nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szex
„Ez már nem az élvezetről szól, hanem a kényszerről” – szexfüggők mesélnek

„Ez már nem az élvezetről szól, hanem a kényszerről” – szexfüggők mesélnek

A WHO hivatalosan is felvette a szexfüggőséget a mentális rendellenességek listájára, de hosszú még az út, míg a köztudat is betegségként kezeli a szexfüggőséget. Pedig a függők számára alig néhány másodpernyi öröm jut, a többi szégyen, fájdalom és elviselhetetlen magány.
Kránicz Dorottya
Kránicz Dorottya
f Ajánlom

„Azt hiszem, minden eset egyedi. Az ember szexuális képeket, testrészeket akár látni vagy érinteni. Azt hallottam, hogy van, aki naponta akár hétszer is átéli az orgazmust, egyedül, esetleg egy vagy több partnerrel. Én »csak« szexfantázia-függő vagyok, mégis az volt az érzésem, hogy nincs hatalmam a tünetek, a vágy és a kielégülés akarása, követelése felett. És ez megalázó. Olyan, mint egy rabszolgaság.”

Mikor a magyar Anonim Szex- és Szerelemfüggők csoportjának egyik tagja, egy hatvanas férfi, György mesél szexfantázia-függőségéről, egészen a gyerekkorától kezdi. Árvaházban nevelkedett, és ez a trauma szerinte kiskorától kényszeressé tette: már az óvodában orvososdit játszott a többi gyerekkel, hogy levetkőztesse őket, és bár akkor még valóban csak ártatlan játékról volt szó, később rá kellett jönnie, hogy csak nehezen tud intim kapcsolatot kialakítani a nőkkel, miközben könnyen alárendeli magát erősebb férfiaknak – érzelmileg elérhetetlen szülei örökre sebet ejtettek rajta, hiába vették később magukhoz őt.

György azt mondja, később képessé vált a házaséletre, és gyerekei is születtek, és bár időről időre a stresszt csak pornónézéssel és maszturbációval tudta levezetni, a házassága mégis működött. Azaz nem, helyesbít egy kicsit jobban belegondolva. „Végül igenis eltávolodtunk” – teszi hozzá.

Azt hiszem, a partnerrel való szex amúgy is csak »ideiglenes« kielégülést okoz. Egyedül, képekkel könnyebb.

A férfi megjegyzi, hogy a csoportba többnyire tényleg olyanok járnak, akik gyakran komplikált párhuzamos kapcsolatokban, sorozatosan hazudozva próbálják kielégíteni a genitális szexre való igényeiket, de György szerint a szexfüggőség nem csak ebben nyilvánulhat meg. „Jó, ha tudod, hogy ilyen is létezik. Egy apácának is lehet kényszeres szexualitása, nem kell mindig a klisés képre gondolni, hogy a szexaddikt mindenkivel le akar feküdni, és mindenkit becsap.”

Az Anonim Szex- és Szerelemfüggők egy 12 lépésen és 12 hagyományon alapuló közösség, amely az Anonim Alkoholisták mintáját követi. Segítséget kínálnak bárkinek, aki szex- vagy szerelemfüggésben szenved, és ezen változtatni szeretne. Mivel a közösség tagjai maguk is mindannyian függők, sajátos megértést mutatnak egymás és a betegség iránt. Tudják, milyen érzésekkel jár ez a betegség, és megtanulták, hogyan lehet felépülni belőle a közösség segítségével. Az érdeklődők élő és online gyűléseken is részt vehetnek, ezeknek a listáját megtalálják az SLAA weboldalán,

Ha valaki nem képes kontrollálni a vágyait, falja a pornót vagy folyamatosan az alkalmi szexet hajszolja, nagy valószínűséggel előbb vagy utóbb kivívja a társadalom ellenszenvét. De létezhetnek-e olyan esetek, amikor az illető tényleg nem tehet róla, hogy nem bír ellenállni a szexnek? Ez a kérdés korábban elsősorban olyan hollywoodi hírességek kapcsán merült fel, mint David Duchovny, Tiger Woods vagy Charlie Sheen, akik elsőkként ismertették meg a világgal a szexfüggőség fogalmát – persze akkor még nem igazán lehetett eldönteni, hogy valódi függőségről van-e szó, vagy csak egy zseniális kifogásról, amivel az élvhajhász szupersztárok előrukkoltak. Ugyan a vita még a mai napig nincs lezárva (és kérdéses, hogy a fenti hírességek jót tettek-e az ügynek), a WHO nemrégiben elég határozottan kinyilvánította az egészségügy álláspontját, amikor a szexfüggőség tünetegyüttesét felvették a mentális rendellenességek katalógusába. Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a kényszeres szexuális viselkedés ennek ellenére egyelőre még mindig nem tekinthető ugyanolyan addikciónak, mint például az alkoholizmus, a drog- vagy a szerencsejáték-függőség, erre még nincsen elég meggyőző bizonyíték. Ettől függetlenül fontos lépést tettünk afelé, hogy végre valódi egészségügyi problémaként gondoljunk a szexfüggőségre, amivel nemcsak a szégyenérzettől szabadíthatjuk meg elszenvedőit, de a segítségnyújtásban is hatékonyabbak lehetünk.

A vágy börtönében

A köznyelvben csak szexfüggőségként emlegetett kényszeres szexuális viselkedés fogalma az 1980-as években popularizálódott, és bár manapság már egyre több szó esik róla, még mindig nagyon kevés szakértő foglalkozik vele – pláne Magyarországon. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a szexfüggőséget sokan összekeverik a hedonista életmóddal, így nemcsak a társadalmi megítélése ellentmondásos, de a segítséghez is nehéz hozzáférni. Pedig

a szexfüggőség a fantáziánkban élő képpel ellentétben lelkileg borzasztóan terhelt és örömtelen probléma, vagy most már nyugodtan mondhatjuk, mentális betegség. Van, akinél túlzott pornónézésben, maszturbálásban nyilvánul meg, mások halmozzák a partnereket, míg olyanok is vannak, akik már bűncselekménynek számító tettekig mennek, mint a közszeméremsértés, a kukkolás, az obszcén telefonhívások vagy ritkább esetekben akár a nemi erőszak.

Jelenet az Egy nimfomániás naplója c. filmből

Dr. Hoyer Mária klinikai addiktológiai szakpszichológus már 30 éve foglalkozik kémiai és viselkedéses függőségekkel, ő is hangsúlyozza, hogy még több tudományos bizonyítékra van szükség, hogy a szexfüggőséget betegségként ismerjük el, bár ő egy percig sem kételkedik benne, hogy valóban erről van szó. A szakértő szerint ugyanakkor fontos, hogy a hollywoodi eseteket élesen kettéválasszuk a valódi szexfüggőségtől:

„A hollywoodi hírességek rendszeresen takaróznak függőségekkel, ha valamilyen disznóság a felszínre kerül. A szexfüggőség problémáját azonban nem szabad összemosni a hatalmi pozícióból fakadó szexuális visszaéléssel, hiszen a szexfüggőség többnyire nem erőszakos formákban nyilvánul meg. Szexfüggőnek azt nevezzük, aki egészséges, normális szexuális késztetéseit nem tudja kontroll alatt tartani, ezért elkezd »extra« szexuális tevékenységeket folytatni. Például rátalál pornóoldalakra, prostituáltakhoz jár. Rászokik, akár a drogfüggők a kábítószerre, hiszen a szexet feszültségoldásra használja.”

A probléma aztán akkor jön, mikor ezek a hétköznapi életbe nem integrálható szokások hazudozásba hajszolják az illetőt. Dr. Hoyer Mária elárulja, a legtöbb szexfüggővel azután találkozik, hogy valahogy lebuktak partnerük előtt, egy korábbi kliense például voyeurizmusa miatt járt pórul: felesége észrevette, mikor létrát próbált állítani a szomszédasszony fürdőszobaablaka elé.

Az addiktológus gyorsan hozzáteszi, zömmel ugyan valóban férfi kliensei vannak, előfordul azért, hogy nők is felkeresik. Elmondása szerint nem ritka például, hogy a nappal „rendes” háziasszonyok éjszaka erotikus csetszobákban próbálják kielégíteni kényszeres vágyaikat.

Juditnak a házassága utolsó 1-2 évében alakult ki szexfüggősége, ahogy utólag visszagondol, egyértelműen a stresszt, a feszültséget, az elhagyatottságot és a magányt okolja – ezeket az érzéseket próbálta pornónézésbe fojtani.

„A válás után a függőség egyre inkább elhatalmasodott rajtam, mert semmi nem volt, ami gátat szabott volna neki.  A gyökerei, gondolom, mélyebben rejtőznek, de ez az időszak volt, amikor elhatalmasodott fölöttem a függés” – meséli Judit, aki Györgyhöz hasonlóan a magyar SLAA (Sex and Love Addicts Anonymous) csoportban „gyógyul”. Néhány kivételes esettől eltekintve ő sem alkalmi kapcsolatokban próbálta kiélni függőségét, hanem a pornóba menekült, elmondása szerint éveken át minden estéjét erotikus filmek töltötték ki. „Már el sem tudtam képzelni, hogy enélkül a feszültségoldó, minden gondra megoldást nyújtó tevékenység nélkül teljen el egy nap.” Juditnak az is problémát jelentett, hogy induló kapcsolataival túlságosan hamar, akár már az első randin eljutott a szexig, de nem a kielégíthetetlen vágy, hanem önértékelési problémái sodorták az ágy felé. „Úgy éreztem, meg kell mutatnom, hogy eléggé nő vagyok, és azt hittem, az együttlét magával hozza majd az intimitást és a kötődést is. És akkor azt hittem, bármi jobb az üres, magányos életnél.”

Judit és György is határozottan állítják, hogy a szexfüggőség betegség, amikor pedig az új fejleményekről kérdezem őket, érezni rajtuk, hogy nagyon nagy örömmel és bizakodással fogadták a hírt: „Igen, a szexfüggőség valóban betegség, nekem sosem volt kétségem efelől.

Ez már nem az élvezetről szól, hanem a kényszerről, ami átveszi az irányítást az élet felett.

A kiélés alig néhány percét leszámítva mérhetetlen szégyent élünk át, úgy érezzük, egyedül vagyunk az egész világon ezzel a problémával, és ha egyszer fény derülne a »sötét oldalunkra«, onnantól kezdve mindenki szembe köpne minket az utcán. Rengeteg energiát emészt fel a titkolózás, hazudozás, a lebukástól való félelem” – magyarázza Judit.

Dr. Hoyer Mária szerint kiemelten fontos, hogy a szexfüggőség mögé nézzünk, és megkeressük azokat a problémákat, amelyek a betegség kialakulásához vezettek. „A gyökerek gyakran a korai gyermekkorban keresendők, ami az intimitás kialakulásának kora. A gyermek első intim kapcsolatait anyjával és apjával alakítja ki, ha ott valamilyen deficit keletkezik, az később is előbújhat, különösen a fokozottan terhelt, stresszes időszakokban.”

Luxusrehab és anonim csoportok

Harvey Weinstein zaklatási botrányai után bentlakásos terápiára vonult Arizonába, ahol korábban már Kevin Spacey is próbált gyógyulni függőségéből. A The Meadows névre keresztelt „luxusrehabnak” is gúnyolt centrumban speciális programmal igyekeznek kezelni a szexfüggőket, de a rengeteg hírességet ellátó intézmény sokak szerint inkább wellness-szálló, mint valódi rehabilitációs központ. Kettős megítéléséhez híven jelenleg a szexfüggőség kezelése is nagyon végletes: ha valakinek nem futja a medencével felszerelt Meadowsra vagy a néhány, szintén borsos árú európai magánklinika egyikére, akkor többnyire csak – Magyarországon egyelőre nem túl nagy számban működő – anonim csoportokban beszélhet problémájáról.

György már húsz éve jár egyéni és csoportos terápiákra, ahogy ő fogalmaz, „naponta döbbenten veszi észre”, hogy már elmúltak a kényszeres tünetei. Nem kell órákig fotókat nézegetnie, felszabadult a rabszolgaságból. Ő rengetegféle terápiát kipróbált, de leginkább az érintésterápia működött, szerinte ez csökkentette követelőző kényszerességét, így tudta szexmentesen „pótolni” a gyerekkorában elmaradt szülői elfogadást.

Jelenet az Egy nimfomániás naplója c. filmből

„Részben a szex egészének átértékelése volt fontos. Próbáltam a meditációt is, ott az is engedélyezve van, hogy erotikus képeken meditáljunk, és megdöbbentő módon attól, hogy ez szabad, elvész a tabutörés miatti izgalom, és az egész szép lassan kiüresedik – meséli. – A több évtizedes terápiáim után azt látom, leggyakrabban azoknak nem sikerül a felépülés, akik nem veszik elég komolyan, és nem tesznek bele elég időt. Nagyon sok évig én is csak tessék-lássék módon csináltam az érintésterápiás üléseket, a feszültséglevezető párnaverést is hanyagoltam, mert olyan furán érzi közben magát az ember, és hasonlóan elmaradtak a meditációk is. Pedig ezek valóban hatnak, csak nem egyik napról a másikra. Én nagyon sokat fejlődtem, de teljesen tünetmentesnek csak néhány éve érzem magam.”

Judit számára továbbra is problémát jelent, hogy a szexfüggőséget még mindig erős tabuk övezik. Ő hosszú évekig titkolta függőségét, először az SLAA-gyűlésén, társai előtt tudott kitárulkozni. Ez fontos lépés volt, de a közeli barátok és ismerősök reakciója nem éppen olyan volt, mint amire számított: „Az elmúlt időszakban úgy döntöttem, néhány közeli barátommal megosztom szex- és pornófüggőségem, de minden esetben hangos nevetés volt a válasz, és az, hogy »Ó, az aztán nem baj…« Ez is mutatja, hogy ez a betegség pillanatnyilag milyen megítélés alá esik. Ha drog- vagy alkoholfüggőnek mondtam volna magam, valószínűleg más lett volna a reakció.”

Dr. Hoyer Mária szerint a terápia nagyon is hatékony lehet a szexfüggőség kezelésében. Szerinte – akárcsak az összes függőség esetében – az első lépés, hogy a kliens megtanulja kontroll alá helyezni vágyait, később pedig kezelni és elviselni azokat a negatív érzéseket, melyek akkor törnek rá, ha már nem élheti ki azokat. „Ez egy tanulási folyamat és nemcsak a pszichének, az agynak is” – szögezi le a szakértő. Később fontos, hogy a terápiás folyamatba bevonják a partnert is, hiszen gyakran a bizalom újraépítése is égető feladat. Dr. Hoyer Mária arra is figyelmeztet, hogy az izgalom- és élménykeresés késztetése később sem szűnik meg, ezért a függőnek olyan élethelyzeteket kell keresnie, ahol pozitív, építő módon elégítheti ki izgalmát. És végül, de egyáltalán nem utolsósorban vissza kell építeni a szexfüggő önbecsülését, amit a függőség és az ezzel járó megaláztatások súlyosan roncsolhatnak.

„Az is betegség, ha egy férfinak az a kényszere, hogy odadörgölőzzön a nőkhöz a villamoson. Ilyenkor általában megpofozzák és megszégyenítik őt, míg a Harvey Weinsteinhez hasonló hollywoodi férfiak mindent megengedhetnek maguknak. Valószínűleg az ilyen egyenlőtlenségek terén is igyekszik rendet tenni a WHO a friss döntésével.”

Megosztás Facebookon
[central_CentralFbLikeboxComponentWidget fb_page="https://www.facebook.com/noklapjacafe/" small_header="true" show_facepile="0" show_posts="0"]