. A célom az autóversenyzéssel kapcsolatos tudásomat, az eredményeimet, a nemzetközi kapcsolataimat a legmagasabb szintre fejleszteni, azokat a jövőben itt Magyarországon felhasználni és hasznosítani. Meg akarom mutatni, hogy mi magyarok is részesei lehetünk a nemzetközi autósport szűk elitjének.

Fotó: Vadnai Szabolcs

Bár csendben, de régóta adakozol, most pedig az UNICEF Bajnok Programjában is benne vagy.

Nekem ez mindig is fontos volt, éppen ezért arra próbálom biztatni a rajongóimat, hogy ők is segítsenek, hiszen együtt sokat tehetünk. Az én projektem a csecsemőhalandóság, de bármiben segítek, amiben tudok. Sajnos azt veszem észre, hogy sokan nem is tudnak arról, hogy lehet adakozni, ezért szeretném felhívni az emberek figyelmét, hogy van egy ilyen lehetőség is.

Ha már rajongók: akadt olyan, aki így próbált közel kerülni hozzád?

Akik nagyon szeretnének látni, azok általában eljönnek a versenyhétvégékre. Nekem is vannak rossz pillanataim, főleg, ha nem úgy sikerült egy verseny, ahogy elterveztem. Persze ilyenkor úrrá kell lennem a csalódottságomon, de azért általában jókedvűen elcsevegünk.

Úgy vettem észre, hogy inkább külföldiek követnek. Ez miért van?

Az a színvonalú és kategóriájú autóversenyzés, amiben indulok, illetve indulhatok az adott szezonban, a koromhoz képest mindig a legmagasabb szint. Nemzetközi szinten sokkal régebb óta foglalkoznak autósporttal, mint itthon, ezért is lehet érdekes nekik az én szakmai fejlődésem. Ezt hatalmas elismerésnek tekintem, és remélem, hogy én is hozzájárulhatok Magyarország sikereihez.

Fotó: Vadnai Szabolcs

Sosem kaptál negatív megjegyzést a közösségi oldaladon?

Eleinte sokan bántottak, rengeteg irigykedő kommentet kaptam, szerintem sokan nem hittek bennem. Szerencsére bizonyítani tudtam a versenyeken, így az utóbbi időben ez átfordult pozitív irányba. Ez is egy olyan helyzet volt, amit meg kellett tanulnom kezelni.

Tudatosan építed magad a közösségi médiában?

A Facebookomon a versenyzéssel kapcsolatos képeket, információkat osztom meg a legtöbbször. Az Instagram-fiókom egy fokkal privátabb, de azért nem szeretnék megmutatni mindent, és ehhez tartom magam. Egyébként látni, hogy ha magamról posztolok, sokkal nagyobb az érdeklődés, ezért is tudom, hogy az emberek nemcsak a sportolói oldalamra kíváncsiak, hanem kicsit benéznének a kulisszák mögé is.

A pároddal is keveset posztolsz.

Nincs sok képünk, ez tudatos. Nem szeretnénk, hogy a média felhasználja a kapcsolatunkat, a sportban próbálunk kitűnni. Persze azért vannak alkalmak – ilyen az évforduló –, amikor megosztunk pár fotót, mert mindkettőnk életében fontos az adott esemény. Ettől függetlenül szeretnénk burokban tartani a magánéletünket, ezt az elején kikötöttük.