Vallomás: hiányzik nekem Adam Sandler

Tudom, hogy furcsa úgy beszélni egy színészről, aki az elmúlt három évben öt filmben játszott főszerepet, mintha visszavonult volna, de magyar szempontból nézve Adam Sandlerrel valahol mégis ez a helyzet. Adam Sandler-filmet igaz magyar ember ugyanis csak szinkronnal néz (ha nem így teszel, hazaáruló vagy, ne is próbálkozz magyarázkodással), az eredeti hangsáv választása itt olyan, mintha valaki egy Bud Spencer–Terence Hill-klasszikusnál kapcsolna az olasz hangsávra a DVD-n. Ki tenne ilyet?

Barack és Michelle Obama leigazolt a Netflixhez

Szóval a helyzet az, hogy Sandler nem hagyta cserben a rajongóit, dolgozik ő szorgosan, csakhogy leszerződött a Netflixhez, amely a nagy világuralmi tervei közepette általában még magyar felirattal is csak hébe-hóba gazdagítja a filmjeit/sorozatait, nemhogy szinkronnal. Hiába áll tehát készen csőre töltött magyar hanggal Csőre Gábor, ha senki nem hívja a Netflixtől, hogy „Hé, Gáborkám, magyarítsd már nekünk Sandlert a The Do-Overben vagy a Sandy Wexlerben!” Igen, ezek tényleg létező Adam Sandler-filmek címei, de nem csoda, hogy nem ismered őket. Én sem, pedig 1996 és 2015 között alig egy-két olyan Sandler film készült, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva egyszer sem láttam. Adam Sandler magyarítás nélkül egyszerűen megszűnt létezni Magyarországon. Ezt a Hotel Transylvania harmadik része juttatta eszembe: ebben nem is láthatjuk őt, hiszen egy animációs filmről beszélünk, ahol ő csak a főszereplő eredeti hangja, ám valahol mégis egy vérbeli Sandler-mozi.

Miért szeretjük Adam Sandlert?

Na és neked van esküvői képed Adam Sandlerrel? Nekik igen!

Mielőtt azzal vádolnátok, hogy szerintem biztos minden Adam Sandler-film egy bűzölgő fostalicska, le kell lombozzak mindenkit: sok filmjét értékelem, és nemcsak azt a néhányat (Kótyagos szerelem, The Meyerowitz Stories…), amit emberünk direkt a kultúrsznoboknak csinált, hanem a vérbeli komédiái közül is csípek párat. A Nászok ásza például bármikor újranézhető darab, a Ne szórakozz Zohannal! első fele egy egészen zseniális gegparádé, és Az 50 első randinak is máig megvan a diszkrét bája. A többi munkája között is akad néhány bájosabb, de azért itt már nem mernék jó filmekről beszélni. Aztán ott vannak a Sandler-filmográfia esszenciáját jelentő bélmozgásos/ürítéses darabok, mint a Nagyfiúk 1-2., a Jack és Jill vagy a Kellékfeleség, amikben olyan vastagon tolják ránk az igénytelenséget, hogy az már párját ritkítja. Sandlerrel ilyen téren egyedül a Wayans testvérek (Horrora akadva-filmek) vehetik fel a versenyt, bár ők a néhány sikerfilmjük ellenére sosem vetekedhettek a nagy Adamhez hasonló népszerűséggel.

De miért szeretjük még mindig (vagy egyáltalán) a leginkább a bélműködésünkkel poénkodó filmjeit? Nos, azt tudom, hogy a stúdiók miért szeretik (sok pénzt hoznak), de azt nem, hogy az emberek miért rajonganak értük, ezért utánajártam a lehető legautentikusabb forrásnál, az interneten. Meglepő módon a „Miért utáljuk az Adam Sandler-filmeket?” kérdésre jóval több találatok kapunk, mint arra, hogy miért szeretjük őket, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne leltem volna rá a kívánt válaszokra, és általuk ne értettem volna meg egy kicsit jobban, miért is hiányzik nekem most Adam Sandler.

Mert Sandler egy örök gyerek

Rajongói szerint Sandlerben az a jó, hogy ötven fölött sem szűnt meg gyereknek lenni. Ő nem megbotránkozik egy öblös fingáson, hanem hangosan röhögni kezd, és még rá is kontráz egy saját fingással.

Mert a stábja és a színészei olyanok neki, mint a családja

Ahogy a Spencer–Hill-filmeknek, úgy Adam Sandler mozijainak is folyton vannak visszatérő színészei, akik közül többen önállóan is karriert futottak be. Kevin James, David Spade vagy Rob Schneider nevét aligha ismernénk Sandler nélkül, és a rajongók szimpatikusnak találják, hogy az idoljuk ennyire ragaszkodik a megszokott csapatához.

A Sandler-filmek egyszerre szólnak a gyerekekhez és a felnőttekhez

Lehet ezen sokat sopánkodni, de a Nagyfiúk két részén ugyanolyan lelkesen tud röhögcsélni egy tízéves gyerek, mint egy negyvenes, túlságosan kipihent felnőtt. Ez van.

Dylan Sprouse és Adam Sandler az Apafejben (Fotó: Siemoneit/Sygma via Getty Images)

Nem fél hülyét csinálni magából

Bár sok filmjében ő a normális szereplő a sok idióta között, ha kell, nem fél bolondot csinálni magából. Női ruhában bohóckodik, konkrét idiótát játszik, sőt előszeretettel poénkodik a tojás alakú fején és a teljesen hétköznapi, egyáltalán nem hollywoodi sztárokra emlékeztető testén. Ráadásul önironikusan a filmbéli barátnőit/feleségeit rendre Hollywood legszebb színésznői (Salma Hayek, Jessica Biel, Jennifer Aniston, Katie Holmes stb.) alakítják.

Mert neki nem számít, mit mondanak róla a hülye kritikusok

Adam Sandler egyike azoknak a hollywoodi arcoknak, akikről egyszerűen lepattannak a kritikák. Ha épp nem drámában játszik, akkor a filmjei sikerét nézve egyáltalán nem számít, mit izzadnak ki magukból az olyan kritikusok, mint jómagam: úgyis mindig utálják a filmjeit. A rajongók elkötelezettségét csak növeli, hogy ők bármilyen csúnya kritikával szemben kiállnak Sandler mellett azzal, hogy jegyet váltanak az új filmjére.

Gyűlnek köré a nagy sztárok

Az, hogy Adam Sandler legtöbb filmje sikerre van ítélve, sokak számára vonzóvá teszi őt. Olyan színésznagyságok tűnnek fel a filmjeiben, akikről ezt sosem feltételeztük volna. Dolgozott már Jack Nicholsonnal, Al Pacinóval, Harvey Keitellel és Christopher Walkennel is, akik mind örömmel álltak be Sandler mellé bohóckodni.

Beint a vörös szőnyeges puccnak

Adam Sandlert a rajongói pont a hétköznapiságáért szeretik. Míg más sztárok a filmjeik vörös szőnyeges bemutatóihoz puccba vágják magukat, Sandler általában úgy néz ki, mint aki épp a nappalijából mászott ki ötórányi tévézés és chipszabálás után, és jó esetben az még eszébe jutott, hogy felkapjon magára egy zakót.

Adam Sandler a Kavarás Los Angeles-i vörös szőnyeges premierjén 2014-ben (Fotó: Getty Images)

Pozitív értékeket képvisel

Bár senki se mondaná, hogy a közvetített üzenetért fizet be egy Adam Sandler-filmre, ez még nem jelenti azt, hogy a filmjeinek ne lenne üzenete. A Sandler-univerzumban mindig kiderül, hogy a szülőknek nem szabad elhanyagolniuk a gyerekeiket, és figyelniük kell rájuk, és nincs annál fontosabb, mint az, hogy egy család minél több időt töltsön együtt. A barátság ereje és fontossága szintén visszatérő téma Sandler filmes világában.

Egy profi, sztárallűrök nélkül

Ez a dicséret már nem a rajongóktól, inkább a kollégáktól származik. Sandlerrel és filmgyártó cégével, a Happy Madisonnal mindenki szeret együtt dolgozni Hollywoodban. Tartják a határidőket, a költségvetést, mindenben lehet számítani rájuk, óramű pontossággal dolgoznak, és állítólag mindezt nulla sztárallűrrel teszik.

Adam Sandler és Robin Williams (Fotó: Kevin Winter/Getty Images for PCA)

Egyszerű, de nagyszerű

Azt már csak én teszem hozzá a rajongói elméletekhez, hogy Adam Sandler filmjei mindig egy könnyen, egy-két mondatban elmesélhető, nagyon egyszerű, ugyanakkor figyelemfelkeltő koncepción alapulnak. Ezt legjobban azzal a South Park-résszel tudnám illusztrálni, amikor Cartman egy robotnak beöltözve lök ki magából teljesen hitelesnek tűnő Adam Sandler-filmterveket egy hollywoodi stúdió vezetőinek.

Cím: Puppy Love (Házikedvenc-szerelem)

Adam Sandler szerelembe esik egy csajjal, ám a csajról egyszer csak kiderül, hogy valójában egy golden retriever, vagy valami ilyesmi.

Cím: Punch-Drunk Billionaire (Kótyagos milliárdos)

Adam Sandler örököl több milliárd dollárt, de ő inkább bokszoló szeretne lenni, vagy valami ilyesmi.

Cím: még nincs

Adam Sandler csapdába esik egy lakatlan szigeten, ahol beleszeret egy kókuszdióba.