Miért fizet sztriptízért a férfi?

Miért jár sztriptízbárba a férfi? A kérdésre a válasz, azt hihetnénk, egyértelmű, Susannah Breslin amerikai újságírónő mégis mélyebbre ásott a témában, sőt egy egész blogot (Letters From Men Who Go to Strip Clubs) szentelt a kérdésnek; az online naplóban olyan férfiak vallomásai olvashatók, akiket magába szippantott a műfaj. A beszámolókból kiderül, sok férfit nem is a szex, a gerjedés vonzza, önértékelési, párkapcsolati problémáik és a magány hajtja őket a helyre.

“Csak beszélgetni akarok valakivel, aki törődik velem, 3 percenként 1 dollár pedig jóval kevesebb, mint egy terápia, ahol 250 dollárt számolnak fel egy óráért” – olvasható az egyik beszámolóban.

“Az éjszaka kellős közepén, amikor egyedül vagyok otthon, a magány elviselhetetlen – írja a másik férfi –, ezekben az órákban pedig nincs túl sok hely, ahova menni lehet…”

“Számomra az egész a vizuális gyönyörről szól, ami időről időre izgalomba hoz, miközben tudom, nem fogok lefeküdni azzal a nővel, aki meztelenül táncol előttem. A dolog másik része, hogy soha nem tudtam, hogyan kell felszedni vagy randira hívni egy nőt; a hétköznapok során nem tudom kimutatni, ha valaki vonzó a számomra. Egy sztriptízklubban ez másképp megy, azzal, hogy fizetek, nem kell attól tartanom, hogy megaláznak vagy gúnyt űznek belőlem.”

“Negyvenéves vagyok, házas, és nyolc hónapja járok sztriptízbárba, korábban nem láttam ilyen helyet belülről. Első alkalommal a város egyik legjobb helyére jutottam be, óriási élmény volt, még napokkal utána is vibráltam. Nem akartam elhinni, hogy mi történik ott velem, csak ültem ott és gyönyörű nők ültek az ölembe, beszélgettek velem, és próbáltak eladni nekem egy táncot. Már önmagában ez óriási volt.

Persze jó pár táncot kifizettem, és megtanultam, hogyan működik ez a műfaj. Tudtam, hogy a lányok csak a pénztárcámra mennek, de nem zavar. Ellenkezőleg, pont ez a szép a sztriptízbárban, ott lehetsz, gyönyörködhetsz a látványban, beszélgetsz, fizetsz, kapsz néhány táncot, amikor pedig kiteszed a lábad az ajtón, mindennek vége. Semmi kötelezettség. Ennyi.”

“Amikor a házasságom kezdett megromlani, egy sztriptízbárban kerestem menedéket. Nem én voltam az egyetlen magányos férfi a helyen. Munka után, amikor nem volt kedvem hazamenni, beültem a klubba, hallgattam a zenét, és csodálatos testű nőket néztem, ameddig csak akartam. Beszélgettek velem, az ölembe ültek, és megkaptam tőlük azt a figyelmet, amit a feleségemtől nem. Persze tudom, hogy ez csak üzlet volt, nem mondom, hogy boldog voltam, de annyira vacakul sem. Pont erre volt szükségem, hogy túléljem azt a viharos időszakot.”

Szerinted érthető, ha egy férfi egy sztriptízbárban vigasztalódik?