Tatár Csilla: “Kikérem magamnak a kérdést, mikor leszek anya!”

Fotó: Sanoma Archív/press.TV2.hu

Nem vagyok egy vérmes tévénéző, de amikor kapcsolgatok, látom az arcod reggel, kora este és néha éjszaka is. Mondd, hogy bírod?

Jó kérdés. (nevet) Van egy jó tulajdonságom: szenzációsan értek az időm beosztásához. Sosem értettem, amikor valaki el van havazva! Én egyszerűen csak tisztában vagyok vele, mennyi dolgom van, és kisakkozom, hogy fér bele minden egy napba. Igaz, ami igaz, tényleg vannak húzósabb időszakok. Például most, az ünnepek előtt, hogy a Megamániában és az Aktívban is dolgoztam, kicsit fárasztóbb volt, de egyáltalán nem bántam, mert a legnagyobb ajándék műsorvezetőként, riporterként és szerkesztőként is jelen lenni.

Úgy hallottam, mostanában már kamerát is tartasz a kezedben…

Igen, az Aktív riportfilmjeinek egy része úgy készül, hogy a riporter egy személyben az operatőr és a vágó is. Persze ez nem ment azonnal, ahhoz, hogy univerzális lehessek, kellett némi továbbképzés. Nagyon élvezem ennek a munkának minden pillanatát, mert így az utolsó képkockáig mindent magam találok ki. Így utólag sincs semmi bosszankodás, mert nem érthetjük félre egymást az operatőrrel, hiszen az is én vagyok! A megálmodott riportfilm pontosan olyan lesz, ahogyan azt én elképzeltem. Nyitott vagyok az új dolgokra, és örülök, hogy az egyedüli forgatások következtében még több tapasztalatot szereztem a szakmámban.

Legendák keringenek arról, mennyire vigyázol az alakodra!

Próbálok, de szó sincs arról, hogy éheznék a karcsúság fejében. Megeszem, ami jólesik, és a sporttal kompenzálok, ami részemről egyáltalán nem áldozat, mert imádok mindent, ami mozgás. Ebben is a változatosságot kedvelem, mint a frizurámban.

Tényleg, miért is lett rövid? Úgy tudom, nincs új pasi.

Nincs! (nevet) De a régi nagyon is megvan (Csilla férje, a Fókusz műsorvezetője, Gönczi Gábor – a szerk.), és az elmúlt években, mióta hosszú hajat hordtam, számtalanszor elmondta már, mennyire szerette a rövid hajamat. Ráadásul idén betöltöttem a huszonhetedik évemet, s ez hozott számomra egyfajta lelki változást, nem is tudom… hajvágás lett a vége. De egyáltalán nem bántam meg, mert nagyon jól érzem így magam, és a férjem nap mint nap elmondja, mennyire jó döntés volt a frizuraváltás!

Férjével, Gönczi Gáborral Fotó: Sanoma Archív / Szabolcs László

Nagyon fiatalon, mindössze huszonnégy évesen kötötték be a fejed. Ez ma már nem jellemző. Nem bántad meg?

Soha, egy pillanatra sem. Hiszen nem volt mit! A házasság nem rabság, hanem egy szuper dolog, amitől többé válik egy kapcsolat. S ettől még szó sincs arról, hogy Gáborral egymás nyakán ülnénk. Mindkettőnknek megvan a saját élete, szabadsága, az álmai – támogatjuk, segítjük egymást az utunkon, együtt vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy bármiben gátolnánk a másikat. Csak nevettünk, amikor pár hétre elmentem Máltára tanulni, s már azt taglalták az újságok, vajon baj van-e a házasságunkkal? Nincs. Csak számunkra természetes az, hogy időnként el kell engednünk egymást.

Fotó: Sanoma Archív / Rozmanitz Gábor

Ha már az újságoknál tartunk, a gyerekkérdéssel is rengeteget maceráltak benneteket.

Látod, ez az, amin sokszor felbosszantom magam! Nézd, tőlem még az anyukám sem kérdezi meg, hogy ugyan, kislányom, mikor lehetek már nagymama? Mert ő is pontosan tudja, érzi, hogy ez a döntés a mi legbelső magánügyünk, hogy ennek mikor jön el az ideje, azt majd mi érezzük, és ez csak ránk tartozik. Leginkább szerintem ez egy nő legbelső ügye. Egyszer én is kétgyerekes anyuka leszek, de az, hogy ez mikor érkezik el az életembe, bármilyen furcsa, nem tudom és nem is szeretném előre megmondani. Az életem történéseivel pedig csak magamnak és a szeretteimnek szeretnék elszámolni.