Fenyő Iván: Másképp állok a lányokhoz

Belváros egy eldugott szegletében ajánlja fel a találkozót. Békés hely, mécsesek mutatják,  merre a bejárat. Bent keleti zene szól, Iván a pultnál beszélget. Látszik, hogy régi ismerős itt. Előre megrendeli a lapacho teát, és a szeparé felé veszi az irányt. Cipő le, törökülés a párnára, és még teát is ajánl: jázminos zöldet. Végül egy Earl Grey-ben egyezünk ki. Iván odavan az illatától.

– Kérsz egy csészével te is?

– Nem, tein van benne, én meg egy méregtelenítőkúra közepén vagyok. Nem tenne most jót. Tavasszal és ősszel fontos a tisztítás, tisztulás, így nemcsak a test, a lélek is felszabadul kicsit. A lapacho meg jó immunerősítő – ez sem árt így évszakváltáskor.

– Csak egy kis tea és semmi más?

– Később barna rizs vagy hajdina. Elég, hidd el.

– És hol a hús, kóla, hamburger, kávé?

– Húst háromhavonta ha eszem, és nem is kívánok többet. Gyorsétterembe pedig évek óta nem jártam. Kávét sosem ittam, nem szeretem az ízét. Inkább a keleti ízek vonzanak. Például szívesen csinálok magamnak wokban rizst jó sok zöldséggel. Szeretem a thai konyhát, és a szusi is jöhet.

– És honnan jött a hajdina?

– A jógimesterem ajánlotta. Sokat tanultam tőle.

– Ezt a jógapózt is ő mutatta, ahogy most ülsz?

– Ez nem jógapóz, csak így kényelmes. Amúgy minden reggel úgy háromnegyed órát szoktam jógázni. Ha ez megvan, indulhat a nap. Ne nézz így, jólesik. Nekem a reggeli teához és tusoláshoz hozzátartoznak a gyakorlatok. De nem ragaszkodom hozzá görcsösen, előfordul, hogy egy-egy alkalom kimarad. Attól még megy tovább az élet.

– Úgy hallottam, azért te sem voltál mindig ennyire kiegyensúlyozott…

– Sosem csináltam titkot abból, hogy az életemet gyökeresen megváltoztatta a 2007 tavaszán történt autóbaleset. Komoly jel volt, nehéz lett volna nem észrevenni. A figyelmetlenségem, rohanásom, pörgésem odavezetett, hogy egy ártatlan emberben kárt tettem.