nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Sztárok
Brózik Klári nem csak egy széplány

Brózik Klári nem csak egy széplány

Több mint két éve minden hétköznap este izgulhatunk, vajon hogyan alakul Margitnak, a Jóban Rosszban medikájának a sorsa. Brózik Klárival hamisítatlan, Nõk Lapja Caféhoz illõ kávéházas hangulatban beszélgettünk.
Kibelbeck Mara
f Ajánlom

A Jóban Rosszban című televíziós sorozatban egy kedves nővért alakít, akiben mintha több is lenne, és persze ezt a szerepet az életben is hurcolja magával. Ő a sztársztorik aktuális nebáncsvirágja, pedig valójában kitartó, határozott nő, aki tudja, meg kell küzdeni a boldogságért. A kávéházban találkozva Klári meglepődött, hogy fotózni is fogják, ám egy vállrándítással elintézte a kérdést, és mosolyogva rendelte meg a melange-át.








Fotók: Sebestyén Blanka


– A Jóban Rosszban-ban egy egyszerű vidéki lányt alakítasz, aki a maga csendes módján céltudatosan halad előre. A magánéletben is ilyen vagy?

– Margit csak pár dologban hasonlít rám, talán a céltudatosságunkban és a kitartásunkban. Ő annak idején nővérként kezdte, egy olcsó kis albérletben, mára pedig már medika. Egyre magabiztosabban  irányítja az életét, nem fél a döntésektől: visszautasította Viktor házassági ajánlatát, azét a Viktorét, aki még anyagilag is támogatta az orvosi tanulmányait. Én is megpróbálom magabiztosan irányítani az életemet. Tamási lány vagyok, gyerekként balett-táncos szerettem volna lenni, mindent meg is tettem a cél érdekében.



– A szüleid mit szóltak a művészi törekvéseidhez?

– Hallani sem akartak arról, hogy táncos legyek! Kijelentették, hogy nem támogatják ezen törekvésemet, mert szerintük a táncolás nem szakma, és nem tudok majd megélni belőle. Féltettek. Akkor nagyon bántott, de persze ma már megértem őket.



– Végül hogyan lettél mégis színésznő? A világot jelentő deszkákon állni sem a legkönnyebb és legjobban fizető foglalkozás.

– Ez így van. Nem értették, mi ez az egész, és ellenezték a szándékaimat. Természetesen aggódtak értem, és a mai napig féltenek engem, hiszen tudják, milyen nehéz ez a pálya. Középiskolában sikerült bebizonyítanom, hogy már biztos nem leszek se matematikus, sem pedig génsebész… De a színpadból, zenéből, táncból nem engedtem. Megértették, hogy ez a szakma vonz, ehhez érzek tehetséget, ám persze nem csak a tehetség számít, sok múlik a szerencsén, a véletleneken. Már gimisként tudtam, hogy engem érdekel a szereplés, másnak mutatni magam, mint aki vagyok. A Gór Nagy Mária Színitanodában tanultam a fortélyokat. Azóta meglágyultak, és áldásukat adták rám. Úgy voltak vele, ha tényleg ennyire akarom, akkor támogatnak. Sőt, azóta a húgom is a színészi pályára adta a fejét. Ezért szegény anyukámék duplán izgulnak.







Névjegy 






Név:
Brózik Klára
Foglalkozás: színész, tanuló
Tv-szerepe: TV2/Jóban Rosszban – Káldor Margit
Színházi szerepei: Vidám Színpad – Csak semmi szexet, kérem…!, Figaro házassága
Madách Színház – Kakukkfészek, Isten pénze, Website story  

– Mégis, most főiskolára jársz, és nem színészetet tanulsz.

– Gondolok a jövőmre is, ezért jelentkeztem a Berzsenyi Dániel Főiskolára andragógia szakra, film szakirányra. Nehéz összeegyeztetni a munkámmal, de próbálom. Azért az ember érzi, hogy hátrányban van a színiegyetemet végzett kollégákkal szemben. A szakmán belül többen negatívan ítélik meg a szappanoperában való szereplést, de azért ők is eljönnek a válogatásokra, és megkérdezik tőlem, nem kellene-e inkább csak a színpad felé orientálódnom. Azt felelem rá, hogy lehet, de én mindkettőt szeretem. A sorozat nagyon profi, minden előre megtervezett. A színpadi színész munkája sokkal nehezebb, ugyanakkor izgalmasabb is, hiszen nem hibázhat, ott nincs csapó, nem lehet a jelenetet megismételni. Tudom, van még tanulnivalóm, de mindig megpróbálom a tőlem telhető legtöbbet nyújtani.



– Színész csak két dologtól boldogtalan: ha van munkája, vagy ha nincs…

– Szó nincsen boldogtalanságról. A Jóban Rosszban miatt most nem tudok másba belevágni, de több színházban is megtarthattam a szerepeimet, játszom a Vidám Színpadon és a Madách Színházban is. Csak akkor lennék nagy kísértésnek kitéve, ha olyan feladatot kapnék, ami miatt komolyan kellene egyeztetnem magam a sorozattal. A sorozatot is a kolléganőimnek köszönhetem, ők szóltak, hogy meghallgatás lesz, és unszoltak, menjek el mindenképp. Már az utolsó utáni pillanatban adtam le a jelentkezésemet.



– Hogy zajlik egy átlagos napod?

– Azt hiszem, nem pont úgy, mint mindenki másnak. De szerencsére elég változatos a „menetrend”. Van, hogy hajnali hatkor kelek, álmos szemekkel támolygok a stúdióba a felvételekre. Ha van szünetem, eszem, mert néha azt is kell, a vizsgákra készülök, tanulok vagy szöveget tanulok, mert mostanában be-beugrom egy-egy darabba. Negyed tizenegy körül van vége az előadásnak, és mint ismeretes, a színészvilágban ekkor kezdődik az élet. Azért van olyan napom is, amikor nem forgatok, és előadásom sincs. Ilyenkor igyekszem pótolni az elmaradt teendőimet, s a posta, bank stb. közé beékelődik egy kis fotózás, interjú vagy a TV2 által szervezett közönségtalálkozó. Ezeket a rendezvényeket jónak tartom, hiszen közvetlen kapcsolatba kerülünk a nézőkkel.






– Egy ilyen közönségtalálkozón nyilván nem mennek oda azok az emberek, akik esetleg nem kedvelnek benneteket. De hogy lehet ezt, vagyis az esetleges rosszat kezelni? A jót lehet, hogy talán könnyebb…

– Szerintem a nézői kritikából mindig lehet tanulni, sőt. Ha az emberek elmondják a véleményüket, így azt is, ami nem tetszik nekik, akkor én azon szívesen elgondolkodom, mérlegelem. És esetleg próbálok módosítani azon, amit teszek, ahogy játszom.







Szólj hozzá a fórumokhoz:

• Jóban Rosszban »
• Jóban Rosszban – Nézi valaki? »

Kapcsolódó oldalak:

• Mindent a sorozatról »
A sorozat oldala »
– Mi az, amit nem szeretsz magadon?

– Jó lenne, ha kicsit több lenne az önbizalmam. Hiába dolgozom rajta, ez olyan dolog, amiben kettőt lépsz előre, egyet hátra. Nem egyenes irányú a fejlődés.



– És külsőleg? Megbékélsz a szépségeddel, annak gondolod magad egyáltalán?

– Nem mindig gondolom magam szépnek. Vannak napok, amikor belenézek a tükörbe, és csak nevetek: „Lesz ez még így se!” Egyébként sem foglalkozom sokat a külsőmmel.



– Mennyire sikerült megszoknod a várost? Gondolom, felismernek az utcán…

– Szeretem Budapestet. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam az emberektől, sokan megszólítanak. Akkor is visszamosolygok, amikor fáradt vagyok, mert a szeretetük boldogsággal tölt el. Nincsenek sztárallűrjeim, nem érzem magam másnak, többnek, egyszerűen Brózik Klári vagyok, akinek megadatott, hogy azt csinálhatja, amit szeret.

Megosztás Facebookon