“Ha nem rúgnak ki, sosem kezdtem volna el ennyit gondolkodni magamról”

Mészáros Árpád Zsolt küzdelme a rákkal

Új rovatunkban az adott hónapban lévő évfordulókhoz valamilyen szinten kapcsolódó interjúkat készítünk. Ismert, vagy éppen kevésbé ismert, de érdekes emberek mesélnek. Ez a „Hét témája”. Születésnapja alkalmából Kecskés Karina színművésznővel beszélgettünk.

Ma van a születésnapod, isten éltessen, Karina! Megengeded, hogy eláruljuk az olvasóknak, hány éves lettél?
Persze, 35.

Szép kerek évforduló. Sok színésznő titkolja, szépíti a korát. Hogyhogy te nem?
Mindenkinek szíve joga, fölvállalja-e az életkorát. Semmi nem változik attól, hogy ennyi idős vagyok, sőt örülök neki. Sokkal többet értek ugyanis a világból, mint huszonévesen. Önazonosabbnak érzem magam, mint bármely korábbi életszakaszomban.

Szerinted egy nőnek, aki a színpadon nap mint nap vállalja az arcát, a ráncait, nehezebb az idő múlásával felvenni a harcot?
Szerintem szánalmas, ha az ember nem tudja elfogadni, hogy az élet telik. Borzasztóan sajnálom Nicole Kidmant, akinek gyönyörű arca volt, mégis teljesen szét van plasztikáztatva. Nem igazán értem az ilyen nőket. Én sosem voltam ennyire hiú, és nem is értem, hogy tudnak ennyit foglalkozni a külsejükkel, hogy van erre idejük? Az emberi értékek számomra sokkal előrébb valóak. Annyira csodálom azokat az idős embereket, akiknek megmarad a ráncos vonásaikkal együtt a gyönyörű arcuk vagy a csillogó tekintetük. Szeretem például Mészáros Márta arcát és azt a bölcsességet, ami sugárzik a szeméből.

Fotó: Sanoma Archív/Falus Kriszta

Ahogy visszagondolok rád, te azért eléggé szerettél szépítkezni, jól kinézni…
Korábban sokkal hiúbb voltam, a terhességem alatt és mióta gyerekem van, rájöttem, hogy egy nőnek a teste arra való, hogy átadja a gyerekének a hasát, az alakját, a mellét, és nincs ennél gyönyörűbb dolog a világon! Természetesen mivel színésznőként az alakommal is dolgozom, fontos, hogy jó kondícióban legyek. Az is fontos, hogy a kislányomnak is példát mutassak és tessem neki. Ezért eljárok mozogni, jógázom, úszom, télen fürdőkbe megyek, szeretek síelni, minden évszak adott sportját művelem, de semmit nem viszek túlzásba. Ha van egy kis háj a combomon vagy a fenekemen, nem gondolom, hogy ettől megállna az életem és boldogtalan ember lennék…

Most másképp is öltözködsz?
Van egy sajátos stílusom, és ha módom adódik, szívesen hordok nőies ruhákat. Ha kimozdulok,  színházba megyek vagy vacsorázni, szeretem megadni a módját. De jelenleg az időm jelentős részét otthon, tréningnadrágban töltöm, és a kutyát is farmernadrágban sétáltatom. Nem mehetek tűsarkúban a játszótérre hintázni meg homokozni órákig.

Az NLC-nek 2004-ben nyilatkoztál utoljára. Már akkor, a baba előtt is azt mondtad, hogy most is tökéletesen boldog vagy, mert a három alappillér, ami neked fontos – egészség, a szerelem és a munka –, rendben van. Hogy tekintesz vissza az akkori önmagadra? Lehet, hogy akkor nem tudtad, mi a tökéletes boldogság, és csak most, a gyerekkel teljesedett ki az életed?
Nem tudtam, hogy a gyerek ilyen csodálatos dolog az ember életében, és a legfontosabb, leggyönyörűbb dolog, ami történhetett velem. Mindamellett, hogy egy gyerek végtelenül fárasztó is, öt percem sincs magamra soha. A legnagyobb vágyam, hogy két napot aludjak egyhuzamban és senki ne szóljon hozzám. Mégis az életemben a legfontosabb a gyerek és a munkám. A picinek köszönhetem, hogy a sors összehozott a Baltazár Színházzal és vezetőjével, Elek Dórával. A színház adja meg a munkám tengelyét, a gyerekem pedig az életem tengelyét.

Sokáig játszottál az Új Színházban. Szülés után visszakaptad a régi szerepeidet?
Az igazgatóm kirúgott, amikor terhes lettem. Ott álltam munka és mindenféle egzisztencia nélkül. Mikor megszültem a babámat, Elek Dóra megkérdezte, nem lenne-e kedvem a Baltazár Színházban beszédet tanítani. Ismertem őket és mindig vágytam arra, hogy valaha egyszer velük dolgozhassam. Boldog voltam az ajánlattól, de kétségbe is estem, mert én nem vagyok tanár. Bementem és elkezdtem sírni, mire a társulat tagjai odarohantak hozzám és azt mondták, sebaj, majd mi segítünk! És így is lett! Segítettek az ártatlanságukkal, az életörömükkel, az elfogadásukkal, azzal, hogy az összes fogyatékosságommal, hibáimmal együtt szeretnek és elfogadnak. Ugyanolyan ártatlanok, mint egy gyerek, és mellettük tapasztaltam meg, milyen értékek fontosak. Jóságuk, nyitottságuk, szeretetük megerõsít, és emellett erős egyéniségek, remek színészek és nagyon szorgalmasak.

A Fiúk, lányok című kabaréban Forrás: baltazarszinhaz.hu

Milyen munkáid vannak?
A Baltazár Színházban jelenleg két előadásban játszom, a Kőválaszban és a Fiúk, lányokban, plusz tanítok beszédet. Emellett Mészáros Márta nemrég rendezte meg a Karinthy Színházban Fellini Cabiria éjszakái színházi változatát, én játszom benne a címszerepet. Az ember életében kevés ilyen sorsszerű feladat van. Ebben meg tudom mutatni, éppen hol tartok, mit gondolok az életemről. Jó, hogy a sors összehozott egy olyan csodálatosan bölcs emberrel, mint Márta.  Nagyszerű dolog tanulni tőle.

Hogy viseled a szabadúszással járó bizonytalanságot?
Amikor történt ez a csúfondáros esemény, kihúzták a lábam alól a talajt. De ennek így kellett lenni. Akkor sosem találtam volna rá a Baltazár Színházra, sosem találtak volna meg ezek a szerepek, főleg nem gondolkoztam volna magamról ennyit, vagy arról, hogy én mit tartok fontosnak, az életemben mi fontos. Vagy olyan társulattal dolgozzak, olyan közösséggel, ami jó csapat, vagy olyan szerepet tudjak eljátszani, ami fantasztikus, vagy jó rendezővel dolgozzam.  De megcsinálok én bármit, csak akkor azt nagyon fizessék meg! Nyilván nem ez az életem álma, de el tudom képzelni, hogy van az az összeg…

Filmezni imádsz és imád a közönség a filmvásznon. Milyen típusú filmben játszanál legszívesebben, ha felkérnének?
Olyan szerepet szeretnék eljátszani, ami egy mély életutat mutat be. Elindul valahonnan a figura és a történet végére valahol máshol tart. Mély emóciókat vált ki az emberekben, tehát nevetnek és sírnak. Olyan produkcióban szeretnék részt venni, ami az érzelmekre hat, ami szép, szívbe markoló és katarzissal zárul. Jó lenne, ha aki rendezi, okos ember, aki sokat tud és van is mit közölnie.

Létezik, hogy az Üvegtigris2 óta nem szerepeltél?
Nagyjátékfilmben nem játszottam már jó ideje.

Fotó: Sanoma Archív / Falus Kriszta

Az anyaság harcosabbá, igazi anyatigrissé tett? Jobban ki tudsz állni magadért?
Az értékrendemen változtatott. Drága lett az időm, szeretem a gyerekemre és a családomra fordítani, és kizárólag olyasmit csinálok, amiben az örömömet lelem. Szeretnék a gyerekemnek is irányt mutatni, mi a fontos az életben: szeretet, odaadás, barátság. Inkább a felelősségem nőtt meg, hogy büszke legyen majd egyszer rám a gyerekem.

Honnan ez a különleges név, Jadviga?
Magyarul Hedvig. Volt egy magyar királynő, aki Lengyelországba ment férjhez. Megtetszett ennek a remek, szent életű nőnek a neve.

Úgy hallottam, nagy öröm ért mostanában…
Megkaptam az Érték-díjat a 2010-es év színésznőjeként! Az előző díjat 1998-ban Presszó című film filmkritikusaitól kaptam a legjobb női alakításért, ez most életem második díja, a baltazáros munkáimért és a Cabiria éjszakáiért.

Ezt a díjat mindig olyanok kapják, akik nagyobb nyilvánosságot érdemelnének. Szinetár Miklós, Huszti Péter, Presser Gábor, Vitray Tamás, ők ítélték neked a díjat. Örülsz, hogy újra észrevették és elismerték a munkádat?
Nem számítottam rá, nagyon meg is lepődtem. Ezt e két szerepet – akkor a Presszót, most a Cabiria éjszakáit – tartom sorsszerűnek az életemben. Ezzel a szereppel is eldolgozgatok még egy darabig. Ha egy színész életében megadatik két-három olyan szerep, ami igazán különleges munka, az már nagy dolog, én most boldog vagyok.