Sztárok

Vekerdy Tamás a Sztárfórum vendége volt

Vekerdy Tamás már rég nemcsak pszichológus, oktatáskutató, iskolaalapító, hanem a magyar közélet egyik olyan kiemelkedő egyénisége, akire érdemes odafigyelni. Közkedvelt és igazán népszerű vendége volt a Sztárfórumnak: Vekerdy Tamás örömmel válaszolt a feltett kérdésekre.

A Nők Lapjában rendszeresen olvasható Vekerdy Tamásnak olvasói levelekre adott nagyon hasznos és sokszor a mindennapi gyakorlattól eltérő gyermeknevelési, pszichológiai tanácsai. Gyermekközpontú, problémamegoldást segítő javaslatai minden gyermeket nevelő szülő, nagyszülő, sőt a pedagógusok számára is elgondolkodtató és megszívlelendő. A pszichológus valójában évtizedek óta ugyanazokat a problémákat veti fel a gyermekközpontú nevelési elvekről, a magyar közoktatás bajairól, és ugyanazokat a gyógyírokat javasolja. Vekerdy Tamás a Sztárfórum vendégeként itt igyekezett válaszolni a feltett kérdésekre. A pszichológussal készült beszélgetést itt olvashatjátok.

Olvasásról

“…Kisfiam 11 éves és nem nagyon szeret olvasni. Inkább a game boy-jal játszik. Hogy tudnám vele megszerettetni az olvasást? Milyen könyveket vásároljak neki? Nem tudok eligazodni, annyi a választék. Kérem szépen ebben segítségét…”

“Azt szokták mondani, hogy a kamaszt, csak kamaszkor előtt lehet “nevelni”. Aki 11 éves már, kiskamasz, hallott-e kisgyerek korában esetleg egészen mostanáig minden este mesét? Felolvasott-e neki minden este jó könyveket 8-9 éves kora óta? Én maga olvasok-e otthon? Ezek az előkérdések. Egyébként valószínűleg P. Howardot kezdenék felolvasni, ami néhol olyan izgalmas és érdekes, hogy a gyerek elkéri és beleolvas. De persze mindenféle jó, ami a családban szokás, amit mi is olvasunk. Messziről megmondani ezt nehéz. De indián-könyvtől Mikszáthig, Dickens-től Robinson-ig sok minden lehet és persze a Harry Potter-ről se feledkezzünk meg, ami éppen 11 éves korban indul….”

Fegyelemről

“…Érdekelne, hogy alapvetően mi a véleménye a napirendről és a fegyelemről. Sokszor vetődik fel a kérdés, hogy ha a gyerek belekezd valamibe (ami kezdetben őt is érdekli), de valami miatt elterelődik a figyelme az adott témáról, hagyni kell-e, hogy azonnal feladja és másba fogjon, vagy sem?…”

“Hm. Túl sok gyereket láttam nálunk rendelőben, aki éveken át sportolt szorgalmasan, de nem lett első, sem második. Hozzám kényszeres, tikkelő vagy depresszív tünetekkel érkezett. Magyarországon nincs játékos szabad sport…. katonás, kíméletlen napirendnek nem vagyok híve, de a kialakult napi ritmusnak, ami magától működik igen. Már a kisgyerek is szereti, ha a napnak átlátható ismétlődő beosztása van..”

“…Több könyvét is olvastam, amik eléggé megerősítettek minket a férjemmel a “nevelési elveinkkel” kapcsolatosan, de most gondom akadt. A probléma kb. fél éve kezdődött, amikor a Tűzoltó utcai gyerekklinikán 2 egymást követő orvosi vizsgálaton is megjegyezték a doktornők, hogy mindkét gyerekünk (ikrek, egyik fiú, másik lány, májusban lesznek 3 évesek) viselkedészavaros. Ekkor kétségbeestünk és elmentünk egy gyermekpszichológushoz, aki azt mondta, hogy semmi gond a gyerekekkel, csak elevenek. Ezt mi is így láttuk, megnyugodtunk egy időre, de mindehol csak azt hallom, hogy égetnivalók (fogorvosnál 5 perc után jegyezte meg a gyerekfogorvos), pokoli rosszak stb….”

“Magyarországon sokkal türelmetlenebbek vagyunk a gyerekekkel, mint tőlünk kicsit nyugatabbra, vagy kicsit keletebbre. A nagy olasz családok gyerekei hasra fekszenek a Louvre-ban és úgy lökik magukat a márványpadlón, míg a szülők a képeket nézik. Senki nem szól rájuk…. De ez csak az egyik fele a kérdésnek, a másik fele az, hogy a gyerekekben igaz, hogy csak 4-5 éves korukra már kialakul valamiféle érzékelése a környezetnek és e fegyelmezi őket. Igaz, hogy az ikrek egy teljesen zárt, burokvilágban élhetnek együtt, és ez is hozzájárulhat, hogy “nem törődnek” a külvilággal. Nemsokára lehet erről velük röviden beszélni arrautalva, hogy magának mi a kellemetlen ebben…”

 

Szorongásról

“…Lányom 7, lassan 8 éves lesz, első osztályos egy Waldorf-iskolában. Mostanában észrevettem, hogy esti mesehallgatás közben képtelen nyugodtan figyelni. Állandóan muszáj csinálnia valamit a kezével. Vagy a körmét rágja, vagy az orrát túrja, vagy a haját gyömöszköli a szájába, vagy “puncizik”, és ha néha rászólok akkor is csak 1-2 másodpercre képes abbahagyni, vagy köszörülni kezdi a torkát folyamatosan. Az egyik kérdésem az, hogy egyáltalán észrevegyem-e, rászoljak-e, vagy jobb ha nem tulajdonítok jelentőséget neki?…”

“Amit ír valamiféle nyugtalanságot, szorongást jelez. Ez gyakran nem is a gyerek “saját” szorongása, hanem valamelyik szülő vagy más közelálló depresszív állapotait éli át. Önmagában az orrtúrás, vagy a maszturbáció természetes gyermeki gesztusok, amik azonban általában nem a nyilvánosság előtt zajlanak, vagy ha igen, már a szorongás túlzott fokát jelzi. Mindaz, amit leír, egyfajta tikket sejtet a háttérben, ami viszont már neurotikus tünet és gyakran válasz valamiféle el nem hárítható agresszióra…”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top