nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szex
Ezért színlelik az orgazmust a nők

Ezért színlelik az orgazmust a nők

Orgazmuscentrikus, elvárásokkal teli világban élünk, ami sajnos arra sarkallja a nőket, hogy remekül eljátsszák azt, aminek természetes módon kellene bekövetkeznie. Az orgazmust. Biztosan jól van ez így?
Bibók Bea
Bibók Bea
f Ajánlom

Szögezzünk le valamit. Női orgazmus nem lesz megrendelésre, meg attól sem, hogy mi, nők, azt elhatározzuk. Na és akkor sem, ha betanuljuk az előadást. Az orgazmus egy folyamat végeredménye, ami az örömteli, elengedett szexuális együttlét, a feloldódás és harmónia eredményeként jön létre, vagy esetenként a puszta kémia is elegendő hozzá.

Miért van az, hogy a mai világban már az orgazmus olyan, mint a 100-as mellbőség? Ha nincs meg a norma, akkor majd ezt is kipótoljuk? Miért van, hogy a mai ember semmire nem tud időt szánni – a szexre sem, az előjátékra sem –, mindent azonnal akar, hogy kipipálhassa, és ha ne adj’ isten mégsem jön össze, akkor pótlékokat keres? Ezekben az esetekben pont a dolog lényege veszik el.

Évi és az orgazmushiány

Természetesen így van ez a szexszel is. Mert ha egy nő azt érzi, most nincs olyan állapotban, hogy létrejöhessen az orgazmus, akkor elkezd attól félni, szorongani, hogy nem felel meg a párjának. Fogja magát és szépen becsapja a legfontosabb embert – azt a férfit, akivel esetleg elhatározták, hogy jóban-rosszban kitartanak egymás mellett –, és előadja az orgazmust.

“Nem gondolom azt, hogy az orgazmus megjátszása jó dolog. De nagyon ritkán, nagyon indokolt esetben be lehet vetni – én is éltem már ezzel néhányszor. Az ok legtöbbször az volt, hogy az orgazmus elmaradása nagyon rosszul érintette volna a partneremet. A hetek óta tartó stresszes időszak, a leadási határidők, a vélt és valós hiányosságainkkal való küzdelem alaposan hazavágják a libidót, ha meg hagynak is egy keveset, a szorongás miatt nem tudok annyira ellazulni, hogy eljussak az orgazmusig. Ilyenkor pedig nincs kedvem magyarázkodni, mert egy narcisztikus férfi eleve magára veszi és kudarcként éli meg az esetet. Természetesen ez nem oldja meg a problémát, és hosszú távon nem működik, de a legnehezebb napokon talán megbocsátható” – Évi (30).

Ezért színlelik az orgazmust a nők

Ha csak ritkán fordul elő, hogy egy nő nem kívánja a szexet, akkor azt gondolom, nagyon is belefér azt mondani a párunknak, hogy: “Van kedvem szeretkezni, drágám, de nem fog összejönni az orgazmus.” Mert ebben benne van az, hogy a vágy képes megszületni, de nem biztos az, hogy az ellazulás mértéke elegendő lesz az orgazmushoz. Ebben az esetben a szeretkezés lehet finom, odaadó, mindkét félnek szerezhet örömet. Ezenkívül még egy nagyon fontos dolog is jelen van a kapcsolatban: a bizalom és őszinteség, az a fajta bizonyosság, hogy tudom, a párom akkor is elfogad engem, ha éppen nem a legjobb formában vagyok. Mert nem vagyunk gépek és a kapcsolatunk sem statikus, hanem egy dinamikával rendelkező rendszer, amibe bőven belefér az is, hogy nem minden alkalommal van a nőnek orgazmusa.

Azt gondolom, két felnőtt embernek tudnia kell ezeket a helyzeteket kezelni egy kapcsolatban. Ha pedig mégsem tudják, akkor nem az áltatás és a színjáték jelenti a megoldást, nem a néhai orgazmushiánnyal kell foglalkozni, hanem a partnerek gondolkodásán kell markánsan változtatni. Ha a férfi a szexuális teljesítménye minősítésének fogja fel a nő orgazmusát, ez nagyon arra utal, hogy önbizalomhiánnyal küzd. Abban az esetben tehát nem a nőnek kell mindenáron “megadnia” a hőn áhított orgazmust, hanem a férfinek kell dolgoznia az önbecsülésén, nagy szükség lenne arra, hogy önmagáról mint férfiről egészségesebb módon gondolkozzék.

Tímea és a vágyhiány

“Életemben először megértettem, mi vihet rá egy nőt arra, hogy eljátssza az orgazmust. Korábban soha nem értettem, miért játsszák meg magukat a nők, hogyan lehetséges az, hogy ezt az elementáris élményt valaki ne átélje, hanem előadja. Aztán megértettem, és én is eljátszottam. Kezdjük az elején: mostanában nem nagyon megy a szex. Nincs hozzá kedvem, a vágy nem üti fel a fejét, de az önkielégítés sem okoz már úgy örömöt, mint korábban. Bár a párom mindent megtesz, hogy segítsen, hogy megleljük a megoldást, lassan fél év után sem tudok beindulni. Persze ő ugyanazon a magas hőfokon lángol, mint korábban: megkíván, ha lehetne, egész nap szexelne.

Egyik hajnalban arra ébredtem, hogy rajtam fekszik. Csókol, szív, puszilgat, simogat, kíván, forr – bennem meg se moccan semmi. Nézem az arcát, ahogy elönti a vad kéj, hallom, ahogy vadul nyög,  érzem, hogy kőkemény – az én testem azonban nem reagál. Mindent megtesz, hogy nekem jó legyen, kérdezi, mit hogyan csináljon. Legszívesebben elsírnám magam. A testem halott. Kétségbeesve néz rám: megint rosszul csinálja? A szívem megszakadt. Behunyom a szemeimet, magamhoz nyúlok, saját ujjaimmal próbálok egy kis vágyat »csiholni« magamból, de semmi. Az önkielégítés látványára még inkább beindul. Aztán belém hatol… én meg játszom. Szörnyű érzés. Ő megkönnyebbül” – (Tímea, 34).

Tímea már nem azt fogalmazza meg, hogy néha a fáradtságtól nem képes az orgazmusra, hanem azt írja le, hogy egy ideje nem kívánja a párját. Óriási a különbség! Tímea úgy szeretkezik, hogy nem kívánja azt a férfit, aki mellette van, illetve már maszturbálás során is érzékelte a vágy hiányát. Tehát nem az elengedettséggel van baj, hanem a vágy nem jön létre. Ez egy nagyon markáns tünet a párkapcsolatban, ez esetben a párkapcsolat nem működik megfelelően.

Eljátszani hosszú időn keresztül a kedvesnek azt, hogy minden rendben van, azt gondolom felelőtlen és a nő részére önpusztító dolog. Mert társadalmi munkában nem szexelünk! Ha nincsen vágy, akkor a nő nem áll készen a szexre, nem is nedvesedik be kellőképpen. Úgy szeretkezni nagyon fájdalmas, nemcsak lelkileg, hanem testileg is! Ezenkívül ennek a szexuális viselkedésnek a súlyos következménye az, hogy egy idő után a kialakul egy nagyon erős hárítás. Eljön az a pillanat, amikor a nő végérvényesen képtelen lesz a szexuális együttlétre, és nem fogja érteni, mi a baj.

Sajnos ez a jelenség a későbbiekben egy új partner esetében is fennállhat, hiszen a hosszú időn keresztül vágyhiány mellett élt szexuális élet olyan mély negatív élményeket jelent, ami miatt kialakul egy szextől való félelem, szorongás, ami hosszú távon meghiúsítja az orgazmus létrejöttét. Gyakorlatilag a megélt rossz érzés fixálódik a nőkben a hónapokon, netán éveken keresztül vágy nélkül megélt szeretkezések során. Ezáltal majd amikor már működne a szex (vagy ugyanazzal a partnerrel, vagy másikkal, mert van vágy), akkor is aktivizálódik a “megtanult” szexuális működés és nem jön létre orgazmus.

A Harry és Sally című filmben Meg Ryan mutatja be, mennyire egyszerű színlelni

A színlelés mint fájdalomcsillapító

A fent leírt esetekben egyértelmű, hogy a színlelés nem a megoldást célozza. A színlelés arra jó, hogy elhitessük a másikkal, hogy remekül működik minden közöttünk, semmi baj sincs, pedig mi, nők, tudjuk, hogy nagyon is van. Megoldás csakis akkor születik, ha képesek vagyunk szembesülni azzal, hogy nem működik megfelelően a szex. Nem szabad becsapnunk magunkat és párunkat sem, mert ez az út nem vezet sehová.

A hosszú távú párkapcsolatok nem attól nagyszerűek, hogy nincsenek bennük hullámvölgyek vagy nehéz időszakok, hanem attól tudnak akár 50 évig is működni, hogy mindkét embernek van egy erős bizonyossága. Tudják, hogy van egy nagyon fontos potenciál a párkapcsolatukban. Mégpedig az, hogy történhet bármi – betegség, nehézség, érzelmi hullámvölgy, vagy netán szexuális elcsendesedés –, a másik akkor is ott áll mellettük. Tudják kölcsönösen azt, hogy képesek a problémát megbeszélni és együtt keresni a megoldást.

A színjáték, az orgazmus imitálása egy falat húz a két ember közé, ami egy idő után ellehetetleníti a párkapcsolatokat. Csak gondoljunk bele. Tényleg az a cél, hogy egy életen át jópofizzunk akkor, amikor valami nagyon nem működik? Tényleg ez a megoldás, ezt akarjuk?

A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.

 

Megosztás Facebookon