Gryllus Dorka: “A színpad nagy kerítő”

Tömött sorok kígyóznak a Gödör Klub előtt, egészen a Le Meridien Hotelig áll a sor, hogy az érdeklődők bejuthassanak a szombat esti eseményre. Ez a koncert is ingyenes, talán ettől pörög eszeveszetten a legnépszerűbb nyári klub a belváros közepén. Színpadon a RotFront, Gryllus Dorka berlini zenekara, amelyben énekel. A banda „multikulti”, Madonna kedvenceire, a Gogol Bordellóra hajaz – zeneileg és a külsőségeket tekintve is hasonló karakterűek. Jiddis, roma, szláv elemek, minden karakteres kultúrából megtalálható benne egy-egy csöpp. Dorka a magyar virtust teszi bele, pirosban és feketében, tüllminiben bolondozik a színpadon, ugrál és énekel, féktelen energiát sugároz. A nézők és a színpadon állók egymásból töltődnek, egyszerűen szikrázik a levegő a klubban.
„Jó passzban van Dorka!” – hallom a közönség soraiból. Még Berlinből is jöttek vendégek. „Milyen szép cigány lány!” – mondja egy egzotikumra éhes egykori nyugat-berlini srác. Underground körökben is népszerű a mainstream filmszínésznő, de azt csak Dorka rajongói tudják, hogy kedvencük több zenekarban is énekelt a ’90-es években, a képzőművész-énekesnő Tereskova háttérénekesnőjeként még művésznevet is kapott. Gryllus Dorkát Grillhústorta néven jegyezték a lemezeken és a fellépéseken. „Jé, te erre emlékszel?” – kérdezi Dorka meglepődve, amikor az előadás után gratulálok neki. A RotFront
az idei és hazai „must see” fesztiválok állandó fellépője – a Balaton Sound és a Sziget látogatói is élvezhetik az energetizáló zenekart, de a már szinte Gryllus családi eseménynek számító Kaláka-fesztiválon is ott lesz idén Dorka zenekara. „A nyáron filmet is forgatok, de azért úgy alakítottuk a menetrendet, hogy egyik magyarországi fesztiválról se hiányozzak. Erdélyből, ahol augusztusban dolgozunk, mégiscsak könnyebb átugrani egy fellépésre, mint – mondjuk – New Yorkból” – meséli, merthogy a nyár fesztivál nélkül nem is igazán nyár.

BERLIN ÉS BUDAPEST FELETT AZ ÉG  
Gryllus Dorka harmincéves kora óta él Berlinben. Vannak, akik szerint az ember harminc fölött már kevésbé tud alkalmazkodni a gyökeres változásokhoz, különösen, ha új országot választ magának. Talán ez az utolsó pillanat, amikor csont nélkül sikerülhet az újrakezdés. A kétlaki életet élők általában mindenhol honvágyat éreznek, attól függően, hogy melyik országban vannak – vagy az hiányzik, amelyik mindig is az otthon volt, vagy az, amelyik éppen az.   
„Fagyizzunk egyet” – javasolja Dorka az első randevúnkhoz. Egy, a budai hegyek között megbúvó kis cukrászdában találkozunk, túró- és mákfagyit kérünk, „mert az Berlinben nincs”, és nem is a cukrászdában, hanem inkább egy padon ülünk le. Csak semmi fakszni, hiszen Dorka Berlin mellett Pasaréten is otthon van. „Itt laknak a nagyszüleim, a szüleim, itt jártam iskolába, minden sarkot nagyon jól ismerek.” Dorka ma már legalább annyi időt tölt itthon, mint Berlinben. „Ha honvágyam van, hazajövök, ha elég volt itthon, akkor meg elmegyek. Így mindkét városból a legjobbat kapom, de azt is látom, hogy mi az, amiben Berlinben sokkal előrébb tartanak, mint Budapesten. Ott például nem bánnak veled lekezelően csak azért, mert nő vagy. Azóta itthon még jobban megdöbbenek azon, hogy egy férfi még mindig leinthet egy nőt azzal, hogy »jól van, cicuskám, ehhez te nem érthetsz«. Az is felháborító, hogy Budapesten megverhetnek valakit az utcán csak azért, mert meleg. Ez Berlinből nézve felfoghatatlan, ahol az emberek sokkal nyitottabbak. Senki nem lepődik meg azon, ha két férfi kézen fogva sétál az utcán. Tudom, vagy inkább csak remélem, hogy néhány év alatt mi is eljutunk majd oda, hogy tiszteljük és egyenrangú félnek tartjuk a nőket, és hogy végre elfogadjuk a melegeket. Amit ma olykor Budapesten magam körül látok, arra azt tudom csak mondani, hogy kínos, nem európai.”

KELET-EURÓPAI LÁNY
Mi az, ami itthon jobb? „Én idetartozom, és ezt már nem lehet átprogramozni. Minden, amit a szüleimtől, az országtól, a magyar kultúrától kaptam, én vagyok. Azt, hogy mit jelent az anyanyelv, a kultúra és a haza, sokkal jobban megérti az ember, ha mindezektől távol kerül. Felértékelődik minden, amit otthonról hoztunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennék maximálisan nyitott és befogadó. Sőt. Ezek nélkül a tulajdonságok nélkül, azt hiszem, egyetlen hétvégét sem lehet egy másik országban eltölteni, nemhogy egy fél életet.”
Németország, a német nyelv és kultúra Dorka gyerekkora óta jelen van az életében. Édesapja családja német származású, ezért is érzi magát otthon Németországban. Idejében megtanult németül gondolkodni és viselkedni. „Arra jöttem rá, hogy ettől függetlenül százszázalékosan nem lehet befogadni egy másik ország kultúráját. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet így is meg úgy is csinálni, el kell dönteni, melyiket választja az ember. Mindig magyar lány leszek – egy kelet-európai lány Berlinben. Megőrülnék, ha csak itt kéne laknom, de akkor is, ha csak ott. És azt is tudom, hogy miért lehetek büszke arra, hogy kelet-európai vagyok. Mert egymás iránti érzékenységgel, talpraesettséggel és rafinériával jár, nem beszélve az iróniáról és a humorról.”
Dorka szerint az ember bármennyire is szeretne valamit, vannak határai, amelyeket jó, ha tisztán lát. Ami a szakmából neki itthonról hiányzik, az az, hogy Magyarországon nincsenek filmszínészek, akik abból élnek, hogy filmekben szerepelnek. „Németországban a filmkészítés és -forgalmazás is egészen más szinten van, így létezhetnek filmszínészek, akik csak ebben a műfajban utaznak. Ha itthon azt mondanám, hogy én csak forgatni szeretnék, hamarosan valaki másnak kellene fizetnie a számláimat.”
Szívesen játszik színházban – egyszer-kétszer egy évben, projektszerűen. „Hiányozna is, ha nem lenne, de úgy érzem, jobban működöm filmen. Hogy miért, arra nincs magyarázat, ez belülről jön. De pontosan emlékszem a pillanatra: 19 évesen véletlenül elkeveredtem Tarr Béla Sátántangójának a forgatásra, és ott éreztem, hogy én is ezt akarom csinálni. Filmeket akarok forgatni.”

FILMSZÍNÉSZNŐK EGYMÁS KÖZT
A második találkozónkat az Uránia Filmszínházba szervezzük, a Dorka főszereplésével készült új Pejó Róbert-film, a Látogatás díszbemutatója az apropó. A rendező korábbi filmje, a szintén Dorkával a főszerepben forgatott Dallas Pashamende számtalan díj birtokosa, többek között a legjobb színésznőnek járót is bezsebelte a Filmszemle-vetítés után. Abban a filmben Dorka egy telepi cigány lányt alakít megdöbbentő hitelességgel – a Látogatás viszont thriller, egy baráti társaság összejövetele alakul át hátborzongató drámává. Dorkával abban maradunk a vetítés után, hogy a film valójában a szerelemről szól. Illetve arról a lányról, aki semmi rosszat nem akar elhinni arról, akit szeret. Dorka szerint Pejó meglátta benne az áldozattípust. Óriási hatással kell lennie a színésznőnek a rendezőre, ha ilyen beszédes közeliket készít róla, mondom. Dorka mosolyog a felvetésre, vissza is kérdez: „Tényleg ezt gondolod?” De válaszra már nincs idő, sorban jönnek a kollégák gratulálni, még Hámori Gabi is odalibben, hogy dicsérjen. Valljuk be, színésznők, pláne foglalkoztatott filmszínésznők között ez nagy szó.
A foglalkoztatottsághoz a megjelenésen és a tehetségen túl persze menedzser is szükséges. Dorka ügyeit saját maga mellett négy ügynök intézi, egy angol, egy német, egy magyar, mindehhez pedig egy berlini turnémenedzser is jár, aki a RotFront fellépéseit szervezi.

SZÍNPADI CSÁBÍTÁS
A harmadik randevúnkra a Pinceszínház öltözőjében kerül sor. A Varsói melódia után Dorka minden közreműködőnek bemutat, elemezni kezdjük a darabot. Tudod, hogy a csókjeleneteknél mindenki közelebb hajol a színpadhoz? – kérdezem. „Nem tudom, ugyanis én előadás közben nem a nézőket figyelem, de biztos jó jel, ha így van. Nem?”
Dorka, ha az előadások miatt néhány napra hazajön Berlinből, először a szüleivel és a nagyszüleivel találkozik, estére pedig csajos estéket szervez a gimnáziumi barátnőivel. „Oda férfiak nem tehetik be a lábukat!” És hogy minek kellene történnie, hogy valaki az aktuális párkapcsolatát is magával vigye az egyik este? „Valami nagyon különleges dolognak, de ha ez eddig még nem történt meg, valószínűleg már nem is fog.”
A két gimnáziumi barátnő Fischer Móni és Winkler Nóra. Dorka Mónival egy padban ült, Nóra és Móni pedig egy utcában laktak. A barátságuk hosszú ideje és a körülményektől függetlenül töretlen. „Megtanultuk, hogy mit jelent a hármunk barátsága. Mindig vannak történések és változások az életben, az ember újabb és újabb közegekbe kerül, éppen ezért nagyon fontos, hogy legyenek biztos és biztonságos pontok körülöttem. Amikor hárman ülünk együtt, akkor érezzük, és ki is mondjuk, hogy úristen, ez mennyire nagyon jó, hogy mind a hárman ugyanolyanok tudtunk maradni, és ugyanúgy megvagyunk egymásnak, mint régen.” Nórából műsorvezető és újságíró lett, Móni terhesruhaboltot nyitott, Dorka pedig ismert színésznő-énekesnő Európa-szerte. Sok minden változik körülöttük és velük, csak az nem, hogy amikor mindhárman itthon és együtt vannak, akkor szigorúan ki kell beszélniük, kivel mi történt.
„Bátran ki merem mondani, hogy nagyon jól vagyok, sőt boldog vagyok.” A boldogságra, pontosabban az új szerelemre Dorka a színpadon talált rá. A Varsói melódia kétszereplős love story, szinte családi vállalkozás, mert az anyukája rendezte. Dorka szerelme a színpadon és most már az életben is Simon Kornél. Izgalmas, fiatal, lendületes színész. Dorka érthető okokból nem akarja kiteregetni az egymásra találásuk részleteit, annyiban maradunk, hogy a történet „elementáris erejű”. Aztán már csak Tolnay Klári mondatát szeretné idézni, miszerint „a színpad nagy kerítő”.