Básti Juli: Igazából féltem aputól

Básti Juli őszintén vall édesapjával való viszonyáról az RTL Klub XXI. század című műsorában. Básti Lajosra egykori barátai és pályatársai úgy emlékeznek vissza, hogy színésznek kivételes volt, ahogy színpadra lépett, betöltötte azt, azonban sokan féltek is tőle, hiszen maximalizmusát még a színházi takarítókra is szerette volna ráerőltetni.

Mint azt Básti Juli édesapjáról mesélték, rettenetesen humoros ember volt, de a munkában nem ismert viccet. Básti Juli és testvére azonban egészen furcsa emberként emlékeznek rá, akit csak később értettek meg.

“Neki az otthona és a családja volt a mindene, de csak ennyit kaptunk belőle, imádta az anyámat, imádott minket, de amikor csak egy perce van erre, akkor az kevés, nekünk. Volt egy mesekönyv, és akkor azt nagy ritkán elolvasta 5-10 percet, egyszerűen nem volt ideje… Egy gyereknek ez szörnyű volt, ez nagyon fájt, és jócskán már felnőtt voltam, amikor helyretettem ezt a fájdalmat. Amikor megértettem, hogy miért volt. Hogy nem ellenem volt ez az egész, hanem annyira sokat dolgozott, hogy nem volt ideje” – emlékezett vissza Básti Juli. 

Básti Julinak gyerekkorában a kertkapu csapódása, vagyis édesapja megérkezése volt az egyik olyan pillanat, amikor elszorult a torka. Az addigi gyerekes viháncolást felváltotta a csend.

“Csapódott a kertkapu, és abban a pillanatban, mint az egerek, szétrebbentünk, és mindenki behúzódott a szobájába, vagy nagyszüleimhez rohantam, és pisszenésmentes csönd kellett, ha délután haza tudott jönni és pihenni tudott. Most már tudom, hogy ha az ember készül egy Lear királyra úgy, hogy délelőtt egy másik darabban próbál egy ezeroldalas főszerepet, akkor pihenésre van szüksége. Nem tudtuk ezt pontosan helyretenni, nem tudtuk, ez pontosan mi, csak azt, hogy jaj nagyon szigorú az apu. Igazából féltem tőle. Egy hatalmas felhő volt fölöttem, ami árnyékot vet rám, és nem tudom megmászni.”

Básti Juli mindennek ellenére, vagy talán éppen ezért édesapja nyomdokaiba szeretett volna lépni. Meg is tette, de egyben biztos volt: nem akarta, hogy Básti Lajos lányaként kezeljék, éppen ezért nevet változtatott.

“Azt mondta, hogy ez nem nőnek való szakma, sok rossz emléke volt, tudta, hogy ez mennyire egy embert próbáló. Nemcsak a tehetségtől, hanem a szerencsétől is függ. Szerintem ő annyira nem is ismert engem, hogy én milyen vagyok. Annyira rettegett, hogy minden rendben legyen, és jó és erős és határozott legyen. Nem tudom, tudta-e, hogy van bennem erő, és képes vagyok koncentráltan dolgozni.”

Édesapja mindig tiltotta Básti Julit a színészettől, olyannyira, hogy a színésznő nem is mondta meg neki, hogy felvételizett a főiskolára. Básti Juli nevet változtatott, Bólyás lett, nagymamája nevét vette fel, hogy ne azonosíthassák édesapjával, és saját karriert kezdhessen.

“Amikor megtudtam, hogy az apám beteg lett, akkor visszaváltoztattam, mert láttam, hogy nagyon fájt neki, amikor a nagymamám nevét vettem fel, mert szerettem volna elszakadni ettől az állandó megkülönböztetéstől.”

Básti Lajos 1977-ben hunyt el, tüdőrákja volt. Lányát, Básti Julit soha nem látta színpadon játszani.

“Akkor operálták, amikor a félévi vizsgám volt, és akkor halt meg, amikor az évvégi vizsgám volt, június 1-jén, soha nem látott színpadon.”