Bányai Miklós Los Angelesből: “az nem lehet az életcélom, hogy híres legyek”

Az én jeleim

Kora télen akármerre jártam Los Angelesben, egyre-másra belebotlottam a legújabb – egyébként javarészt Budapesten forgatott – Drakula-sorozat plakátjaiba. Amikor megnéztem az új sorozat első részét, a stáblistát átfutva feltűnt a második helyen szereplő magyar színész, Miklós Bányai neve. Elég előkelő dolog egy amerikai produkcióban rögtön az amerikai sztár mögött szerepelni – gondoltam –, kevés magyar színész tud hasonló teljesítménnyel dicsekedni, így azonnal kíváncsivá tett a dolog, és rákerestem az interneten a sorozatra. Miki nevénél személyesnek tűnő e-mail címet is találtam. Azonnal írtam egy üzenetet, hogy esetleg Magyarországon találkozhatnánk decemberben, talán lenne miről mesélnie. Körülbelül két perc telt el, és meg is érkezett a gyors válasz. Miki azt javasolta, hogy ne várjunk decemberig, hanem inkább holnapután fussunk össze – mondjuk Santa Monicán… Jól meglepett! És persze azonnal igent mondtam.

Santa Monica-i találkánk

Messze Kaposvártól, Egertől és (relatíve messze) a sípályáktól is, a belvárosban, a híres 3rd Street Promenadnál találkoztunk, egy kaliforniai pékség teraszán. Mikit barátja és lakótársa, az észt színész Johann Urb kísérte el az interjúra. Mikor alkalmam nyílt a színészt kicsit jobban szemügyre venni, kiszaladt a számon: „Nahát, hogy hasonlítasz Keresztes Tamásra!” Miki elmosolyodott, és nem hagyta szó nélkül a megjegyzésemet: „Érdekes, hogy mondod, nem te vagy az első. Egy színész kollégánk szerint is hasonlítunk, ráadásul Tamással jól ismerjük egymást.” Magamban továbbgondoltam, hogy bár lehet, van valami egyezés a külsejükben, gesztusaikban, Tamás úgy tűnik, hosszú időre lehorgonyzott a Katonában, ám Miki életében csak most kezdődik az új föld(rész) meghódítása. „Mégis, mi vezérelt Amerikába? A Drakula miatt határoztad el magad?” – kérdezem.

Az ő jelei

„Nem. Nem feltétlenül azért vagyok itt, hogy sztár legyek. Valahogy ezt adta az élet természetes lépésként. Az nem lehet az életcélom, hogy híres legyek. Ha a munkámmal együtt jár az ismertség, az más kérdés. Igazából csak követtem a megérzéseimet, azért vagyok itt. Tapasztalatot gyűjtök, és az utamat keresem, ha ez a hollywoodi filmvilágba visz, akkor elfogadom. Színész vagyok, és Los Angelesben talán kapok is majd szerepet. A Drakulát is jelnek tartottam, ami mutatta, hogy merre tovább. A sorozat által kreditet szereztem az amerikai filmiparban, és ami nagyon fontos – és szintén jel volt –, ezáltal megkaptam az O1 jelzésű (ismert embereknek járó) vízumot. És persze a munka fizetett annyit, hogy el tudjak indulni. A Drakulának köszönhetem azt is, hogy nagyon komoly ügynökséghez kerültem, velük dolgozik Ashton Kucher, Demi Moore, Lucy Liu, Naomi Watts és sok más neves színész is.”

Bár Miki castingon még nem volt (rövid is lett volna erre ez a pár hét), egy füstbe ment szerepálom már mögötte van: Robert Capa megformálásáról csúszott le. „Már megvolt a szereplőválogatás, amikor megtudtam, hogy film készül a híres magyar fotográfus életéről. Sajnos már forgatják is. Ha még nem kezdtek volna hozzá, akkor biztos, hogy felhívtam volna a rendezőt, hogy álljon meg, most készül elrontani a filmjét!” – nevetünk, és valahogy egyáltalán nem hangzik nagyképűen Miki ambíciója.

Miki korábbi jelei

Miki első komolyabb állomása azonban nem LA, hanem Mexikó volt, oda azonban a szerelem sodorta. Egy kéthetes nyaraláson megismert egy mexikói lányt, akiért – úgy gondolta – érdemes volt elmennie a másik kontinensre. A lányt eleinte nem akarta megkeresni, később, amikor már készen állt volna, a mexikói szépség elköltözött, így elkerülték egymást. „Nem akartam ráterhelni azt a döntést, hogy miatta eldobok mindent, és mostantól, ha tetszik, ha nem, szeretnie kell. Ezt elég önző dolognak éreztem volna. Előbb meg akartam állni a saját lábamon egy idegen országban. De mindent, ami ma vagyok, Mexikónak köszönhetek” – mondja.

Hogy Mexikó után miért nem haza vezetett az útja? „Két fontos találkozás döntötte el a következő lépésemet: egy lány New Yorkból és a Johann-nal való találkozás. Emellett pedig még mindig nagyon fiatalnak éreztem magam, és arra gondoltam, milyen jogon állok a színpadon és teszek fel kérdéseket az embereknek úgy, hogy nincs mögöttem elég élettapasztalat. Az, hogy egy időre elhagytam a színházat és a színjátszást, éppen a színházért és a színjátszásért történt. Olyan ez, mint mikor egy kapcsolatban nincs levegő és mondjuk az egyik fél elmegy búvárkodni, és azzal teret enged a másiknak is” – adja meg a választ.

Új utakon

Nehezen hiszem el, hogy ez a magyar fiú csak pár hete érkezett az Egyesült Államokba. Láthatóan éli és élvezi a várost, otthonának tekinti Topangát, LA kanyonokkal szabdalt, csodálatos körzetét. „Biztos, hogy a természet gyermeke vagyok, mert elmondhatatlanul sokat jelent, hogy fent élhetek a hegyekben. Hatalmas élmény, amikor reggel azzal kell foglalkozom, hogy mókusokat számolok, és mosómedvéket zavarok el a cipőmtől, hogy ne rágcsálják meg… Nyugodtnak érzem magam, eltávolodtam attól a stresszes életviteltől, az állandó nyomástól, a hajszától, a pénznélküliségtől, amiben otthon éltem. Igazából nem is éltem. Nem voltam szabad ember, és nem voltam boldog ember, de ez nem a külsőségeken, hanem a belső hozzáállásomon múlt. Ez változott most meg. El kellett távolodnom a saját életemtől. Persze ehhez nem kell mindenkinek kontinenst váltania. Van olyan barátom, aki erre képes volt a székesfehérvári paneljában is.” Kérdezem, hogy milyen a benyomása az itt élő emberekről. „Sokféle ember él együtt, nem lehet általánosítani szerintem… Ugyanaz van itt is, mint otthon, csak sokkal nagyobb a merítés… és többet süt a nap. Attól pedig minden ember kedve naposabb.”

Láthatóan Mikié is, de vajon látja-e már, hogy jó irányba áll-e hajójának az orra? „A Drakula közben éreztem meg azt, hogy ez lesz a következő út, amin haladnom kell. Alapvetően izgulós vagyok, és hirtelen egy amerikai forgatás közepén találtam magam, annak minden felhajtásával. Szóval papírforma szerint izgulnom kellett volna, de épp az ellenkezője történt. Azt éreztem, hogy megérkeztem” – folytatja a magyar színész, akinek öccse már három éve él San Franciscóban.

Az interjú után Miki még elkísér az autómig, közben látom, ahogy megnézik a lányok az utcán, így kihúzom magam. Azon tűnődöm, hogy csak a jóképű magyar fiút veszik észre, vagy felismerik a színészt is, a debütáló Drakula egyik sztárját? Én továbbra is egy forrongó lelkű útkeresőt, egy jó csillagzat alatt született, nyílt tekintetű fiatal színészt látok benne, akinek nagy jövőt jósolok Los Angelesben.