Abcúg Reszkessetek, betörők! – Rendhagyó filmeket ajánlunk a karácsonyi szünetre

Karácsony + tévéképernyő = Reszkessetek, betörők! – a kereskedelmi csatornáknál idén ugyan borulhat a képlet, de egyénileg is megoldható, hogy teljesüljön, és valószínűleg sokan tesznek is majd róla, hogy így legyen, mert nehezen felülírható aranyszabály ez itt mifelénk. Ráadásul az ünnepi filmrepertoár Kevin McCallister kalandjain túl is elég kötött (és ez már nem is csak ránk, magyarokra igaz): a menün a többségnél az Igazából szerelem, a Télapu, A Grincs, a Karácsonyi vakáció és társaik szerepelnek, és általában még a rendhagyóbb ízlésű közönségnél is csak a Karácsonyi lidércnyomással vagy az imádott Die Harddal egészül ki a lista. Mi viszont már unjuk a banánt, úgyhogy most ajánlunk néhány filmet, amelyek ugyan nem számítanak ünnepinek, mégis passzolnak az évnek ehhez az időszakához, mert mellékszerepben feltűnik bennük a karácsony, vagy egyszerűen olyan szívmelengetőek fenyőillat nélkül is, ahogy az ilyenkor dukál.

Karácsonyi filmek az Igazából szerelmen és a Reszkessetek betőrökön túl

Egy huszadik századi klasszikus: Legénylakás

Billy Wilder nélkül nem karácsonyozunk. Hogy miért? Mert minden idők talán legnagyobb író-rendező-producere úgy tudott szórakoztatni, hogy attól a mai napig gyarapodik az ember lelke, akár a századik újranézésnél is, így az év vége felé pedig az a legkevesebb, hogy az ünnep szelleméhez igazodva gyarapítjuk magunkat egy kicsit lelkileg. Nyugodtan választhattuk volna másik mesterművét, a Van, aki forrón szeretit is, de a Legénylakás minden humorosságával együtt még komoly és emelkedett is tud lenni, másrészt pedig nem tolakodóan, de szerepet kap benne a karácsony, sőt a szilveszter is.

Egy film szerelmeseknek: Egy makulátlan elme örök ragyogása

Mégiscsak az egyik legelgondolkodtatóbb és legmeghatóbb film a szerelemről, és mint ilyen, odakívánkozik a szeretet ünnepére is. Persze nem a legegyszerűbb néznivaló, hiszen megmutatja a dolog összes árnyoldalát is, a befejezése meg ambivalens, na de az igazság azért ne fájjon karácsonykor sem – amúgy pedig megállja a helyét az az értelmezés is, amely szerint a történet végkifejlete az örök, égben köttetett szerelem melletti állásfoglalás. (Bónusz: tele van hóval.)

Egy kis feszültség: A Keselyű három napja

Simán rájöhet az emberre a thrillernézhetnék karácsonykor, úgyhogy legyen egy ajánlatunk ilyen esetekre is. Amellett, hogy A Keselyű három napja műfajában a mai napig a legkomolyabb teljesítmények közé tartozik, még karácsony környékén is játszódik, csak épp sosem tolakszik előre benne a háttérből az ünnep – nem mellesleg pedig a maga bizarr módján csordultig van kimondottan eredeti módon ábrázolt gyengéd érzelmekkel is.

Egy réges-régi klasszikus viszonylag új köntösben: Sok hűhó semmiért

A dolog egyik fele az, hogy Shakespeare-ben eleve volt valami ünnepélyes, így néhány évszázad távlatából pedig pláne van, a másik meg az, hogy a jó ízléssel adagolt romantika és a melegszívű humor királyaként a szerző a mai napig hiába várja trónfosztóit (persze a komor drámák királyaként is, csak ez most nem ide tartozik). Kenneth Branagh és illusztris kompániája pedig mindezt a lehető legnaprakészebben tolmácsolta a kilencvenes évek elején, és az interpretációjuk az idő próbáját is kiállta, úgyhogy mehet a lejátszóba karácsonykor a Sok hűhó semmiért is. (A hűhóval való viccelődést most tapintatosan kihagyjuk.)

Egy szuperhősfilm: Batman visszatér

A szuperhősök aranykorát éljük, úgyhogy nekik is helyet kell szorítani a kínálatban – de ha már így van, mi inkább a régi szép időkből ajánlanánk egy filmet, amelynek a hátterét ugyancsak az ünnep adja. Arra viszont figyelmeztetnénk, hogy ez így egy nagyon másfajta karácsony lesz: a Batman visszatér nem az év végi szezonra készült, sőt annak idején sokan hátra is hőköltek tőle, hogy milyen sötét lett. Nagyszerűségéhez mindenesetre kétség sem férhet, úgyhogy aki köpönyegekre és bugyogókra vágyik, kössön kompromisszumot.

Egy szégyentelen romkom: Aludj csak, én álmodom

Akár „igazi” karácsonyi filmként is jegyezhetnénk, hiszen egy jó része az ünnepek alatt játszódik, de nem szoktuk, és igazából nem is annak szánták (ellenkező esetben nyilván nem áprilisban mutatták volna be). Ugyanakkor mégis hogyan működne karácsonykor minden idők egyik legszellemesebb, legkedvesebb és legkedveltebb romkomja, amely részben történetesen karácsonykor is játszódik, ha nem tökéletesen? Egy szó mint száz, épp itt az ideje, hogy elfoglalja végre a méltó helyét.

Egy merész darab: Tágra zárt szemek

Mély víz, csak úszóknak: merülés a párkapcsolatok és a szexualitás legmélyebb bugyraiba az 50-et idén betöltő Nicole Kidmannel és volt férjével, a különös házasságokban különösen erős Tom Cruise-zal. A történet egy karácsonyi partival kezdődik, és még aznap éjjel véget is ér, úgyhogy a tágabb értelemben vett kulisszáival abszolút idevág, de nyilván nem 24-ei nézésre ajánljuk, és nem is nagycsaládosoknak.

Egy animációs film: WALL-E

Végül csorduljanak túl még egyszer az érzelmek, de kerüljük továbbra is a tipikus karácsonyi tematikát, és hagyjuk az élő szereplőket is. A megfejtés egyértelmű: a WALL-E-ért meg kell veszni, annyira cuki, de közben mégiscsak egy félelmetesen érett animációs film nagyon is komoly mondanivalóval, aminek alapvetően semmi köze az ünnephez, mégis minden ízében illik hozzá.