D. Tóth Kriszta – Őrültek raktára

Az ötlet, hogy két és fél éves energiabomba gyerekünket, és kilenc hónapos örökmozgó unokahúgát kimozdítsuk az otthon négy fala közül, üdvözlendő volt. És logikus. Addigra Lola és Sophie szétszedték anyósomék házát, és szétszaggatták a környezetükben szolgálatot tejesítő felnőtt emberek összes idegszálát. Angliában kora tavasz volt és borzasztó időjárás. Energia-levezető és vegyértéklekötő mezei sétákról szó sem lehetett. A négy fal közé szorult gyerekek pedig mindannyiunkat kikészítettek. Alex húgának jutott eszébe a Whacky. Egy pajtából átalakított játszóház, benne harsány műanyag mászó, csúszó és ugró alkalmatosságokkal, szivárványos labdatengerrel és vagy száz rohangáló, izzadó, üvöltöző northamptoni gyerekkel.

Beléptünk a katlanba és döbbenten néztünk egymásra. Hívjanak tájékozatlannak, de nem tudtam, hogy léteznek effajta helyek ezen a Földön. Ahol kettő és tíz év közötti kis földönkívüliek rohangálnak faltól falig, dögönyözik egymást, csapkodják magukat a falhoz egészen addig, mígnem csatakosan és tikkadtan omlanak szüleik karjaiba. Döbbenetünk csak fokozódott, amikor kicsit jobban körülnéztünk. Az őrültek ketrecén kívül az ufók szülei figyeltek bágyadtan. Műanyag székeken ültek, előttük műanyag asztalok, rajtuk műanyag ételek és műanyag italok. Kóla és csipsz. Csipsz és kóla. Néhol egy-egy zacskó gumicukor. Nem csoda, hogy a dühöngőben úgy őrjöngenek leszármazottaik, ahogy. Ha ennyi ízfokozó, állagjavító meg E-szám lenne bennem, én is a hátamon pörögnék egész nap. Almán, kölesgolyón és kizárólag ünnepnapokon csokoládén nevelkedett Lolánknak is földbe gyökerezett a lába a látványtól. Igen messze jártunk a Gábor Áron utca békés bölcsődei játszószobájától. „Gyere, menjünk be, ha már itt vagyunk,” húztam magam után gyengéden. Úgy követett, mint aki transzban van. Rettegéssel vegyes kíváncsisággal bámulta a majomketrecet. Aztán vett egy nagy levegőt és belépett. Elbotorkált a legközelebbi sarokig, rugdosta a milliónyi színes labda egyikét-másikát, aztán leült és békés szándékkal játszani kezdett. Én meg ugrásra készülő fenevad-anyaként figyeltem kívülről. Meg akartam védeni a ragadozóktól. A támadás váratlan helyről érkezett. Egy legfeljebb másfél éves, Lolánál vagy tíz centivel alacsonyabb kisfiú terítette le, miközben Tarzant játszott az egyik kötélen. Üvöltött is hozzá, ahogy kell. Kólával töltött bozontos feje masszívan ült izmos kis nyakán, szemében ott izzott a dzsungel összes ragadozójának tüze. A lányom, annak ellenére, hogy rajong a hercegnőkért, nem egy borsószem királykisasszony. Bölcsődében edződik egy éve. De ez az orvattak örökre elvette a kedvét az őrültek raktárjától. Fölszegte fejét és kivonult a ketrecből.

Ezek után azt hiszem, teljesen érthető, hogy kisebb aggodalommal fogadtuk Roni születésnapi meghívóját egy bevásárlóközpont ugrabugrálós játszóházába. De Roni Lolánk legnagyobb barátnője és bölcsődei szövetségese, így aztán szó sem lehetett arról, hogy kihagyjuk. Csak abban reménykedhettünk, hogy a magyar szülők valamivel szofisztikáltabbak, mint angol kollégáik, nem nyomják tele a gyerekeket műanyag adalékokkal, és nem hagyják, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozzanak társaiknak. A kölyökpark maga nagyon hasonlított brit testvérére. Színek, formák, trambulinok, kötelek, gumicsúszdák és mászókák, amíg a szem ellát. Na meg az a lüktető zsibongás. Egy valami azonban hiányzott. A szag. Az izzadság, a műanyag és a szellőzetlen állottság szaga, ami a northamptoni őrültekházától már a belépéskor elvette a kedvünket. Aztán beljebb merészkedtünk, és megnyugodtunk. Volt itt is rohangálás, gyömöszölés meg ugrabugrálás. Voltak kócos, csapzott gyerekek, lefáradt szülők. De nem volt erőszak. Csak játék, egymással. Lolát, Ronit, és a szintén bölcsispajti Cole-t például egy hétévesforma kisfiú gardírozta, teljesen magától. Lola ettől függetlenül nem vállalta a kölyökparki gumirengeteg belsejének behatóbb tanulmányozását. Kint maradt, és elfoglalta magának a babaházat meg a kirakós játékokat. Na persze… még élénken élt benne a Johnny Weissmüllert is meghazudtoló kis angol Tarzan támadása.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Audrey Tautou harmincévesen lett felnőtt » • Könnyű, franciás… » • Higgy magadban, ez a lényeg! » • 10 kérdés és válasz a fogamzásgátlásról » • Visszamennék dolgozni, mit szól a főnököm? » • Egyszülős családok » • Harcoljunk együtt a kiégés ellen! Nők Lapja Ezotéria: • Asztrotörténet »