Újabb világsztárok, akik imádják a magyarokat

Úgy tudjuk, most Torontóban is nagyon hideg van. Nem nehezíti a sorozat felvételeit a kemény tél?
Josh: Elképesztően kemény az időjárás. Volt rá példa, hogy mínusz tizennyolc fokban kellett külső forgatáson dolgoznunk. Amikor kint hóvihar tombol, nem könnyű rávenni magadat, hogy kisétálj a mínuszokba akciójelenetet forgatni.

Mi vonzott benneteket ahhoz, hogy a sok mozifilm után egy tévésorozathoz adjátok a neveteket?
Juliette: Elsősorban John Grisham. Még ha nem is ő írja a forgatókönyvet, a történet az ő regényén alapul. Utoljára 1989-ben szerepeltem tévésorozatban, és ennyi kihagyás után kihívásnak tűnt újra beleugrani egybe. A tévé amúgy is egyre fontosabb, ráadásul a mozival ellentétben itt garancia van arra, hogy lesznek nézői a munkánknak.

A sok egyéb elfoglaltságotok mellett nehéz volt időt szakítani egy rendszeres televíziós munkára?
Juliette: Abban, hogy elvállaltam, nagy szerepet játszott, hogy valójában egy mellékszerepről van szó. Nem kellett állandóan ott lennem a forgatáson, mint Joshnak. Maradt elég szabadidőm ahhoz, hogy új dalokat írjak, de az igaz, hogy a forgatás miatt Los Angelesből Torontóba kellett költöznöm, ami azért eléggé korlátozta a szabadságomat.
Josh: Egy tévésorozat igazán hosszú távú elköteleződést jelent. Ha az ember egy nagyszabású akciófilm főszereplője, azt sem tart 5-6 hónapnál tovább leforgatni, viszont egy tévésorozat egyetlen évada tíz-tizenegy hónapig készül, és a főszereplőnek szinte végig ott kell lennie. A nagy filmek A cég mellett sajnos nem férnek bele az életembe, ezért mostanság a kis független filmeket részesítem előnyben, ahol mindössze pár hétig tart a forgatás.

Juliette, volt már néhány nagyszerű koncerted Magyarországon, például a Sziget fesztiválon. Milyen emlékek kötnek ide?
Juliette: Óh, a Szigetet nem tudom elfelejteni. Ott ugrottam be első alkalommal a közönség soraiba a színpadról, húszezer ember közé. A magyarok meg tudnak vadulni a koncerteken, de emellett nagyon szerető közönség. Körbehordoztak a kezükön, de senki nem próbált megfojtani, amiért nagyon hálás vagyok. (Nevet.) Ez volt az egyik első fesztiválfellépésem, máig élénken él bennem. Szeretnék újra eljutni hozzátok, mert imádom a közönségemet, és jó lenne újra találkozni azokkal, akik szeretnek engem. A legnagyobb bajom, hogy annyi hely van a világon, viszont belőlem sajnos csak egy van…

Most, hogy már jól ismered a filmbizniszt és a zeneipart is, melyiket tartod keményebbnek?
Juliette: Zenészként nem áll mögöttem hatalmas stúdiórendszer megszámlálhatatlanul sok pénzzel, és minden pénzt, ami ahhoz kell, hogy videoklipet készítsek, lemezt vegyek fel vagy elmenjek turnéra, a rajongóktól szerzek az eladott CD-k, pólók vagy a kifizetett koncertbelépők árából. Ha valaki könnyű pénzkeresetre vágyik, ne ezt a szakmát válassza.

Ha A cég című filmből indulunk ki, akkor a sorozatban Tom Cruise és Holly Hunter idősebb változatait alakítjátok. Próbáltatok az ő játékukhoz igazodni?
Juliette: Imádom Holly Huntert, az egyik kedvenc színésznőm, és csodálatos volt a filmben annak idején, de ez a Tammy, akit játszom, már nem az a Tammy, aki ő volt. Tíz év telt el a filmbéli történések óta, és ennyi idő alatt az emberek sokat változnak.
Josh: Cruise a világ egyik legnagyobb filmsztárja, és nagyon tetszett, ahogy felépítette ezt a figurát. Mindezt tiszteletben tartottam, amikor Mitch bőrébe bújtam, sőt egy-két apróságot ellestem tőle, hogy felhasználhassam a szerephez, de azt tudni kell, hogy ez már egy idősebb, megfontoltabb változata Mitchnek. Jó lenne, ha egyszer Tom is megnézné és elmondaná a véleményét.

Hollywoodban valószínűleg rengeteg ügyvéddel találkoztok. Nem gondoljátok, hogy az egészségesnél nagyobb hatalom összpontosul a kezükben? Josh, konzultáltál ügyvédekkel a szerep miatt?
Josh: Nem kellett erre külön időt fordítanom, mivel az írógárdánk szinte csak ügyvédekből áll. (Nevet.) A Harvardra azért elmentem körbenézni, hiszen Mitch ott diplomázott, és könyvet is olvastam az ügyvédi munkáról, de nagyjából ennyi.
Juliette: Nem indulnék ki abból, hogy az ügyvédek rosszak lennének. Szükség van rájuk az igaztalanul megvádolt emberek védelmében, és Mitch is egy olyan figura, aki a szakmájával az ártatlanokat próbálja segíteni. Valóban létezik a szakmának egy korrupt, hatalomra törekvő ága is, de szerintem ez inkább a nagyvállalatok ügyvédjeire jellemző.

Josh, amikor a Poseidont forgattad, elég csúnya sérüléseket szereztél (többek között izomszakadása és fejsérülése volt – a szerző). Azóta óvatosabb vagy? A veszélyes jeleneteknél használsz kaszkadőrt?
Josh: A cég forgatásánál saját magam csinálom az akciójeleneteket, de ez azért van, mert eddig még egyszer sem kértek tőlem semmi igazán veszélyeset. Tény, hogy a Poseidon óta kicsit óvatosabb vagyok, de az is igaz, hogy még mindig imádok kaszkadőrjeleneteken dolgozni, mert ilyenkor folyamatosan feszegetheted a tested korlátait, és olyan érzés, mintha munkaidőben sportolhatnál. Színészként olyan dolgokat csinálhatok így, amire átlagemberként sosem lenne lehetőségem, ráadásul mindig szakértők felügyelete mellett.

A magyar nézők elsősorban olyan romantikus filmekből ismernek, mint a Mindenütt nő vagy az Ilyen az élet. Romantikus típusnak tartod magad?
Josh: Igen, abszolút. Mondjuk A cégben kevésbé domboríthatom ki ezt az oldalamat, mivel ez egy sokkal akció- és krimiközpontúbb történet, amiben a romantikus szál csak másodlagos. Az ilyen sorozatoknak megvan az a kellemetlen oldaluk, hogy az embernek rengeteget kell dolgoznia rajtuk, így a romantikus oldalamat most arra a kevés otthon töltött órára tartogatom, ami jut nekem, ami azért is fontos, mivel nemrég jegyeztem el a barátnőmet. Persze ha lesz rá lehetőségem, készítek még romantikus filmet, hiszen magam is imádom a műfajt.