Házasodj, hogy tovább élj!

A házasságban élők nem csupán kisebb valószínűséggel kapnak szívinfarktust vagy valamilyen agyi érkatasztrófát, de ha eléri őket a baj, jobbak az esélyeik a túlélésre és a felépülésre is. Mivel az elmúlt ötven évben a különböző földrészeken hasonló eredményeket hoztak a statisztikák, a Heart tudományos folyóirat szerzői most kísérletet tettek arra, hogy a rendelkezésre álló, tengernyi nemzetközi tanulmány eredményeit összefésülik, hátha így közelebb kerülhetünk e titok megfejtéséhez. S a rendelkezésre álló adatok összevont elemzése olyan komoly összefüggést talált a családi állapot és e betegségek valószínűsége és a gyógyulás esélye között, hogy az említett kutatók odáig merészkedtek: javasolják, az egyedülállóság szerepeljen a kockázati tényezők között!

Halálos szövődmény

A szívet és az érrendszert érintő betegségek nyolcvan százaléka összefüggésbe hozható a jól ismert rizikófaktorokkal, mint az életkor, a nem, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint a vérben, a dohányzás és a cukorbetegség. De nem egyértelmű, hogy a fennmaradó húsz százalékot mi is befolyásolja valójában. A családi állapot e betegségek kialakulására gyakorolt hatásával kapcsolatos korábbi eredmények oly összetettek voltak, hogy e friss tanulmány szerzői jobbnak látták rendet teremteni közöttük. Ezért visszanyúltak egészen a mértékadó, már publikált kutatások adatbázisaihoz. Így összesen 34, 1963 és 2015 között megjelent adatsort vizsgáltak át. A 42 és 77 év közötti kétmillió (!) érintett Európa, Észak-Amerika, Ázsia és a Közel-Kelet államaiban élt, illetve él ma is.

Együtt könnyebb a szív is (Profimedia)

Lássuk pár számot! Az elemzésből kiderült, a házasságban élőkhöz képest az egyedülállók, az elváltak és az özvegyek minden szív- és érrendszeri betegségre 42 százalékkal esendőbbek. A szív koszorús ereit érintő problémák pedig 16 százalékkal nagyobb valószínűséggel fordul elő náluk. Az adatok további kibogozása még érdekesebb eredményt hozott: a nem házasoknál a legnagyobb a kockázat, (például a stroke előfordulására 55 százalékkal magasabb az átlagnál), őket követik az elváltak, míg az özvegyek a legkevésbé veszélyeztettek, de még ők is jobban ki vannak téve a házasoknál e betegségek előfordulásának. Tehát valahogyan a házasság még ilyen vagy olyan okból való megszűnése után is képes valamelyest megvédeni bennünket… És ez mindkét nem képviselőire igaz.
Amikor az adatokat tovább bontották, az elemzés kimutatta, hogy a válás  35 százalékkal növeli meg a szívbetegség kialakulásának kockázatát, mind a férfiak, mind a nők számára, míg mindkét nem esetében az özvegyek 16 százalékkal nagyobb valószínűséggel szenvednek el stroke-ot.

A túlélési esélyeknél hasonlóan alakulnak a statisztikák: azoknál, akik még soha nem házasodtak meg, az szívroham után 42 százalékkal magasabb a halálos szövődmény kockázata.

Buksza és barátok

Kétségtelen, hogy együttélésben nagyobb esély van az egészségügyi problémák korai felismerésére, hiszen nem csupán egyedül figyelek önmagamra, hanem legkevesebb még egy ember, a párom, a többi családtagról már nem is beszélve. Ám azt is hangsúlyozzák a szakemberek, hogy önmagában a baj korai felismerése mit sem ér, az igazi erő abban rejlik, hogy a házastársak gyorsabban reagálnak ilyenkor és juttatják segítséghez egymást. Míg az egyedülállók, még ha fel is ismerik a bajt, gyakrabban döntenek úgy, egyedül próbálnak megküzdeni vele. Azt már én teszem hozzá, hogy talán azért, mert egész életstratégiájuk erre épül, nagyon sok energiát tesznek abba, hogy erre kondicionálják magukat: egyedül mindent meg tudok oldani, képes vagyok rá. De ez egy szívinfarktus vagy stroke esetében valószínűleg nem igaz. Szóval figyeljünk rájuk, figyeljünk egymásra!

De ennél a nyilvánvaló, vagy annak tűnő magyarázat mellett vannak más tényezők is, amelyek valószínűleg a házasokat támogatják. A korai felismerés és gyors orvoshoz juttatás mellett a gyógyszerek fegyelmezett beszedése, az életmód megváltoztatásra vonatkozó tanácsok betartása éppúgy, mint a kontrollvizsgálatokon a megjelenés, mind könnyebb egy társ megerősítéseivel. Az pedig szociológiai tény, hogy a tartós házasságban élők, statisztikai szinten, nagyobb pénzügyi biztonságban élnek, ami szintén több esélyt ad a megelőzésre és a hatékony egészségügyi szolgáltatások eléréséhez. A tanulmány arra is kitér, hogy a házasságban élők több, jól működő társadalmi kapcsolattal rendelkeznek, ami szintén előny, ebből a szempontból is. Ha egy kissé elgondolkodunk ezen, nem is meglepő, és talán mindannyian tapasztaltuk már, hogy a közösségnek, az erős baráti hálónak igenis lehet megtartó ereje egy krízishelyzet kivédésében vagy abban, hogy azt minél előbb magunk mögött tudhassuk.

Van kiért!

A fentiekkel kapcsolatban ismét eszembe jutott, amit egy oktatóm tanított nekünk az egyetemen a hajléktalanságban élők kilátásairól. Az elképesztő nehézségekkel, amelyeket a mindennapok jelentek az utcán, könnyebben birkóznak meg azok, akik párjukkal kényszerülnek erre, vagy e mostoha körülmények között lelnek egymásra. És nem csak azért, mert némi gyakorlati segítséget, védelmet tudnak nyújtani egymásnak. Hanem, ahogyan kiváló mesterem fogalmazott: „van kiért!”

Pár hete új lakásba költöztem. A szomszéd néni, amikor meg tudta, hogy még ki sem pakoltunk teljesen, amikor a párom külföldre utazott dolgozni, hosszú hónapokra; azt mondta, bármikor becsöngethetek hozzá, akár éjszaka is, nem fogom zavarni. Feltételezem, az idős hölgy nem olvasta a tanulmányt a Heart legújabb számában. Valahonnan sokkal hitelesebb helyről van a tudása az egyedüllét küzdelmeiről, az életből…

És a fenti ismeretekkel a tarsolyomban, azt hiszem, ideje fontolóra vennem a pasim sokadik lánykérési kísérletét. Hogy esélyt kapjunk arra, hogy megvédhessük egymást. Nem csak a szívinfarktustól. Elsősorban nem is attól…