nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Sztárok
Székhelyi József színművészre mindenki szeretettel emlékszik

Székhelyi József színművészre mindenki szeretettel emlékszik

2017 novemberében diagnosztizáltak nála daganatot, de nem adta fel, küzdött a betegség ellen, és végezte a munkáját: játszott. A mindenki Papája, Apucija, Jocójaként emlegetett színművész 71 éves volt.
Sz.N.
f Ajánlom

Székhelyi József 1971-ben végezte el Színház- és Filmművészeti Főiskolát, először a kecskeméti Katona József Színházba szerződött, 1979-ben pedig a fővárosi Nemzeti Színházba. 1983-ban a Madách Színház, 1992 és 1994 között az Arizona Színház tagja lett, aztán 1994-től Sopronba ment. 1998- tól a Soproni Petőfi Színház és a budapesti Nemzeti (2000 óta a Pesti Magyar Színház) munkatársa. 2003 és 2008 áprilisa között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójaként dolgozott. 2014-től a Veres 1 Színház társulatának tagja.

Nős, öt gyermeke és négy unokája van. Legidősebb és legfiatalabb gyereke között harminchat év a korkülönbség. Első felesége Egri Márta színésznő volt, második felesége Neumann Ilona táncos, táncpedagógus. Harmadik felesége Bakó Emese, aki harminc évvel fiatalabb nála, haláláig két kiskorú gyermeket neveltek együtt. A legkisebb, Sára 2011-ben született. Bencét, felesége korábbi házasságából született fiát nevére vette a színművész.

Első felesége megható szavakkal búcsúzott gyermeke apjától, Egri Márta ezt írta a közösségi oldalára:

„Az első szerelem. Az első házasság. Az első gyerek. Az első válás. Az első unokák. Köszönöm, Joci.”

A bejegyzés alatt egy gyönyörű közös kép is látható kettejükről, de a közzététele nem engedélyezett.

„Drága Publikum! Székhelyi József, mindenki Papája, Apuja, Jocója és Józsija ma fegyelemmel, végtelen türelemmel és erővel folytatott küzdelmét követően békésen, nyugalomban letette a fegyvert, mert piszkosul gyűlölt minden háborút”tudatta a hírt követőivel fia, Székhelyi Márton.

Nyáry Krisztián így emlékezett Székhelyi Józsefre:

„Tavaly a Madách Színházban közreműködőként vettem részt egy előadásban, a szervezők közös öltözőbe osztottak Székhelyi Józseffel. Ismertük egymást, de jó régen nem beszéltünk. Utoljára akkor, amikor a Himnuszról tartottam egy előadást a Műcsarnokban, Jocó pedig elszavalta a verset. Vagyis inkább elmondta, pátosz nélkül, megrendítően egyszerűen. Aznap este, miután végeztem, beléptem az öltözőbe, ahol elképesztő cigarettaszag fogadott. A zakóm, a kabátom is átvette persze. Azon gondolkodtam, ha ő is végez, és bejön, szóljak-e ezért, és ha igen, hogyan. Mégiscsak az ő öltözőjében vagyok albérlő, viszont utálom a cigifüstöt, és még máskor is jönnöm kell. Belépett, széles mosollyal az arcán megölelt. „Hogy vagy, Jocó?” – kérdeztem, és gondolkodtam, hogyan térjek a tárgyra. Lényegében egyetlen összetett mondatban felelt: „Remekül vagyok, soha ilyen jó szerepeket nem kaptam, valósággal fürdök benne, rákos vagyok, meg fogok halni, de persze addig is küzdeni fogok, mert az élet szép, és iszonyúan élvezem, hogy ennyi jó könyv jelenik meg, rengeteget olvasok.” Látszott, hogy minden szavát komolyan gondolja. Egy szót sem tudtam kinyögni. Továbbra is mosolygott. „Kérsz egy cigit?” – kérdezte. Kértem.”

Szinetár Dóra ezt írta:

„Ma a csillagok közé költözött Székhelyi József színművész. Nagyon szerettem. Nagyon sokat jelentett nekem. Azt hiszem, mondhatom, hogy a barátom volt. Nagyon fog hiányozni. Kérlek, ha tudtok, gondoljatok rá ti is egy kicsit, és kívánjatok neki csodálatos utazást! A Jóisten vigyázzon rá! ”

Kollégája, Nagy Sándor a halála napján látogatta meg:

„Elkéstem… Elment… Voltam ma bent Nála… ha 15 perccel hamarabb érek oda, még él… Ott feküdt az ágyán… megsimogattam az arcát, jó utat kívántam Neki és elköszöntem… Isten áldjon az utadon, drága Jocóbácsi, drága Apa … Köszönök minden mondatot, minden ölelést, és minden együtt töltött pillanatot… Szeretlek, és ez soha nem múlik el”

Székhelyi József Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező (Fotó: Nagy Zoltán)

Csonka András sorai is nagyon meghatóak:

„Az élet gyönyörű.
Az élet szemét, rohadt és kegyetlen.
Elvette tőlünk Székhelyi Jocót. Soha nem láttam még senkit, aki ennyire fittyet hányt a ráknak! Úgy tett, úgy élt, mintha ez egy kellemetlen közjáték lenne. Hiszen neki még dolga van. Nem gyöngülhet el, a kislányát iskolába kell vinni reggelente. Soha nem láttam még, hogy valaki ennyire a munkába meneküljön a fájdalmai, a gyötrődései elől. A színpad szó szerint életben tartotta Őt, amíg lehetett. A világnak fogalma sincs, kit veszít most el. Nem csak egy óriási színészt, hanem egy varázslatosan bölcs, végtelenül szeretetteljes, jó embert is.
Legutóbb néhány hete, a Madách színházban láttam, a Szerelmes Shakespeare-ben. Gyenge volt, ez a kis szerep is láthatóan fárasztotta. Amikor lehetett, ült vagy támaszkodott. Előadás után vártam rá a művészbejárónál. Amkor kijött, szokásától eltérően, kurtán köszönt, nem is állt meg pár szóra sem, annak az úrnak sem, aki próbált beszédbe elegyedni vele, és érezhetően sietett a kocsija felé. A tekintetét üvegesnek éreztem, mint aki nincs is ott. Másnap délelőtt megcsörrent a telefonom. Ő hívott. Elnézést kért az esti sietségért, de, ahogy mondta, annyira rosszul volt, hogy azt sem tudta, hogy ér majd haza. Csak meg akart nyugtatni, és elmondani, mennyire örült, hogy ott voltam.
Nos ilyen ember volt. És igen, csak a jók mennek el! Nekik szenvedni, kínlódni kell! Az a gondolkodásmód, világnézet amit Jóska képviselt, példaként kell hogy szolgáljon mindenkinek ebben az egyre jobban erjedő, széteső világunkban. Hálás vagyok a sorsnak és a Veres 1 Színháznak, hogy legalább egy darabban, a New York-i páparablásban partnere lehettem. Ez a színház adta talán a legnagyobb lélektöltetet neki azzal, hogy műsoron tartotta a Jó estét mr Green! című színművet, ahol Pál Tamás oldalán Ő játszotta az öreg, morózus de mély érzésű zsidó férfit. Szegényebb lenne ez a világ sokkal, ha Ő ezt nem játszhatja el.
Jóska, sírok. Tehetetlen dühöt érzek.
Egyszerűen nem ezt érdemelted!
Arra pedig, hogy a halál szélén táncolva még Te adtál erőt, még Te vigasztaltál bennünket, ravasz kis félmosollyal a rák felé köpve, nincsenek is szavak egyáltalán.
Szeretlek, és köszönöm az életedet!”

Számtalan filmszerepe, színházi munkája és szinkronszerepe örök emléket állít a korán elhunyt nagyszerű színésznek. Székhelyi József 71 éves volt. Az Élet Menete Alapítvány tudatta, hogy a temetése augusztus 26-án, vasárnap 14 órakor lesz a Kozma utca 6. szám alatti zsidó temetőben. Legyen neki könnyű a föld!

Megosztás Facebookon