Sztárok

A kongói síbajnok

A TV2 Napló címû mûsorában feltûnt Kembe Sorel dolgozott már Monacóban, Cannesban, majd megalakította a Kongói Vívószövetséget, hogy Athénban képviselje édesapja szülõhazáját. Most a sielést vette a fejébe, amit barátnõje nehezen tolerál.







Kembe Sorel vívófelszerelésben
Hogyan lesz egy Magyarországon élő fiatal a Kongói Köztársaság vívó olimpikonja?


– Az ötletet Eric, az Angolna adta, akinek Sidneyben egy perc négy másodperccel több időre volt szüksége, hogy leússza a távot, mint a világcsúcsidő 2000-ben. Az egyik gyerekkori barátommal néztünk egy összefoglalót, és kettőnk fejéből pattant ki, hogy mivel édesapám kongói, indulhatnék a Kongói Köztársaság színeiben az olimpián. Körülbelül egy év múlva sikerült is megalapítanom a Kongói Vívószövetséget, és elkezdtem az edzéseket Decsi Istvánnal, aki korábban is a trénerem volt.

– Ezek szerint korábban vívtál?

– Tizenhét éves koromig. Tizenkét év szünet után kezdtem újra a vívást, és az első versenyem ennyi kihagyás után a kubai világbajnokság volt, ahol sikerült továbbjutnom a csoportomból. Az edzőm ekkor érezte úgy, hogy érdemes együtt dolgozni. Az olimpiai kvótát pedig egy afrikai kvalifikációs versenyen szereztem meg, Tuniszban, ahol nyerni tudtam. A felkészülés egyébként anyagilag és fizikailag is igen megterhelő volt, hiszen ingáztam Nizza és Budapest között.

– Mit csináltál Nizzában?

– Ott jártam egyetemre. Előtte itthon elvégeztem Pécsen a művelődésszervező szakot, és ennek egy másoddiplomás képzésére jelentkeztem Nizzában.

– Miért éppen Nizza?





A Karinthiai Síszövetség elnöke, Sorel, kongói népviseletben, és Vujity Tvrtko

 


– Nizza már korábban is nagyon tetszett, amikor jártam ott különböző kurzusokra, és mivel felvettek az egyetemre, és a Francia Intézet is támogatott, belevágtam. Nizzában télen is húsz fok körüli a hőmérséklet, ráadásul a szomszédban van Monaco és Cannes, tehát jó lehetőségeim voltak, hogy az ösztöndíjam némi pénzzel kiegészítsem. Dolgoztam Monacóban, az ATP tenisztornán és Cannes-ban a filmfesztivállal kapcsolatos promócióban is.

– Rád nagyon sokféle kultúra hatott. Hol érzed magad igazán otthon?

– Ha azt mondom: hazamegyek, akkor Magyarországra gondolok, még akkor is, ha nem mindig érzem magam itt jól.







Kongóban, barátok közt
– Miért?

– Mert beskatulyáznak. Sokan úgy gondolják, hogy mivel félvér vagyok, ne akarjak többre, jobbra vágyni. Amíg táncoltam vagy divatbemutatókon léptem fel, az még rendben volt, de érzékeltetik, hogy ne akarjak többet. Ebbe pedig nem nyugszom bele, mert tudom, mit akarok.

– Mire készülsz?

– Ezt még egyelőre nem jelenthetem be, mert a hivatalos kinevezés még várat magára, de annyit elárulhatok, hogy ha minden jól megy, Kongóval kapcsolatos diplomáciai feladatokat fogok ellátni. 

– Hogyan készülsz a téli olimpiára?

– Átlagban havonta egy hetet kell síelnem, most például Ausztriába készülök. De a vívást is folytatni akarom.

– És mivel keresed a kenyered?





Sorel a pályán


– Indián barátom – akivel annak idején néztük azt az olimpiai összefoglalót -, videóklipeket rendez, és ővele dolgozom együtt. Emellett pedig színházban is szerepelek.

– Újabb kanyar az életedben…

– Tordy Géza látott a Naplóban, és mivel a készülő darabjában szükség volt egy félvér fiúra, Athén után behívtak egy meghallgatásra. Októberben volt a premier, azóta szerepelek a Tivoli Színház Egy csepp méz című színművében.

– Van egyáltalán magánéleted?

– Természetesen. Annak idején Vujity Tvrtko barátom mondta, hogy az egész életem egy vég nélküli buli. Azt hiszem, igaza van. Állandóan együtt lógunk a haverokkal, hol itt, hol ott jövünk össze, jövünk-megyünk az országban. Az én életemet nehéz lehet tolerálnia egy nőnek.

– És van, aki tolerálja?

– Igen, létezik ez a lány, bár most nehéz hónapok várnak ránk. Leginkább neki lesz nehéz, hiszen én tudom, hogy van egy célom, amiért dolgoznom kell.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top