Ezért nem talál társat egy pornószínésznő

“Amikor 2011-ben elkezdtem pornózni, párkapcsolatban éltem, és azt hittem, örökké tart majd. Aztán alig telt el egy év, és újra szingli lettem. Csak óvatosan merészkedtem vissza az ismerkedés, randizgatás világába, amiben külön kihívást jelentett, hogy kiderítsem, az illető vajon hogyan viszonyul ahhoz, hogy pornózom.

Nem éreztem lehetetlennek a keresést, rengeteg pornós él boldog párkapcsolatban úgy, hogy a partner nem a pornóiparban dolgozik. Amikor szingli lettem, egy éve pornóztam már, igaz, »csak« leszbikus pornót vállaltam, ami talán »megbocsáthatóvá« teszi azt, amit csinálok. Élveztem a szingliséget, a szabadságomat. Ha szexre volt szükségem, felhívtam egy kollégámat, aki gond nélkül kielégített. Élveztem, hogy nem kellett magyarázkodni. Egy évvel később aztán már férfiakkal is forgattam.

Egy nap, amikor a benzinkúton az autóm kerekeit pumpáltam, egy elképesztően jó külsejű férfi ment el mellettem. A pasi úgy nézett ki, mint egy reklám főszereplője, bár nem volt az esetem, magabiztos volt és szép. Paulnak hívták. Megadtam neki a számom.

Még aznap este találkoztunk. Udvarias volt és kedves. Akkor diplomázott, nyomozónak készült. A munkámról hallgattam, mint a sír, de meséltem neki a szülővárosomról, arról, hogy szociológia és irodalom szakon diplomáztam, és nemrég fejeztem be egy írói tanfolyamot, és az első regényemen dolgozom. Bevallottam neki, hogy New Yorkban éltem három évig, ahol aktmodell voltam egy művészeti iskolában, de arról, hogy most mi a munkám, nem mertem beszélni.

Kétségek közt őrlődtem: ha elhallgatom előle a valóságot, soha nem tudom meg, hogy működőképes lenne-e a dolog közöttünk, de mégis féltem, ha megtudja, mit csinálok, nem akar majd tőlem semmit. Hagytam inkább az egészet a fenébe, helyette inkább regisztráltam a Tinderre, a világ legegyszerűbb társkeresőjére, ami olyan, mint egy szexdzsungel. A mobilom szinte azonnal jelzett, egy pasival kiszúrtuk egymást.

Itt se volt könnyebb a helyzetem, nagyon nehéz kiismerni valakit, és bemutatkozni egy társkeresőn. Mégis hogyan lehet azt a másik tudtára hozni, hogy a jövedelmed szexuális szolgáltatásokból jön össze. Minél inkább próbáltam kerülni a témát, annál kevésbé sikerült. Az ember munkája egyszerűen kötelező része az ismerkedésnek.

A pornóipar egy dologra megtanított: az emberek szexuális élete romokban hever, és szinte mindenki szerencsétlenedik. A pornó meg olaj a tűzre. Szóval kemény terep volt az ismerkedés, rengeteg jó pasit találtam a neten, de a munkám eltitkolása továbbra is aggasztott. Aztán rájöttem: egyszerűen fel kell vállalnom. Kitaláltam egy sablonválaszt, amit akkor sütök el, ha a munkámról kérdeznek:

»Az írás az életem. Sokat utazom, legszívesebben Las Vegasba, New Yorkba, San Franciscóba. Imádom a történelmet, a zenét, és van egy Coco nevű pitbullom. Az iPhone-om 0–24-ben elkísér, bőröndből öltözködöm, a bútorok a lakásomban még összeszerelésre várnak. Online mozifüggő vagyok és feminista, komoly véleményem van a nők alacsonyabb bérezéséről, mellesleg pedig pornózom.«

Az ötletem bevált, egy csomó férfit nem riasztott vissza a munkám. Rájöttem, sok pasit egyáltalán nem zavar, ha a nő munkája a szex. Sokak számára érdekes lettem, kérték, hogy küldjek magamról képeket, udvaroltak, bókoltak, pedig szándékosan teljesen neutrális, átlagos fotókat mutattam magamról. Persze a munkámról is mindent meg akartak tudni. Mintha egy pornós kizárólag csak a szexszel akarna foglalkozni.

Bár sok férfival megismerkedtem, a férfiak számára az, hogy egy pornós társat keres, egyet jelent azzal, hogy dugni akar. Ezt természetesen nem róhatom fel, nincs külön használati leírás, hogy mit kell abban az esetben tenni, ha egy pornós társat keres, magas a léc, de a pornós is ember, csordultig telve érzelmekkel: féltékenységgel, bizonytalansággal… Csak azért, mert nem tartozom a »normális« emberek közé, megváltozik a hozzáállás: mindenki csak a szexről, a szokatlan vágyairól akar mesélni. Töröltem magam az oldalról, és feladtam az online párkeresést.
Elhatároztam, hogy abban a közegben keresek magamnak társat, ahol tudják, mivel foglalkozom.”

Forrás: Huffington Post