„Az egyetlen érzés, ami megközelíti a szex élményét” – 30 éves George Michael debütalbuma, a Faith

A tavaly decemberben elhunyt George Michael a popzene legfelső ligájába tartozott, ahova csak az Elton Johnhoz, a Beatles-tagokhoz és a szintén 2016-ban meghalt Prince-hez hasonló zseniknek van bejárása. A többiekkel ellentétben neki azonban nem csak a világhírig kellett eljutnia, hogy ez elismert ténnyé váljon, ugyanis bármilyen népszerű volt már a Wham! tagjaként is, akkor még mindenki a tinibálványt látta benne – a fordulat csak a duó feloszlása és első szólólemeze, a Faith megjelenése után jött el. Akkor viszont egy csapásra végbe is ment, sőt: nem is csak az áhított művészi elismerést sikerült elnyernie minden idők egyik legtökéletesebb poplemezével, hanem még hihetetlen népszerűségét és páratlan sikereit is jócskán megfejelte vele. A klasszikus album kereken harminc éve jelent meg, mi pedig az évforduló alkalmából megpróbáljuk elejétől a végéig felidézni a vele járó diadalmenetet.

1987. június 1.

Megjelenik a Faith első felvezető kislemeze, az I Want Your Sex. George Michael már a zenekar utolsó albumán is szereplő, de az ő szólódalaként jegyzett Careless Whisperrel és az Aretha Franklinnel közös I Knew You Were Waitinggel elkezdett távolodni a Wham!-től, de azt senki nem várta tőle, hogy egy ilyen fülledten csattogó, nyers, szókimondó, sőt botrányos számmal jelentkezik, ami ráadásul egy közel negyedórás dalciklus első része. A BBC-nél a monogámia mellett pálcát törő, de mégiscsak nyíltan a szexről szóló tétel ki is veri a biztosítékot, a Beverly Hills-i zsaru 2-ben is szereplő tétel azonban ettől még (vagy részben talán épp ezért) Angliában és az USA-ban is a nyár egyik legnagyobb slágere lesz.

1987. október 12.

Kijön a második előzetes kislemez, a címadó Faith. A laza rock and roll számnak semmi köze az I Want Your Sexhez, sem bármi máshoz, amit George Michael eddig csinált, de óriásit szól: az angol kislemezlistán a második, az amerikain pedig az első helyig jut, amiben a tökéletes kompozíción túl az utolsó képkockáig klasszikus klipnek is nagy szerepe van.

1987. október 30.

Boltokba kerül a nagylemez, amelyen egy kivételével minden dalt egyedül George Michael írt, és az összes szerzeménynek ő volt a producere, valamint a hangszerek jelentős részét is maga kezelte. A két felvezető szám jól előrevetítette, hogy mi készült az elmúlt két évben: az album a soultól a funkon át a jazzig egy sor műfajt bejár, a szövegek pedig sokkal mélyebbek, keményebbek és provokatívabbak, mint a Wham!-ben, de a közönség és a kritika is imádja az új George Michaelt, hiszen az eladások remekül alakulnak, az újságok pedig „a Wham!-es fickó nagy húzásának” nevezik a produkciót, és azt írják, hogy az előadó néha „szinte már túl jó”. A felvételt nyitó címadó dal elején a templomi orgona a Wham! Freedom című slágerének gyászverzióját játssza, és a szimbolikus – na meg persze ironikus – temetkezés egyáltalán nem csak jelképes: ez az énekes már nem az az énekes, amit ékesen jelez a szintén ezen a napon kiadott harmadik single, a Hard Day is.

1987. december 28.

Megjelenik kislemezen a Faith második legnagyobb slágere, a Father Figure. Ha van dal, amivel végleg célba ért a Bundesliga-frizurás, bazsalygó szépfiúból aviator-napszemüveges, Elvis-sérós, borostás és hátborzongatóan magabiztos, enigmatikus popnagymenővé előlépő George Michael, az ez.

1988. január 16.

A Faith felér az amerikai albumeladási lista, a Billboard 200 élére. A Dirty Dancing filmzenéjét taszítja le, amellyel aztán egészen az év közepéig váltogatják egymást az élen. 1988. február 19. Elindul a közel másfél évig tartó Faith World Tour, ahol George Michael ilyen letaglózó teljesítményekkel demonstrálja estéről estére tízezrek előtt, hogy nem a stúdióban trükközte jóra a hangját.

1988. április 21.

Még egy kislemez és videoklip, ezúttal a One More Try-hoz. Csak hogy ne legyen kétsége senkinek afelől sem, hogy George Michael klasszikus soulballadát is nagyon tud írni.

1988. május 21.

A Billboard R&B-albumlistáján is az első helyre kerül a Faith. Fehér szólóelőadó lemezének ez még soha nem sikerült, pedig a lista 23 éve létezik.

1988. június 11.

George Michael a Faith-turnéba szünetet iktatva a Nelson Mandela 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi koncerten is mindenkit leiskoláz a Wembley Stadionban.

1988. július 3.

Megjelenik a hatodik single, a Monkey. Ez a negyedik dal a Faithről, amely az amerikai kislemezlista éléig jut – brit előadónak még sosem volt ennyi No. 1 slágere egy albumról.

1988. szeptember 7.

A Father Figure kapja a legjobb kliprendezésért járó díjat az MTV VMA gálán. A rendező Andy Morahan és… igen, George Michael, mert ő egy videót is simán összerak eská, ha arra van szükség.

1988. november 21.

A Kissing a Fool is megjelenik kislemezen. Ez a hetedik single a kilencszámos Faithről, ami elég sokat elárul az albumról. A változatosság kedvéért jazzes hangvételű dalt George Michael egyébként első nekifutásra, a capella énekelte fel a stúdióban. Minek is vacakolni, igaz?

1988. december 31.

A Billboard éves összesítő listái alapján 1988 No. 1 albuma több mint hétmillió eladott példánnyal a Faith George Michaeltől, az év legjobban fogyó kislemeze pedig a címadó dal. Utoljára 1970-ben volt olyan, hogy mindkét lista élén ugyanaz a név állt, akkor a Simon & Garfunkelnek sikerült a mutatvány. Nem mellesleg a Faith már George Michael második év végi No. 1 kislemeze a Careless Whisper után – ilyet meg csak a Beatles tudott, amikor az 1964-es I Want to Hold Your Hand után 1968-ban a Hey Jude-dal is csúcsra ért. Nem rossz társaság.

1989. február 22.

A 31. Grammy-díj-átadón a Faith kapja a legjobb lemeznek járó díjat.

1989. július 6.

Barcelonában véget ér a Faith turnéja, és ezzel új fejezet kezdődik az 1990-ben megjelenő folytatáson már december óta dolgozó sztár karrierjében. Mint az köztudott, a magánéleti tragédiáktól sújtott, a hírnevet nem nagyon kívánó és nehezen is tűrő George Michaelnek emberileg sajnos sosem sikerült révbe érni, és a kiadókkal illetve a nyilvánossággal vívott küzdelmei miatt a karrierje sem volt már zökkenőmentes ezután, hiába írt egyre jobb és érettebb dalokat, és őrizte meg minden képzeletet felülmúló hangját a végsőkig. Életműve mindenesetre így is magáért beszél, a Faith-korszak pedig talán még az ő szemszögéből is egy közel tökéletes fejezet benne, amiről a legtöbbet a címadó szám pocsék képminőségű, de így is mágikus rotterdami élő felvétele mond el. Efféle diadalokat még a legnagyobbak közül is csak kevesen tapasztalnak meg.