Sztárok

Nagy Sándor: „Még nem szippantott be a bulvárgyár”

Nagy Sándor, a Madách Színház mûvésze remek hangjával meghódította már a nõi szíveket. Homonnay Zsolt és Balczó Péter társaságában Adagio néven hoztak létre triót, két megjelent albumuk óriási siker.

Éppen nagyszabású koncertre készülnek a Margitszigeten, melyen nyolcvantagú zenekarral lépnek fel.

Sanyit a „Rent” musicalben láttam először, s már akkor is hatalmas energiával állt színpadra. Az elmúlt évek alatt a Madáchban sorra kapja a főszerepeket, s a rajongók csapatokban lesik a művészbejárónál. Beszélgettünk arról, hogy honnan jött, és mit gondol a sikerről, illetve hogy a legfontosabb dolog az életében a hit.







– Emlékszem még az Adagio bemutatkozó sajtótájékoztatójára, amikor kicsit ijedt szemmel léptetek színpadra, és vártátok, hogy mit szól majd hozzátok a közönség. Azóta nagyon rövid idő telt el, és ti már a csúcson vagytok…

– Igen, hamar eltelt ez az idő, augusztus elsején volt a második születésnapunk.

– Hogy ünnepeltek?

– Volt egy koncertünk tavasszal, ahol egy nyolcvantagú zenekarral léptünk színpadra Zádori László vezényletével. Augusztus 30-án a Margitszigeten ugyanezzel a felállással láthat minket a közönség. Hallhatók lesznek a készülő harmadik lemezünkről is dalok, illetve mindenféle meglepetések.










Névjegy


• Név: Nagy Sándor
• Született: 1981. augusztus 18., Fényeslitke
• Csillagjegye: Oroszlán
• Végzettsége: Színház- és Filmművészeti Egyetem (2005)
• Fontos szerepei: Anna Karenina, Rent, István, a király, La Mancha lovagja, Volt egyszer egy csapat, Az Operaház fantomja, Producerek, Vámpírok bálja
• Lemezei: Adagio, Adagio – Gold, Rent, Fame, Producerek, Volt egyszer egy csapat, La Mancha lovagja, Godspell, Utazás
• Honlapja: www.adagio.hu, www.nagysanyi.vilaga.hu 

Kapcsolódó cikkek:
• Újra színpadon az Adagio »
• Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán »

Kapcsolódó fórum:
• Adagio/Nagy Sándor »
– Mióta próbáltok?


– Konkrétan a koncertre három próbánk lesz a zenekarral, de folyamatosan vannak fellépéseink, így „edzésben” vagyunk. Nyolcvan embert mozgatni nem olyan egyszerű.

– Közben, gondolom, színházilag is elfoglaltak voltatok a nyáron…

– Nekem „Vámpírok bálja” volt, Zsoltnak Szegeden „Rudolf”. De mint mondtam, folyamatosan vannak Adagio-fellépések szerte az országban, így hamar elszállt a nyár.

– Milyen lesz az új lemez?

– Szerintünk jó lesz! Most állt össze az a csapat, akik profi módon tudnak dolgozni velünk. Tizenhárom nóta lesz a lemezen. Olyan meglepetések kerülnek rá, mint például „Az Operaház fantomjá”-ból a nagy duett, amit mi három szólamban éneklünk. További feldolgozásként hallható lesz a „Kérlek, ne menj el”, vagy a Demjén-féle „Jégszív”, melyhez Czomba Imre egészen különleges hangszerelést csinált. Ezekben a napokban vagyunk stúdióban, és vesszük fel a dalokat. Mivel ezek feldolgozások, sok idő telik el azzal is, hogy engedélyeztetjük az eredeti szerzőkkel a magyar dalszövegeket. 

– Mit gondolsz, mi az Adagio sikerének a titka? Miért van az, hogy tizenéves kislányoktól az anyukákig, nagymamákig mindenki kedveli a zenéteket?

– Biztos, hogy sokat számít, hogy Zsoltival sokat szerepelünk színházakban, és a musicalek most itthon nagyon népszerűek. Ő játszik a „Rómeó és Júliá”-ban, a „Szépség és a szörnyeteg”-ben, én a „Producerek”-ben, a „Vámpírok báljá”-ban, a „Volt egyszer egy csapat”-ban, illetve mindketten szereplői vagyunk „Az Operaház fantomjá”-nak. Az is sokat számíthat, hogy mi ismert dalokat éneklünk, és ezeket a melódiákat szeretik az emberek. Talán a negyedik albumunkra már teszünk saját dalokat is, de ez még a jövő zenéje.

– Hogyhogy téged nem szippantott még be a bulvárgyár?

– Többször hívtak tévésorozatokba, de nemet mondtam. Az nagyon nagy felelősséggel is jár. Hirtelen jön a siker, de be is skatulyázhatja a színészt. Most, hála istennek, van munkám bőven sorozatok nélkül is, de már többször elgondolkodtam, hogy mihez kezdenék, ha valamiért véget érne számomra a színházi élet. Egyelőre fogalmam sincs.







– Tudod már, hogy mi vár rád ősztől a színházban?

– Van szó a Madáchban egy Webber-musical felújításáról, de erről még nem mondhatok semmit. Lesz egy Sondheim-darabunk a Művészetek Palotájában, amit nagyon várok már. Ezeken kívül fut tovább a „Producerek” és a „Fantom” is.





– Hogyan viseled a népszerűséget és a rajongást? Válaszolsz a levelekre?


– Leveleket nem nagyon szoktam kapni. Sajnos nem vagyok internetfüggő ember, így az e-mailekre sem tudok válaszolni. Háromhavonta szerveznek nekem közönségtalálkozót, ott lehet velem találkozni, beszélgetni.

– Azért az utcán, gondolom, lerohannak a rajongók…

– Ne gondold! Nem ismernek fel az emberek! Mivel nem szerepelek a tévében és a bulvárlapokban, a nagy többség számára ismeretlen vagyok. A színházba járók előadás után szoktak megvárni autogramért.

– Nem kevés főszerep van már mögötted, aranylemezek lógnak a faladon, mégsem érzem, hogy elszálltál volna magadtól…

– Biztos sok köze van ennek ahhoz is, hogy vidéki srác vagyok. Tizenhárom évesen már jártam apámmal vendéglátózni. Szintetizátorral esküvőkön, rendezvényeken nyomtuk. Az nagyon nagy iskola volt. Megtanultam érezni a közönséget, a hangulatot. Szépen fokozatosan jött nekem a siker, nem volt egy hirtelen berobbanás, amitől elszállhattam volna. Nem misztifikálom én ezt túl. Kaptam valamit, amit tovább kell adnom. Minden lehetőséget megkaptam Istentől. Mindig elém rakott egy lépcsőt, nekem csak fel kellett rá lépnem. A színészet is egy szolgálat az emberek felé. Legutóbb hatezren voltak a kecskeméti koncertünkön, és az a szeretet, amit a közönségtől kapunk, fel tud dobni.





– Van olyan darab, amiben szívesen megmutatnád magad a közönségnek?


– A főiskolán Csehov-darabokat játszottunk sokat. Hihetetlenül hiányzik a prózai színjátszás és a műhelymunka. Most a „Producerek”-ben Haumann Péter mellett játszom, tőle nagyon sokat tanulok!

– Hogyan tudsz kikapcsolódni?

– A kedvesemmel töltöm a szabadidőm nagy részét, vagy a barátaimmal mászkálok. Szeretek kirándulni, horgászni. Tervezem, hogy egyszer a Pilisben veszek majd egy házat. 

– Három zakós pasi áll a színpadon, és hatalmas hangokat énekeltek ki, ehhez képest mégsem vagytok karót nyelt bonvivánok. A legletargikusabb dalok után is tudtok viccelődni…

– Mert ilyenek vagyunk. Eleinte Peti zárkózottabb volt, de az elmúlt két év alatt kinyílt, és már ő is tud hülyéskedni a koncerteken. 





Hamarosan megjelenik az Adagio új albuma, amelynek a Nők Lapja Cafe is támogatója. Az új lemezt meg is nyerheted, figyeld a nyereményjátékok között! 
– Mikor megjelentetek a színen, mindenki az Il Divo csapathoz hasonlított titeket. Ők csináltak már két nagy duettet, Barbra Streisanddal és Celine Dionnal. Ha lenne rá lehetőséged, te kit választanál duettpartnerül itthonról?


– Nagyon kedvelem Lajtai Katit a Crystalból, de Miklósa Erikával is énekelhetnénk egyszer. Eszembe jut még Sebestyén Márta is, szerintem az is érdekes duett lenne.

– Ha mondjuk tíz év múlva találkoznánk, miről szeretnél akkor beszélni?

– Hogy minden úgy alakult, ahogy kellett volna. Mindenkinek van egy útja, semmi sem véletlen. Abban bízom, hogy azt az utat fogom bejárni, ami nekem ki lett szabva, és nem rontom el. 





 • Tipp: Sztárok kattintásnyira »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top