2017. Július 23.

“Igazából nincs olyan élvezet, amitől nem csömörlöttem meg” – 50 éves lenne Philip Seymour Hoffman

Korunk egyik legjobb karakterszínészének három évvel ezelőtti, fiatalon bekövetkezett halála a filmipar elmúlt évtizedeinek egyik legnagyobb vesztesége. Philip Seymour Hoffman ötvenedik születésnapján a szakmájáról és az életről szóló gondolataiból válogattunk.

nlc

Három évvel ezelőtt, 2014. február 2-án halt meg drogtúladagolásban Philip Seymour Hoffman. Az akkor 46 éves színész nem volt kimondottan jóképű, sem deltás, és többnyire nem is szerethető hősöket alakított a vásznon, cserébe viszont a szakma legszűkebb elitjéhez tartozott, mert kivételes tehetségéhez kimagasló intelligencia, fáradtságot nem ismerő ambiciózusság és a hivatása iránti rendhagyóan mély érdeklődés és elkötelezettség társult. A Truman Capote megformálásáért Oscar-díjjal is kitüntetett művész zsenialitása és tragikus sorsa azonban aligha választható külön egymástól, hiszen ő maga is sokszor elmondta, hogy hiába a mindene a színészet, alakításai mindig küzdelmesek, ami egyáltalán nem kellemes – intellektusa és talentuma önmaga számára épp annyira volt teher, mint áldás. Ma ünnepelné az ötvenedik születésnapját, ezért összegyűjtöttük néhány igazán jellemző és igencsak bölcs gondolatát színészetről, filmekről, életről és halálról.

“Úgy hiszem, komolyan kell vennünk azt, amit csinálunk, mert nincs több lehetőségünk. Ez az egy életünk van.”

“Ha emberi lény vagy ezen a bolygón, akkor furcsa vagy és különös, és pszichológiai problémákkal küzdesz.”

“Maga a munka nem nehéz. Jól csinálni nehéz… Pusztán azért, mert szeretsz csinálni valamit, még nem feltétlenül élvezed, és szerintem ez igaz a színészetre is.”

“Számomra nagyon nehéz a színészet, mert ha a munkám nem ér el a saját mércém szerint egy bizonyos nívót, ha nem növök fel a saját elvárásaimhoz, elégedetlen maradok, és akkor aztán nyomorultul tudom érezni magam a bőrömben. Közszemlére teszek magamból egy darabot. Ha semmilyen hatást nem vált ki, szégyellem magam. Félek, hogy az a fajta színész lesz belőlem, aki azt hitte, hogy kitűnik majd a többiek közül, de nem sikerült neki. Most viszont úgy érzem, hogy egy kicsit sikerült kitűnnöm.”

“Annyira együtt tudok érezni ezekkel a fiatal színészekkel, akik 19 évesen egyik pillanatról a másikra gyönyörűvé és híressé és gazdaggá válnak. Az jut róluk eszembe, hogy »te jó ég, én már halott lennék«.”

“80 év múlva már senki nem lesz életben, aki itt áll velem szemben. Remélhetőleg a művészet megmarad.”

“Jön a következő film, a következő kapcsolat – vagy meghalok, és akkor halott leszek. De tudom, hogy ha megmaradok, az élet újabb dolgokat vág majd hozzám.”

“Nekem is voltak bizonytalanságaim és félelmeim, mint mindenkinek, csak aztán felülkerekedtem rajtuk. Viszont elkezdtek érdekelni a személyiségemnek azok a részei, amelyek küzdöttek ezekkel az érzésekkel.”

“Fontos elmondani, hogy egyedül nem lehet színészkedni. Nekünk színészeknek segítenünk kell egymást.”

“A film a vágószobában készül. A forgatás szinte olyan, mint a bevásárlás. Mintha csak a hozzávalókat próbálnánk összegyűjteni – és gondoskodni kell róla, hogy mindent beszerezzünk, mielőtt távozunk a boltból. Akkor aztán meg lehet fogni a hozzávalókat, és el lehet készíteni egy finom tortát. Vagy nem.”

“Nem negatív karaktereket kerestem, hanem olyan figurákat, akik megszenvednek és megküzdenek a boldogulásért. Engem ez érdekel.”

“Rengeteg barátom van, akik nagyszerű dolgokat hoznak össze, legyen szó forgatókönyvről, színdarabról, bármiről. Tényleg nagyszerű dolgokról beszélek, és nagyszerű embereket is nyernek meg hozzájuk, de aztán mégsem sikerül megvalósítani őket.”

“Ha úgy érzem, hogy nem dolgozom jól, és nem tudom, hogyan kellene megoldani az előttem álló feladatot, vagy mondjuk túlságosan beijedek, akkor rossz a kedvem, és nem vagyok épp kellemes figura. Olyankor nem vagyok jó társaság.”

“Bizonyos fokig mindig rejtély számomra, hogy miért tesszük azt, amit teszünk.”

“Tisztában van vele bármikor is az ember, hogy elszalasztott egy lehetőséget? Nem, dehogy van tisztában.”

“Szeretek úgy érkezni a forgatásra, hogy nagyon határozott elképzelésem és véleményem van arról, hogyan kellene csinálni a dolgokat. És szeretek olyanokkal dolgozni, akik ugyanígy vannak ezzel.”

“Igazából nincs olyan élvezet, amitől nem csömörlöttem meg.”

“Az az igazság, hogy az emberek közszemlére teszik a személyiségüket. Nem tudják jól takargatni, mi folyik odabent.”

“Az élet meglehetősen vicces, ha az ember pártatlan külső szemlélőként tekint rá.”

“Néha megkérdezik tőlem, amikor épp egy filmen dolgozom, hogy élvezem-e a dolgot. Ilyenkor kísértésbe esek, hogy elmondjam az igazságot: nem, egyáltalán nem. Egy cseppet sem élvezem. Tudod, mit élveznék? Azt, ha kész lenne, kurva jó munkát végeztem volna, és tudnám, hogy az emberek kapnak tőle valamit. Na, azt nagyon élvezném. Rettenetesen.”