Sokszor mondjuk, hogy eldurran az agyam, de eszünkbe sem jut, hogy ez tényleg megtörténhet

Tamás a külső szemlélő számára nyugodt, kiegyensúlyozott fiatalember. Ha megszólal, érződik, hogy alaposan megforgatja a szavakat, mielőtt kiejtené őket. A beszélgetés során hamar kiderül, hogy ez csak a látszat. „Mondanám, hogy minden rendben van velem, egyben vagyok, de a közelmúlt eseményei kicsit megingatták ezt. A szokásos háziorvosi szűréseim lépcsőfokait jártam, amikor egyszer csak arculcsapásként ért az egyik eredményem. Nagy szerencsém, hogy olyan dokim van, aki minden évben elrendeli nálam a laborvizsgálatokat, kardiológushoz és szívultrahangra is elküld. A genetikai előzményeim miatt tartja indokoltnak, mert anyukám szívrohamban halt meg, úgy, hogy nem volt észlelhető nála semmilyen kardiológiai probléma. Nem volt túlsúlyos, nem szedett gyógyszereket, mégis egyik napról a másikra ment el. Utólag bizonyíthatatlan, hogy neki is magas lett volna a vérnyomása, de nem kizárt…”

A magas vérnyomás az első számú kockázati tényező a közép-európai régióban élők egészségi állapotában. Hazánkban minden harmadik embert érint ez a probléma, annak ellenére, hogy sok információt kapunk e betegséggel kapcsolatban. „Néma gyilkos”, „csendes pusztító” – ilyen és ehhez hasonló hangzatos megnevezéseket akasztottak rá az idők folyamán, mindezt csak azért, hogy mindenki értse: olyan lassan és alattomosan alakul ki a megbetegedés, hogy amikor szembesülünk vele, néha már késő.

Fejfájás klinika – Fotó: Getty Images

Erre bizony már gyógyszer kell!

„Míg fiatal az ember, nem veszi annyira komolyan ezeket a dolgokat. Sokszor mondjuk, hogy elszáll a fejem, meg eldurran az agyam, de eszünkbe sem jut, hogy ez komoly gond forrása lehet egészségesnek hitt testünkben. Nekem sem volt semmi bajom, sőt, felvettek álmaim munkahelyére, ahol nagy feladatok álltak előttem, szakmailag kiemelkedő fejlődési lehetőséggel. Úgy fél évet dolgoztam feszített tempóban, mikor megkaptam azt a bizonyos eredményt, miszerint a diasztolés értékemben eltérés van. Ez a tapasztalatok alapján erősen összefüggésbe hozható a stresszel. Magyarán: nehéz időszakokban megugrik a vérnyomásom. Ez még ugyan nem igényel gyógyszeres kezelést, de ha a stressz folytatódik, és a vérnyomásom mindig csak egy kicsit megugrik, akkor egyszer csak úgy is maradhat, vagyis folyamatosan magassá válhat. Nyugalmi állapotban is ugyanez a helyzet. Ha erre következik egy feszült élethelyzet vagy bármi, az már elég nagy emelkedést tud produkálni. Na puff! Erre bizony már gyógyszert írt fel az orvos.”

Munkahely- vagy életmódváltás?

„Látom azt a pillanatot, amikor rohanok egyik tárgyalásról a másikra, és közben meg kell állnom a kocsimra támaszkodva, mert lüktet a fejem. Sok ilyen volt. Csak most már tudom, hogy ez nem vicc! – mondja komoran Tamás. – A dokim életmódváltást is javasolt, bár előtte finoman megkérdezte, mozgok-e. Nagy büszkén mondtam, hogy szoktam járni időközönként konditerembe, mozgatok súlyokat meg minden. És ott megint jött a pofon, mert kiderült, hogy ez ugyan jót tesz a külsőmnek, és hatással van a szellemi, érzelmi állapotomra is, de nem tesz jót a szívemnek. Felemelek 120 kilót mondjuk 5 perc alatt, aztán pihenek 10 percet. Na, ez nem olyan mozgásforma, ami hosszú távon jó hatással lenne a szívre, izomzatra, bármire. Inkább az úszás, futás, biciklizés. Ezek az egész testet mozgatják meg, és folyamatosan lehet őket űzni. A magam részéről kiválasztottam a futást – úgyis azt látom, hogy mindenki fut –, másfél, két hónapja tényleg rendszeresen nekilendülök, és már egyben lefutom a három kilométert! Ha ez így folytatódik, benevezek egy félmaratonra.”

Minden mindennel összefügg

Nehéz elfogadnunk azt, hogy testünk egy egészet alkot, ahol ha egyetlen folyamat is megváltozik, az hatással van minden más szervünkre. Meggyőződéssel hisszük, hogy a télen felszedett kilók csak a tükörben kellemetlenek, meg persze a ruháinkon látjuk. De nem gondolunk arra, hogy így többet dolgozik a szívünk, vagy szembesülünk egy magasabb vérnyomásértékkel is, netán felborulhat a cukorháztartásunk.

“Az egész család egészségesebb, mióta rendeztem a vérnyomásproblémámat” – így él az ötvenes ügyvéd

„Igazából elég régóta van ilyen problémám, de sohasem foglalkoztam vele. Valószínűleg összefügg az inzulinrezisztenciámmal meg a túlsúlyommal is – mondja Izabella, miközben kisfia cipőjét igazgatja. – A vérnyomásom mindig picit magas volt, de nem érdekelt különösebben. Írtak gyógyszert is, de nem szedtem. Gondoltam, egy középvezető pozícióban ez normális, nem? Nekem egyszerűen nincs betegségtudatom. Nem arról van szó, hogy bagatellizálom a problémákat, egyszerűen nem hiszek abban, hogy beteg lennék. Sokáig, nagyon sokáig gondoltam így… míg kiderült, hogy nekem nem lesz olyan egyszerű a gyermekvállalás. Az a korosztály vagyok, aki még azt látta maga körül, hogy egy férfi és egy nő szereti egymást, összeházasodnak, és pikk-pakk ott van a gyönyörű utód. De nálunk nem így lett, nagyon nem. Lombikprogram, rengeteg vizsgálat, bizakodás és könnyek kísérték az éveinket. A közel tíz év libikóka aztán testileg és lelkileg is megviselt. Kiderült, hogy inzulinrezisztenciám van, ami kapcsolatban áll a vérnyomásproblémával is. Egy idő után már nem csak arról volt szó, mint régebben, hogy egy kicsit fájt a fejem a magasabb vérnyomásértéktől. Sokáig ez volt az egyetlen tünetem: egy jellegzetes, lüktető fejfájás a halántékomnál. És már tudtam, hogy baj van…”

Nincs más hátra, mint előre

Ami igazán megijesztett, az az volt, amikor 200/100 lett a vérnyomásom. Más tüneteim is megjelentek, amiket sosem tapasztaltam. Bedagadt a lábam, vizesedtem, remegtem egész testemben. A lábaim, mint két oszlop, nem bírtam térdben be sem hajlítani, csak döcögtem, mint a Michelin-gumiemberke… Pontosan éreztem, hogy ez más, mint amit az inzulinszintem felborulása szokott okozni.”

„Próbáltam meditálni, jártam pszichológushoz, de ez nekem egyszerűen nem megy. Így aztán a diétámat még szorosabbra húztam, elkezdtem úszni, nagyon odafigyelek magamra. A felírt gyógyszer hatására most már helyreállt a vérnyomásom. Időközben elengedtük a gyermekvállalás fizikai részét. Viszont mégis, más úton, de megérkezett hozzánk Máté, akit örökbe fogadtunk a hosszú, hosszú út végén. Csodák csodájára, mióta vele itthon vagyok, sem az inzulinommal, sem a vérnyomásommal nincs problémám. És persze most minden gyógyszert be is szedek. Vigyáznom kell magamra, már felelős vagyok egy kicsi életért is.”