Stohl András: “Bennem is indulat lenne, ha az én hozzátartozómnak ment volna neki egy állat”

2010 májusában az ország kedvencéből egy csapásra egy ország ellensége lett. Hetekig címlapon volt Stohl András, miután ittasan autóbalesetet okozott, aminek egy súlyos és egy könnyebb sérültje lett. Az eset kapcsán Stohl egy ideig elveszítette munkáit, ma már azonban telt házzal futnak darabjai, és a Való Világ műsorvezetőjeként újra láthatjuk az RTL Klubon. Hosszú hallgatás után, megrendítő őszinteséggel mesélt a Nők Lapja Cafénak múltról, jelenről és jövőről.

Stohl András a bíróságon Fotó: Sanoma Archív/Vörös Szilárd

Milyen érzés volt a tárgyaláson ismét szembesülni azzal, hogy mit tett?
Nehéz volt. Borzalmas érzés újra odaállni, és újra végighallgatni 9-től fél négyig a tanúkat, újra felidézni az egész borzalmas balesetet. Az volt a legnehezebb része, hogy mindig, újra és újra a fejedhez vágják, mit tettél, újra és újra szembesülnöd kell a történtekkel. És nem tehetsz semmit, mert elkövetted, ez is a kanossza része, hogy a fejedre olvassák.

Hogyan néztek önre az áldozatok?
Pali bácsiék autójából Ibolya nagyon rossz idegállapotban volt, ő nem is nagyon törődött velem. A furcsa az volt, hogy abból az autóból, amiben ők utaztak, a három srác közül kettő kifejezetten pozitívan beszélt. Különösen az egyikük úgy viselkedett, mintha segíteni akart volna. Ő nem akarta a véremet. A két lány viszont igen. Ezt is fura volt látni, hogy egy autóból egy társaságban mennyire másképpen ítélnek meg engem. És ez az egész nézőközönségre igaz. Egy részük úgy véli, hogy igen, ez történt, de próbáljunk meg továbblépni, vagy valahogy segíteni. És persze vannak, akik azt mondják, hogy a véremet kell venni.

Mennyi ember maradt meg ön mellett? Akik nem ítélkeznek. És milyen arányban vannak azok, akik támadják?
Általában a pozitív dolgok jönnek vissza. Szinte senki nem veszi a fáradságot, hogy bántson, tehát olyan nincs, hogy az utcán valaki rám szóljon. Olyan van, hogy odajönnek, megölelnek, megpuszilnak, és azt mondják: „Tartson ki.” Szóval ez nagyon meghökkentő. Akik támadnak, bántanak, arc nélkül az interneten teszik.

És olvassa ezeket a hozzászólásokat? Szembesíti magát a nép haragjával?
Persze. Tisztában kell lennem azzal is, hogy nem mindenki szeret, és nem mindenki bocsájt meg. Nagyon sok ember elvesztette a belém vetett hitét.

Mikor fogta fel, hogy mit is tett valójában, és azt, hogy ennek milyen következményei lehetnek a sérültek és a szerettei életében?
Az az érdekes ebben, hogy az ember hogy tud tönkretenni mindent. Én 43 éves vagyok, a Nemzeti Színház színésze, az RTL Klub egyik arca, különböző tévésorozatok és tévéfilmek főszereplője. Ennél többet zuhanni, ennél többet tönkretenni… Három gyönyörű kislánynak az édesapja vagyok, több család függ tőlem anyagilag. Ezt mindet sikerült egy alkalommal majdnem tönkretenni. És most úgy néz ki, hogy a nézők, az olvasók szeretete, azok a dolgok, amiket azóta a baleset óta csinálok, talán segítenek visszajönni.

Vonatkoztassunk el a balesettől – ami nem könnyű, de mégis. Aki egyszer is látta önt a színpadon, azt érzi, hogy ezt az iramot, tempót nem lehet ép ésszel, tisztán végig csinálni. Ugyanakkor ez nem lehet mentség a történtekre, tehát sakk-matt helyzetbe kerül az ember…
Pont a minap beszélgettem egy okos emberrel, és ő azt mondta, hogy átlagon felüli dolgokat vár tőlem a színpad is, meg a tévé is. Nem egy átlagemberhez képest mérnek. Kicsit olyan ez, mint egy élsportolók élete. Csak én nemcsak a színpadon, hanem a magánéletben is ilyen szélsőségesen élek.

Stohl András a Jó zsaru – rossz zsaru című bűnügyi drámában Fotó: Sanoma Archív / Vörös Szilárd

Változott valamit a játéka a baleset óta?
A játékom is változott, de inkább a nézők megítélése változott. Ha csak bejövök a színpadra és egy szót sem szólok, egy néző már sok mindent belelát a játékomba. Már sokkal többet jelentenek a mondatok, főleg ha alkoholról vagy balesetről van bennük szó. Minimum kétszeresen hat a közönségre is és rám is a szavak ereje.

Kábítószer-elterelésre is kell járnia. Hogyan zajlik egy ilyen foglalkozás? 
Csütörtökönként járok elterelésre, bemegyek a pszichiáterhez, és beszélgetünk egy órát. Általában már az első alkalommal tisztázódik, hogy az ember milyen mértékben függ a drogtól, és ehhez mérten foglalkozunk vele. Mi az első alkalom óta nem nagyon beszéltünk a drogokról.

Akkor miről beszélgetnek?
Azt szoktam kérni, hogy beszéljünk egy kicsit az alkoholról, vagy éppen a színházban történő dolgokról. Legutóbb arról beszélgettünk, hogyan lehet feldolgozni azt, hogy az egyik pillanatban még te vagy az ország egyik legnépszerűbb embere, a másikban pedig már közellenség.

Miért kell önnek az alkoholról beszélni?
Mert érdekel, hogy milyen mértékű az alkoholproblémám, ha van egyáltalán.

És van?
Szerintem pont annyit iszom, mint egy átlagos férfi az én koromban.

Március 31-én folytatódik a tárgyalása. Mi lesz akkor, ha börtönbe küldik?
Hát akkor bemegyek a börtönbe.

András és párja, Anikó Fotó: Sanoma Archív/Karizs Tamás

Mi vár akkor a családjára?
Ez a felelőtlenség, amit én akkor elkövettem, nemcsak engem érint, hanem sok mindenki mást is. Sok variáció ebben nincs. Nyilván segít a család, összefog mindenki, segítenek a barátok.

Két nap van karácsonyig. Hogyan tud majd őszintén boldog lenni az ünnepek alatt, amikor lehet, hogy börtön várja jövőben?
Nagylányaim 23-án nálam alszanak és 24-én dél körül viszem őket vissza az anyukájukhoz. Így nálunk 23-án este jön a Jézuska.  A legkisebb lányom, Franciska már két év négy hónapos lesz, és már tudja, mi az a karácsony. Beszél, énekel, szóval ez egy nagyon szeretetteljes ünnep lesz. Végképp nem szeretném, hogy a gyerekeimnek még a szeretet ünnepén is azzal kelljen foglalkozniuk, hogy mit tett az apjuk. Egy csomó idő eltelt számukra is a baleset óta, felnőtt emberként tudják ezt kezelni ezt a helyzetet. Csak egymással foglalkozunk majd karácsonykor.

Úgy tudom, az RTL Klubnál és a Nemzeti Színházban is szeretet övezi a kollégái körében.
Próbálok olyan légkört teremteni, hogy mindenki jól érezze magát. Úgy szeretek bejönni, hogy jókedvet teremtek. Szeretem, ha örül a kellékes, ha örül az operatőr. És ez nekem is erőt ad, hiszen ők „rakják alám” a műsort.

Tovább lehet lépni? Elmúlik a bűntudat? Létezik ön szerint megbocsájtás?
Nagyon túllépni nem tudok, mert sok hozadéka lesz, akármilyen döntést hozzon is a bíróság. Biztos, hogy legalább öt évig nem lesz jogosítványom. Biztos, hogy öt évig minden nap eszembe fog jutni, hogy miért nem ülhetek be a volán mögé. Abban reménykedem, hogy egyszer a hobbimat, a vadászatot tovább tudom majd folytatni. Mert az nekem nagyon fontos. És hát ugye elvették a puskákat is.

Mi az a kérdés, ami folyton visszatér?
Arra a kérdésre nem tudok mit mondani, hogy „mi lett volna, ha a te apukádat vagy a te nagypapádat ütötték volna el”. Nekik is igazuk van. Biztos vagyok benne, hogy bennem is borzalmas indulat lenne, ha az én hozzátartozómnak ment volna neki egy állat nem tiszta állapotban. Ami ezen túlmutat, vagy ami átsegít, az a megmagyarázhatatlan szeretet, ami felém árad. Ami persze nem teljesen megmagyarázhatatlan, mert azelőtt is rengeteget tettem azért, hogy örömet szerezzek. Úgy tűnik, szerencsére kitartanak mellettem. Valójában nem kell védeni magamat, mert nem bánt engem az égvilágon senki!